9 tipp, ha megválnának tőlünk

Szerző: | 2018-04-13

Nemrég beszéltünk arról, hogy hogyan célszerű felmondani. De nyilván lehetünk a történet másik oldalán is, és van, hogy elbocsátanak minket.

Borzalmas élmény tud lenni, ha kirúgnak minket. Persze van, hogy ezért imádkozunk, de az esetek nagy részében ez nem egy örömteli esemény. Érzelmi állapotunkra gyakran jellemző a harag, szomorúság, aggódás, félelem, bizonytalanság, stb. Ilyen helyzetben könnyű meggondolatlanul cselekedni, főleg akkor, ha nem a mi hibánkból rúgtak ki. Szeretnénk most 10 tippet írni nektek, amire érdemes odafigyelnetek!

  1. A személyes szakmai dokumentumainkat mindig mentsük el! Fájlok, listák, táblázatok, saját munkáink, stb. Néhanapján küldjük el magunknak e-mailben vagy mentsünk le egy pendrive-ra a saját dolgainkat, amik később értékesek lehetnek számunkra. Sokszor a kirúgás után, amikor utoljára bemegyünk kipakolni, akkor valaki kísérni fog minket. Ezt azért teszik a cégek, mert ilyenkor az ember esetleg mérgében bosszút akarna állni, és szándékosan valami kárt okozna. Letörölne fontos adatokat a gépről, vagy valami hasonló. Ezért ilyenkor nincs módunk elküldeni a dolgainkat már. Azokat az adatokat, amik hasznosak lehetnek, mentsük gyakran!
  2. Ne kezdjünk tárgyalni azonnal! Kérjünk a dolog megbeszéléséhez 1-2 nap haladékot. Szükségünk van egy kis időre, amíg átgondoljuk a dolgokat, és lehiggadunk. Nem jó a felmondás, elbocsátás feltételeiről tárgyalni ideges, ingerült állapotban. Célszerű a munkáltató erre vonatkozó politikáját, valamint a Munka Törvénykönyvének vonatkozó részeit is tanulmányozni, hogy a lehető legtöbbet tudjuk kihozni ebből az egyébként nehéz helyzetből.
  3. Törekedjünk a békés elválásra! Ez persze néha nehéz lehet. De ha a munkáltató korrekt módon kezeli a helyzetet, tegyük mi is ezt. Sőt, még akkor is előnyös lehet, ha egyébként igazságtalannak érezzük, hogy felmondanak nekünk. Azért előnyös, ha együttműködünk és tisztességesen állunk szétváláshoz, mert így fenntarthatjuk a jó munkavállaló képét magunkról, és könnyebben kapunk pozitív referenciákat és ajánlásokat. Ez fontosabb, mint az, hogy jól megmutassuk nekik…
  4. Ajánlások! Ne féljünk kérni a munkáltatói igazolás mellé ajánlólevelet sem. Nem biztos, hogy kapunk, de érdemes megpróbálni. Sokat lendíthet a további álláskeresésünkön, ha kapunk pozitív ajánlást, vagy megjelölhetünk valakit referenciaszemélyként. Ezért fontos, hogy ne égessünk fel minden hidat magunk mögött. Persze csak akkor kérjünk ilyet, ha van rá esély, hogy kapunk. Ha millió-dolláros kárt sikerült okoznunk a cégnek, akkor ne reménykedjünk.
  5. Ne szidalmazzunk senkit! Se a céget, se a vezetőt, se a kollégákat ne becsméreljük. Velük se vesszünk össze, és a következő munkáltató keresésénél is felejtsük el ezt. Már több bejegyzésünkben is szóba került, mert nagyon fontos. Minél több ellenséget szerzünk a folyamat során, annál nagyobb az esélye annak, hogy negatív visszajelzéseket fognak terjeszteni rólunk, ez pedig természetesen hátráltatni fogja a továbblépést.
  6. Kérjünk indoklást! Néhány esetet leszámítva (pl.: próbaidő alatt, nyugdíjas, stb.) a munkáltatónak kötelező megindokolnia a felmondását. Az indoklásból az oknak teljesen érthetőnek kell lennie, és kizárólag a munkavállaló képességeivel, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, valamint a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A lelkünk is könnyebben nyugszik meg, ha legalább azt tudjuk, hogy miért küldenek el, valamint az épülésünket is szolgálja, hiszen tudni fogjuk, hogy miben kell fejlődnünk.
  7. Ne döntsünk elhamarkodottan! Ha létszámleépítés áldozatai lettünk, vagy tényleg nem a mi hibánkból akarnak elküldeni, akkor mérlegeljük a lehetőségeket! Nézzünk körül, gyűjtsünk információt arról, hogy esetleg más pozícióban tudunk-e maradni a cégnél. Ha egyébként szerettünk ott dolgozni, akkor érdemes lehet megpróbálni. Legalább másba is beletanulunk, és a megszokott vállalati környezet is megmarad. Lehet, hogy automatikusan felajánlják majd nekünk, de lehet, hogy nem. Úgyhogy ne vessük el ezt a lehetőséget sem!
  8. Ne kürtöljük szét a hírt a közösségi médiában! Egyelőre tartsuk titokban a dolgot, és csak azzal osszuk meg, akinek feltétlenül tudnia kell róla, az első pár napban. Nem kell azonnal becsmérlő Facebook bejegyzést közzé tenni arról, hogy kirúgtak. És nem kell a szakmai hálózatunkban sem egyből mindenkivel erről beszélni. A továbbiakban is kezeljük professzionálisan a helyzetet, és úgy a továbblépés is könnyebb lesz.
  9. Ne veszítsük el a hitet magunkban! Igen, ez lehet, hogy nagyon érzelgősen és pátoszosan hangzik, de a legrosszabb, amit tehetünk, hogy magunkat kezdjük el lealacsonyítani. Ne kezdjük el azt hajtogatni, hogy haszontalanak és bénák vagyunk. Emlékezzünk a találó mondásra: „Ahol egy kapu bezárul, ott egy másik kinyílik.” Lehet, hogy ez a kirúgás kellett ahhoz, hogy sokkal jobb munkahelyet találjunk magunknak? Lehet. És találunk is, de csak ha megmarad a lelkesedésünk!
Author: Demeter Marcell

Demeter Marcell Szent István Egyetem ABPK: Személyügyi és felnőttképzési szervező BA Szent István Egyetem GTK: Emberi Erőforrás Tanácsadó MA

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

6 + egy =