Verseny van a munkaerő-piacon, de nem mindig kell versengeni

Szerző: | 2018-03-02

Nagyon sokszor halljuk, hogy ne méregessük , ne akarjuk mindig másokhoz hasonlítani magunkat. A kollégánk mindig többet teljesít, mint mi? Valaki szerencsésebb, mert őt léptették elő? Nem mindig célszerű másokhoz mérni magunkat. De nézzünk meg most 4 esetet, amikor igen!

  1. Amikor meg kell valamit tanulni. Valaki, akit ismerünk elért egy nagy sikert. Mondjuk az egyik kollégánkat előléptették egy pozícióba, amire mi is pályáztunk. Ez valószínűleg nem fog kellemes érzéseket kiváltani bennünk, és nyilván azon fogunk töprengeni, hogy mi mivel vagyunk kevesebbek, mint ő, ergo máris összehasonlítjuk magunkat vele. Akármennyire kemény ez a helyzet, arra mégis jó, hogy tanuljunk belőle valamit. Van egy olyan kvalitása, amivel mi nem rendelkezünk? Régebb óta dolgozott ott? Tett valami extra erőfeszítést, hogy jobb helyzetbe pozícionálja magát? Ezekre a kérdésekre válaszolva jó eséllyel állapítunk meg fontos különbségeket, amiken aztán elkezdhetünk dolgozni. Miben kell fejlődnünk, miben kell változtatnunk, stb. Így épül a karrier.
  2. Amikor inspirációt meríthetünk belőle. Az összehasonlítgatás mindig egy kétélű kard. Egyfelől nagyon bántó és kellemetlen is tud lenni. De a másik oldalról nézve nagyon motiváló is! Persze ha a főiskolai szobatársunk, (aki amúgy tök béna volt) beindított egy sikeres céget, az könnyen belehúzhat minket a negatív hangulatba. Azon fogunk töprengeni, hogy nekünk miért van egy uncsi munkánk, ő pedig miért egy menő cégvezető? Amikor ugyanabba a suliba jártunk. Ugyanolyanok voltak a jegyeink. Ugyanaz minden… Nem ugyanaz! De gondoljunk bele. Ha neki ilyen lehetőségek voltak nyitottak, akkor elméletben nekünk is nyitva állnak ezek a kapuk!
  3. Amikor ez szélesíti a látókörünket. Az összehasonlítás nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy megnézzük miben különbözünk a nálunk sikeresebb emberektől (persze mint ahogyan azt korábban leírtuk, a sikeresség is szubjektív). Ha mondjuk egy nálunk kevésbé “sikeres”, vagy ne adj isten borzalmas helyzetben levő emberrel hasonlítjuk össze magunkat, akkor biztosra vehetjük, hogy nem fogjuk annyira sajnálni magunkat. Nyilván ezt sokszor megtettük már mindannyian. Erre most hozhatnánk egy csomó példát, de szerintem fölösleges. Néha muszáj a saját kis buborékunkból kilépni, és más szemszögből vizsgálni a dolgokat ahhoz, hogy megértsük, valójában hol is állunk. (out-of-the-box thinking)
  4. Amikor ettől jobban megértjük magunkat. Mindig azt halljuk, hogy ne hasonlítgassuk össze egymást másokkal állandóan. De tudjátok mit? A versengés (összehasonlítgatás) emberi ösztön, ezért nem lehet ezt elkerülni. Maradjunk egy korábban felhozott maraton-analógiánál. A maratonfutók csodálják azokat, akik olyan gyorsan teljesítik a távot, ahogyan azt ők sohasem tudnák? Szerintem igen. Ez átmegy néha irigységbe? Igen. És ez az irigység eredményezheti azt, hogy tovább akarjunk fejlődni, és ha mást nem is, de legalább önmagunkat felülmúljuk a legközelebbi futóversenyen? Szerintem igen. Szóval a lényeg, hogy az összehasonlítást ne kudarcként éljük meg, hanem inspirációként használjuk fel!
Author: Demeter Marcell

Demeter Marcell Szent István Egyetem ABPK: Személyügyi és felnőttképzési szervező BA Szent István Egyetem GTK: Emberi Erőforrás Tanácsadó MA

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

13 − kettő =