A Home-office jelenségről

Szerző: | 2017-08-17

A mai, modern kori, szellemi tevékenységet végző munkavállalóknak egyre fontosabb a rugalmas munkavégzés lehetősége. Bár az emberek 60-70%-a szívesebben dolgozik egy irodában, mégis fontosnak tartják azt, hogy a lehetőség legyen adott, és választhasson. Persze ennek az USA-ban és Nyugat-Európában nagyobb divatja van, de Magyarországon is kezd egyre inkább elterjedő tendencia lenni.

Olyan emberként, aki dolgozott már 100%-ban otthonról, 100%-ban irodából és a kettő vegyes megosztásában is, van némi tapasztalatom ezekben a munkamódokban. Sajnos azt kell mondanom, hogy nincsen semmiféle utópisztikus megoldás, hiszen mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai is. (Lásd korábbi bejegyzéseinket a témában!)

Azonban fontos megjegyeznünk, hogy a rugalmas munkavégzés nem csak azt jelenti, hogy otthonról, vagy a munkahelyünkről kell-e dolgoznunk. Arról is szól, hogy mikor és hogyan dolgozunk. Azt kellene jelentenie, hogy magunknak osztjuk be az időnket és az erőforrásainkat úgy, hogy az számunkra a legeredményesebb és leghatékonyabb legyen. Ennek az lenne az értelme, hogy a lehető legjobb minőségben, a lehető legproduktívabban végezzük el a munkát, amellett, hogy a munka és magánélet egyensúlya is megfelelő marad.

Vegyünk példának egy kreativitást igénylő munkakört. Mondjuk egy reklámügynökségnél dolgozó designer-t. Általában nem szereti reggel csinálni a dolgát. Kicsit később szeret dolgozni, akkor jobban megy neki. Nem dolgozik reggel 8-kor. Bejön inkább 11-kor dolgozni, de akkor már tele van energiával és életkedvvel, és sokkal jobban tudja ellátni a munkáját. Mikor négy órakor mindenki más végez, akkor ő is kimegy velük egy kávéra, vagy enni egy burgert gyorsan. Aztán ötre vagy fél hatra visszamegy az irodába, és még kilencig dolgozik azon a reklám-grafikán. Nagyon belemélyedt, még tovább bent marad, mert mindegy neki, hogy otthon vagy az irodában csinálja. Rendel egy pizzát, aminek a nyomait másnap reggel látják a kollégák. De estére befejezte a grafikát, ami kell a másnapi hirdetésbe. Megcsinálhatta volna otthon is. Majd a következőt otthon csinálja, ha úgy lesz kedve.

Mire is akarok ezzel kilyukadni?

Egy ember képtelen arra, hogy reggel nyolc és délután négy között legyen kreatív. A kreativitás azért érdekes, mert bármikor megszállhat minket az ihlet, lehet, hogy hajnali 2-kor, vagy este 9-kor vagy reggel fél 10-kor jut eszünkbe egy ötlet. Véleményem szerint meglehetősen kontra-produktív, ha a kreativitást beszorítjuk a reggel 8 és délután 4 korlátai közé. Főleg egy olyan piacon, amit az innovatív, kreatív ötletek visznek előre, ahol ezekkel lehet kiemelkedni a versenytársak közül. Ezért érdemes ezeknek a munkatársaknak olyan munkakörnyezetet biztosítani, ami a számukra legmegfelelőbb. Ez nem azt jelenti, hogy csak otthonról kell dolgozniuk. Ez pusztán annyit jelent, hogy nagyobb önállóságot is kaphatnak.

A mai munkaerőpiacon komoly problémát jelent a kiváló szakemberek, a tehetségek megtartása, és a tényleges elkötelezettség kialakítása a munkavállalókban. Éppen ezért is lehet a megtartás eszköze a rugalmasság. Ha valaki azért akarja otthagyni a céget, mert mondjuk nem tudja elvinni a suliból a gyermekét az edzésre vagy szakkörre, akkor adhatunk neki egy órát, hogy elintézze, ahelyett, hogy új munkatársat kéne keresni és beilleszteni. Win-win.

