Ne bízzunk meg vakon bárkiben, akivel korábban együtt dolgoztunk

A referenciák, ajánlások nagyon sokat segíthetnek az álláskeresésünk során. Nem mindegy azonban, hogy hogyan használjuk ezeket, és kiket jelölünk meg! Nézzünk meg hét olyan esetet, mikor valakit nem célszerű ráírni a referencialistánkra!

  1. Az, akivel évek óta nem beszéltünk

A legjobb, ha olyan embereket írunk be, akik tudnak mesélni a nemrégiben elért csodálatos eredményeinkről, teljesítményünkről, szakmai felkészültségünkről. Lehet, hogy akinek évekkel ezelőtt dolgoztunk, már nem is emlékszik ránk. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkor ajánljuk korábbi bejegyzéseinket, amikben leírjuk, hogyan keressük fel őket hatékonyan!

  1. Az, akit nem ismerünk konkrétan

Csábító lehet ez barátunk barátjának a barátjától ajánlást kérni, aki a kiszemelt cégnél dolgozik. Ne tegyük, ha nem ismerjük az illetőt! Ha bele is megy, akkor is csak találgatásra, nem megalapozott, objektív értékelésre számíthatunk. És épeszű ember nem fog a saját főnökének behazudni semmit sem. Ezért ezt ne erőltessük! Ha mégis ezt szeretnénk, először mindenképp ismertessük meg magunkat az illetővel. Kérjünk engedélyt egy találkozóra, kezdjük el integrálni a szakmai hálózatunkba az illetőt, mi is akarjuk megismerni őt, majd csak ezek után kérjünk ajánlást.

  1. Az, akit nem ismerünk olyan jól

Álláskeresés szempontjából egy homályos ismeretség nem jelent sokkal többet, mintha nem is ismernénk egyáltalán valakit. Ha megkérdezik az illetőt rólunk, nem fog tudni értelmes, használható válaszokat adni. Ilyenkor a vezetőben pedig jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem tudunk olyan embert ajánlani, aki érdemben és objektíven tud rólunk jellemzést adni. Nem mellékes az sem, hogy valószínűleg ez az „ismerősnek” is nagyon kellemetlen lehet. Ilyen esetben az előző pontban leírt módszerrel közelíthetjük meg eredményesebben a problémát.

  1. Az, akivel sosem dolgoztunk/tevékenykedtünk együtt

A referenciaszemélyeknek tudnia kell beszélni az eredményeinkről, teljesítményeinkről, személyiségünkről, stb. Az nem baj, ha ez nem feltétlenül konkrét szakmai, vagy esetleg önkéntes munka volt, vagy valami teljesen irreleváns. A személyiségünkre így is rá tud világítani valaki, ami hasznos lehet. Azonban hiába ismerős, vagy jó barát, ha csak közösen járunk vele sörözni, vagy együtt járunk edzeni, az nem elég.

  1. Az, akinek nem túl jó a híre

Ez abban az esetben fontos, ha a referenciaszemély ott dolgozik, ahol mi is szeretnénk. Nem tudhatjuk, hogy milyen az illető megítélése a cégénél, de azért következtethetünk rá abból, hogy hogyan nyilvánul meg a munkájával kapcsolatban. Ha sokat panaszkodik, szidalmazza, és a konfliktusairól mesél nekünk, akkor inkább ne erőltessük.

  1. Az, aki nincs benne a sűrűjében

Lehet, hogy van egy volt kollégánk, aki jól ismer minket, sokat tud rólunk mesélni, de ő mondjuk 10 éve nem a szakmában, vagy abban az iparágban dolgozik. Emiatt valószínűleg nincs tisztában az aktualitásokkal, trendekkel, legújabb technológiákkal stb. Így nem biztos, hogy a legmegfelelőbb szakmai jellemzést tudná adni rólunk. És azzal sincs tisztában, hogy mi most éppen hogy állunk felkészültség, aktuálisan elvárt tudás terén.

  1. Az, aki kirúgott minket

Szeretném, ha ezt nem kéne magyarázni, de sajnos kell. Vannak esetek, amikor nem tudjuk elkerülni, hogy a korábbi főnökünk, aki kirúgott minket, az beszéljen azzal, akihez szeretnénk bekerülni. Lehet, hogy ismerik egymást, barátok, jóban vannak. Ilyen esetben nem igazán tudunk mit tenni. De ez nem jelenti azt, hogy ezüst tálcán kell felkínálnunk ezt az információt magunkról. Megesik, hogy csúnya véget ér a karrierünk egy munkahelyen. Ha csak nem vagyunk mindenkivel rosszban, akkor valakit biztosan találunk a főnökünk helyett, aki ránk voksolna. Egy műszakvezető, egy másik csoport vezetője, egy kolléga, esetleg egy beosztott… Nézzünk szét körültekintően.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenkilenc + 18 =