Vezetőként kellett már valakinek elmondanunk, hogy azért nem kap a kolléga előléptetést/emelést, mert nem teljesítette az elé támasztott elvárásokat? Tegyük fel a kérdést. Megteremtettük neki a lehetőséget, hogy bizonyítson?
Csak kávéfőzésben, és papírok összegyűjtésében segédkezett pluszban, vagy kapott komolyabb feladatokat is arra, hogy bizonyítson?
Sokszor nem is tudnak bizonyítani. Egy béremelés, vagy szenior státusz megszerzése nem érhető el azzal, hogy kiválóan teljesítjük a napi munkánkat. Egyéb plusz dolgokhoz kötik, ami nem feltétlenül baj. Jó, ha lelkes a munkaerő, és pluszt vállal, van benne bizonyítási vágy. A probléma akkor van, ha ezt nem honorálják valahogy, vagy esélyt sem adnak rá, hogy megtegye.
Vezetőként óriási felelősség az, hogy mindenkinek egyforma lehetőségeket biztosítsunk, és egyforma teljesítményt egyformán jutalmazzunk.
Olyan munkakörben, ahol könnyű darabszámokat mérni, ott ez egy kicsit talán egyszerűbb. Ha 10%-al több alkatrészt gyártasz lesz, mint az előírt, akkor 5 % bónusz fizetést kapsz. De mi a helyzet az olyan, javarészt inkább szellemi munkáknál, ahol ezt nem lehet ilyen egzakt módon meghatározni. Vagy az olyan munkáknál, ahol valóban nem mindig minden a munkavállalón múlik (például a toborzás is ilyen, higgyétek el, túl sok mindenre nincs ráhatásunk 🙂 )
Ezeknél a pozícióknál sokkal nehezebb az ösztönzés és az objektív célok felállítása. Ha a konkrét feladatokban nem tudjuk őket ösztönözni, és teret adni nekik a bizonyításra, mert egyszerűen a munka jellegéből fakadóan ez nem lehetséges, akkor igyekezzünk felajánlani olyan opciókat nekik, amik mentén tudnak érvényesülni.
És a legfontosabb, hogy ne legyen kivételezés, mert hiába bizalmas minden bérrel, bónusszal, jutalommal kapcsolatos infó általában, úgyis kiderül valahogy 🙂
