Megbánjuk, ha olyan munkát vállalunk, ami nem igazán érdekel minket?

headache-1557806_960_720Már egy ideje keresgélünk, voltunk is egy pár interjún, de csak nem jön össze az a fránya szerződés… Egyszer csak azonban egy barátunk közli, hogy biztosan el tud juttatni egy állásinterjúra a munkahelyén, vagy egy ismerősünk távozik munkahelyéről, és beajánlott a saját helyére. A bökkenő csak az, hogy nem kifejezetten érdekel minket az a munka.

Az agyunk azt sugallja, hogy bolondok lennénk egy ilyen könnyen jövő, papíron jól mutató lehetőséget visszautasítani. Elvégre arra vágyunk, hogy valaki akarjon minket egy munkára, nem? Azonban az szívünk mélyén érezzük, hogy ide hosszú távon beilleszkedni már most sem akarunk, mert tudjuk, hogy nem fog érdekelni minket.

Vegyünk egy fiktív, ám teljesen reális példát:

Példás Mónika jelentkezett egy helyre. Legyen ez az X cég. Emellett nagyon érdeklődik egy Y cég által hirdetett állás felől is. Fel tud sorolni néhány pozitívumot az X cég munkája mellett:

  • Éppen tartozása van, és az állással együtt meglehetősen jó fizetés jár.
  • Megszűnne a régóta tartó bizonytalanság, a munkanélküliség.
  • Szeretné, ha megbecsülnék, és egy cég őt választaná, mint top jelölt.

Ezeket az előnyöket, pozitív dolgokat azonban körülbelül akkora lelkesedéssel sorolta el, mint amekkorával én a bevásárló listámat szoktam felolvasni. Tehát igazából nem érdekli, de a pénz jól jönne.

Mi szólt a munka ellen?

  • Ő egy kreatív munkakört keres. Ez a pozíció nem az
  • Egy virágzó vállalati kultúrával, színes munkahelyi kapcsolatokkal rendelkező, szociálisan érzékeny munkahelyet keres, azonban az X kft. egy kis cég, néhány fővel, és csak és kizárólag üzleti, profit-orientált szemléletmóddal rendelkezik.
  • Az Y cég pozíciója sokkal jobban izgatja, nagyon szeretne ott dolgozni, és ha az X munkát elvállalja, akkor ki kéne vonulni az Y folyamatból.

Ebben a helyzetben Példa Mónika kétféle ördögtől fél. Az egyik egy olyan ördög, amit ismer. Ez az olyan munka, amit nem szeret, és tudja, hogy sosem lesz vele boldog. A másik egy olyan ördög, amit ismer, de nem tudja mennyire jól. Ez az ördög az álláskeresés időtartama. Példa Mónika vívódik, hogy a két ördög közül melyik fog kevesebb fájdalmat okozni neki. Az első ördög azzal csábítja, hogy „csak el kell fogadnod, és lesz munkád, lesz pénzed!” De tudja, hogy ezzel eladná neki a lelkét. Adja inkább a másik ördögnek? Nehéz kérdés…

Sokat gondolkodott rajta. Nyilván egy olyan állás, amit felajánlanak nekünk, az mindig biztosabbnak tűnik, mint ki tudja meddig várni egy jobb lehetőségre… Azonban érdemes átgondolni, hogy valóban ez lenne-e a bölcs döntés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

13 − 9 =