A gyakorlatban természetesen a legtöbb esetben szükség van a személyes találkozásra, ezért mondjuk megadhatunk heti néhány alkalmat, amikor mindenkinek bent kell lenni az irodában. Itt meg lehet beszélni mindent, aztán akinek nem létfontosságú, hogy bent legyen, az csinálhatja rugalmasan a dolgát, ahogy neki jól esik. Ha néha mégis össze kell hozni egy meetinget a megbeszélt időpontokon kívül, hirtelen össze kell rántani a csapatot, akkor is van megoldás. Ma már teljesen általános módszer a Skype, telefon vagy videokonferencia, stb. Így ez sem jelenthet akadályt.

Ez mind szép és jó. De?

Hiába minden, ha nincs bizalom. Sajnos az a mentalitás jellemző, hogy ha nem látunk valakit, akkor az nem is dolgozik. Bár Magyarországon az a helyzet, hogy ha látnak minket, akkor sem hiszik el sokszor, hogy dolgozunk. Ez a mentalitás komoly gátat szab ennek az egyébként hatékony munkavégzési típusnak az elterjedésének.

A Yahoo vezérigazgatója, Marissa Mayer 2013-ban úgy döntött, hogy teljes mértékig betiltja az otthonról végzett munkát. Ez meglehetősen vitatott és megosztó döntés volt. Sokak szerint egyenesen kimondta ezzel, hogy nem bízik a munkavállalóiban.

Ezen kívül, (szintén írtunk már a témáról korábban) az otthonról dolgozók általában próbálnak kompenzálni, úgy, hogy gyakrabban telefonálnak a cégnek, vagy otthon is tovább dolgoznak, hogy biztosan mindenki elhiggye, hogy dolgoznak. Ezzel próbálják kivédeni azt a negatív hozzáállást, amit a vezetőségtől, vagy a bent dolgozó kollégáktól kapnak.

Ez így viszont megöli az egész rugalmas munka lényegét. Többet dolgoznak, bűnösnek érzik magukat, sokkal többet akarnak bizonyítani. Ennél valószínűleg tényleg több értelme van akkor nyolctól négyig dolgozni bent.

A vezetőknek ideje lenne elhagyni azt a régimódi hozzáállást, hogy mindenki legyen bent és legyenek hülyére ellenőrizve. Fel kell ismerni végre, hogy a világ nagyot lépett előre. Az tömegtermelésben, gyártásban még hatékonyan alkalmazható módszerek nem adaptálhatók a szolgáltató szektorra, ami ma már elmondhatatlanul hatalmas iparág. A szolgáltatás alapú munkák, SSC-k világában szükséges egyfajta szemléletmód váltás ahhoz, hogy a rugalmas munkavégzés tényleg hatékonyan tudjon működni. Természetesen nagyon sok jó példát látunk már erre Magyarországon, de van még hova fejlődni általánosságban ezen a téren.

Zárógondolatként

Fontos lenne a bizalmat megalapozni a munkavállalók és a munkáltatók között. Ha a munkáltató nem bízhat meg az alkalmazottban annak tekintetében, hogy mikor és mennyit dolgozik, tényleg dolgozik-e, és nem csak lógatja otthon a lábát, akkor hogy bízhatna rá üzleti titkokat, pénzügyi adatokat, szellemi tulajdont, stb?

És a végső kérdés:

Ha nem bízik meg az otthonról dolgozó kollégájában, akkor egyáltalán miért vette fel? Ön felvenne egy olyan embert, akit állandóan ellenőrizgetnie kell?

Author: Demeter Marcell

Demeter Marcell Szent István Egyetem ABPK: Személyügyi és felnőttképzési szervező BA Szent István Egyetem GTK: Emberi Erőforrás Tanácsadó MA

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhárom + négy =