Három gondolat, amivel a saját karrierünket gátoljuk

Szerző: | 2017-05-17

Van egy nagy karriercélunk, ami már régóta foglalkoztat minket. Akár egy oldalirányú váltás, pályaelhagyás, vagy bepróbálni azt a csoportvezetői állást… Sokat gondolunk rá, de igazi lépéseket mégsem tettünk eddig. Nem azért, mert nem érdekel minket, hanem azért, mert a legnagyobb célok szoktak néha a legfélelmetesebbek lenni. Vagy annyira akarjuk őket, hogy félünk a kudarctól. Nézzük meg azt a három esetet, amik ugyan rövid távon megnyugtatnak minket, de hosszú távon csak visszatartanak.

  1. Túl kockázatos:

A nagy változások mindig idegességgel, aggodalommal töltik el az embert. Leggyakrabban a félelmet a kudarc, mások véleménye, és a rossz döntés meghozásának esélye adja. Ezek általában mindig kötődnek az anyagi vonzatokhoz is. Tegyük fel ezt a három kérdést magunknak ilyenkor:

  • Mi lehet a legrosszabb dolog, ami történik velünk, és mennyire valós az esélye annak, hogy ez bekövetkezik?
  • Mit tehetek azért, hogy ennek az esélyét csökkentsem?
  • Mit tehet akkor, ha ez a helyez mégis bekövetkezne?

A legtöbbször a legrosszabb eset, ami történhet, hogy “keresnem kell még egy sima melót magamnak.” De ha belegondolunk, ez azért mégsem a világvége, még ha nem is a legkellemesebb dolog. És elővigyázatossági lépéseket is tehetünk, például elkezdünk félrerakni a nehezebb időkre, amikor állást keresünk, vagy úgy hagyjuk el az előző munkahelyünket, hogy nem égetünk fel minden hidat magunk mögött.

2. Túlságosan felelőtlen lenne

Az alább felsoroltak közül meggyőződve hiszel valamelyikben?:

  • Ha azt csinálom, amit szeretek, azzal nem fogok annyit keresni
  • Egy nagy cégnek dolgozni mindig biztosabb, mint magamnak
  • 65 éves korig dolgozni kell aztán nyugdíjba menni

Ha a válasz igen, akkor nem vagyunk egyedül. De nem is feltétlenül van igazunk. Igenis csinálhatjuk azt, amit szeretünk. A nagy cégeknél is vannak tömeges elbocsátások, és hamarabb és később is lehet nyugdíjas az ember, mint a nyugdíjkorhatár. Itt is feltehetünk három kérdést:

  • Mi a bizonyíték arra, hogy a fenti állítások igazak?
  • A fenti állításokban való hit elősegíti, vagy gátolja a karriercéljaimat?
  • Hogyan változtathatnám ezeket sokkal konstruktívabbá?

Ezeket a dolgokat leggyakrabban a szülőktől, vagy egyéb szocializálódási közegekből tanuljuk. Akár annyira mélyen is gyökerezhetnek, hogy nem is tudunk a létezésükről. Azonban ha szélesítjük a horizontunkat és más szemszögből közelítjük meg a dolgokat, akkor könnyebben tudjuk lebontani ezeket a falakat magunk körül. Ez pedig néha elengedhetetlen a céljaink elérése érdekében.

3. Sosem fog összejönni

Az emberek gyakran csak feketében és fehérben tudnak gondolkodni. Van egy tök jó karriercél, ami ott van jóóóó messze, ők pedig itt vannak, és az a “messze” az nagyon elérhetetlennek tűnik. De mi van a két “helyszín” közötti lépésekkel? Nézzünk egy példát. Lehet, hogy az az álmunk, hogy best-seller írók leszünk, aki a tengerparton él a villájában. Persze ez nagyon messzi célnak tűnik a gép mellett ülve/állva… De megtehetjük akár ma is az első lépést. Írjunk valamit! Aztán később csatlakozzunk egy író társasághoz. Aztán írjunk még egyet. Meg is tettük az első lépéseket a publikáláshoz. Most jön a három kérdés:

  • Mik azok a lépések, amiket már ma megtehetek a cél elérése érdekében?
  • Ennek az álomnak milyen elemeit tudom már most megvalósítani?
  • Hogyan tudnám lebontani apróbb részcélokra az egész folyamatot, amelyek könnyebben elérhetők?

A fokozatosság elve itt nagyon fontos. Kis lépésekben haladva kell felépíteni minden dolgot, egy ház sem rakódik le magától egyből. Legyünk magunkkal őszinték, és ne akarjunk egyszerre túl sokat. viszont a kis lépések sok-sok sikerélményt hoznak, amelyek végül elvezethetnek a célhoz, ha nagyon akarjuk.

Author: Demeter Marcell

Demeter Marcell Szent István Egyetem ABPK: Személyügyi és felnőttképzési szervező BA Szent István Egyetem GTK: Emberi Erőforrás Tanácsadó MA

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat − 1 =