Hogyan kezeljünk egy “első-vezetőt”?

Nálunk nemrég volt egy vezető váltás. és egy olyan vezetőt kaptunk, akinek ez élete első valóban vezetői pozíciója (korábbi kollégánk, szeretjük, imádjuk 🙂 ) Ennek apropóján írok most.

Teljesen mindegy hol dolgozunk, másokkal együtt melózni mindig kihívás lesz. Akár beosztottak, akár vezetők vagyunk. Biztos voltunk már ilyen helyzetben. Valaki nagyon nehezen értette meg a feladatot. Valaki mindenbe beleütötte az orrát. Valaki csak simán bunkó. Valaki megbízhatatlan, és mindig késik mindenhonnan.

Különösen nehéz helyzetben szokott lenni az, aki életében először vezet embereket. Sok első-vezető szokta kompenzálni a tapasztalatának hiányát, sérülékenységét azzal, hogy egoistának tűnik, mikro-menedzsel, kicsit erőszakos, stb.

De higgyük el, az asztal másik oldalán is van kín és gyötrelem, még ha lazának és nyugodtnak tűnik az ember. Biztos megkérdezi, hogy jól csinálja-e, vagy hogy bízhat-e bennünk, vagy akármi.

Ilyenkor az a jó, hogy stratégiailag jó helyzetben vagyunk. Egy első vezetőt még mindig könnyebben befolyásolnak, “alakítanak” a beosztottak, mint egy rutinos vén rókát. Úgyhogy így még tudunk könnyíteni a dolgon, könnyebben tudjuk megelőzni a stresszes helyzeteket, és segíteni a vezetőnek abban, hogy arra koncentráljon, ami a feladata. (Tudod, vezetni egy csapatot, célokat kitűzni, meg minden egyéb menő dolgot, amit a főnökök csinálnak)

Persze nem kell mindent megcsinálni helyettük. De az elején jó ha segítünk. Ő is jobb hangulatban lesz, ezáltal nekünk is jobb lesz az életünk. A kapcsolatunk így a kezdetektől jobbá válhat, ami később nagyon nagy segítség lehet.

Nyugodtan megkérdezhetjük, hogy hogy érzi magát, miben tudnánk segíteni, hogy lehetne könnyebb neki is és nekünk is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

16 − 9 =