Monthly Archives: október 2018

Sleep deprivation? Mit tehetünk ellene?

Szerző: | 2018-10-18

Nem sok idegesítőbb érzés van annál, mint amikor egy nagyon fárasztó nap után hazaesünk a munkából, és igazából egyszerűen képtelenek vagyunk elaludni. Mindannyian éltük már át ezt. Csak ott fekszünk, nem leszünk álmosak az istennek sem, és egyre inkább azon stresszelünk, hogy mennyire fáradtka leszünk holnap, és minden egyes ébren töltött perccel a holnapi napunkat tesszük rosszabbá. Biztos egész nap csak ásítozni fogunk, öntjük majd magunkba a kávét, és nem fogunk tudni koncentrálni….

Ennek a leküzdésére szeretnénk most egy népszerű légzési módszert bemutatni nektek. Ezt 4-7-8 technikának hívják, és ha minden igaz, perceken belül el fog minket álmosítani, akármennyire nem ment előtte.

A gyakorlat egyszerű. Lassan, négy másodpercen keresztül az orrunkon át vegyünk levegőt. Ezt követően tartsuk bent a levegőt 7 másodpercig, majd a szánkon keresztül fújjuk ki 8 másodperc alatt. Az elv a következő: belégzéskor több levegő jut a szervezetünkbe, a benttartás során több oxigén tud a véráramba jutni, a szívverésünket pedig lelassítjuk a lassú kilégzéssel.

Az elején biztosan fura lesz. Kicsit szokatlan lesz erre koncentrálni. Általában mindenki arra figyel, hogy pontosan számoljon, meglegyen az a másodperc, ahogy kell. Egy kicsit “ideges” ilyenkor az ember, hogy jól csinálja-e, nem pedig “ösztönösen” jön. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy nem tartjuk be pontosan, és nem számolunk, hanem egyszerűen csak úgy csináljuk, ahogy jól esik. Csak úgy körülbelül elég, ha betartjuk. Próbáljuk ki, ha ez a módszer jobban működik. Minden bizonnyal másnap sokkal jobb érzés lesz felkelni.

Szóval mindenképp érdemes vele tenni egy próbát, veszíteni valónk nincs.

Hogyan tud segíteni alternatív módon nektek egy toborzó, egyetlen bejegyzéssel?

Szerző: | 2018-10-17

Szeretnék adni nektek egy jó tanácsot arra az esetre, ha bármilyen oknál fogva lenne egy HR-es ismerősötök. Akár a családban vagy baráti körben, akár egy korábbi kiválasztási folyamat során megismerve, a lényeg, hogy legyen valamilyen kapcsolat.

Természetesen az utóbbi esetre ez akkor vonatkozik, ha mondjuk maga az állás nem jött össze, de nem azért, mert nem lettünk volna megfelelők, hanem bármilyen más okból. Például megszüntetik a keresést, vagy idő közben változik a munkakör scope-ja. Sokszor nem azért nem vesznek fel minket, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak, de ebbe most ne menjünk bele.

A lényeg, hogyha van bármilyen HR-es, recruiter, fejvadász ismerősünk, és elég jó a viszony, akkor van egy alternatív módszer, amivel tudnak segíteni. És ehhez mindössze egyetlen közösségi portálon megosztott pár sor szükséges a részükről.

Vannak kifejezetten olyan csoportok, amiben több ezer ilyen szakember van. A csoportok célja az, hogy jelölteket ajánljanak egymás között. Írnak pár sort az illetőről, egykét infót megosztanak, és összekötik az érdeklődő toborzókkal őket. Ezt lehet akár diszkréten is, anélkül, hogy első körben felismerhető legyen a jelölt, de akár direktben is, ha nyilvánosan keres állást.

Én is használom ezt a módszert, és tapasztalataim szerint átlagosan minimum napi 3-4 érdeklődést kapok az ajánlott jelöltjeimmel kapcsolatban. Ezekből egy telefonbeszélgetés szokott lenni általában, aztán onnantól meg mennek a dolgok a maguk medrében 🙂

A lényeg, hogy ha van ilyen ismerősötök, kérdezzétek meg tőlük, hogy tudnának-e ajánlást írni rólatok, mert meglepően sok érdeklődő fog megjelenni, akár egy “egyszerűbb” munkakörben dolgozóra is.

Mit rontanak el a nagy kék közösségi portálnál interjúzók?

Szerző: | 2018-10-16

A következő cikk témáját az egyik legnagyobb közösségi portálnál dolgozó HR-es cikke ihlette. Igen. Kék a logója, F-fel kezdődik, és acebook-al végződik 🙂 Nagyon sokan akarnak ott dolgozni, mivel a világ egyik legnagyobb cége. De nézzük, hogy miket javaslona az ottani HR-es a jelölteknek.

  1. Ne legyenek felkészületlenek. Mi a véleménye a Piactér funkcióról? Hát nem tudom, még sosem használtam. Megértené a HR-es, ha ez egy vállalati termék lenne, és még nem találkozott vele a jelölt, de ez egy fogyasztói termék, ami ráadásul ingyenes. Na most ha ennyi energiát nem fektetett az illető a pályázatába, akkor mit is keres itt?
  2. Ne legyenek fásultak. A jelölt egy termékmenedzseri pozícióra jelentkezett. Miért szeretne a Fbooknál dolgozni? Igazából egy recruiter keresett meg, és gondoltam, miért ne? Hát ha ennyi lelkesedés és “tűz” nincs az emberben, akkor ne is jöjjön ide egy ilyen harmatgyenge indoklással.
  3. Fókuszáljanak a megfelelő dolgokra. Mindenképp emeljük ki, hogy hogyan tudnánk a céget valamiben előrébb juttatni, és ne csak azt hogy a magasabb fizu meg a presztízs érdekel minket. Mindenki olyannal szeretne együtt dolgozni, aki szeretné is csinálni a dolgokat, és tanulni akar, és nem csak magával, de a csapattal is foglalkozik.
  4. Ismerjék önmagukat. Amikor azt mondják, hogy sorolj fel 3 gyengeségedet, akkor azt nem azért teszik, mert unatkoznak, hanem azért, mert felmérik azt, hogy mennyire ismered magad, és hogy tudják, mivel kell majd foglalkozniuk, és fejleszteni rajtad, ha belépsz a szervezetbe.
  5. A kérdésre, és ne csak a kérdésre válaszoljanak. A jó jelölt nem csak a kérdésre válaszol. Persze az a lényeg, hogy az egyértelműen feltett kérdésre válaszoljunk. De mögé is kell látni a dolgoknak, mert mindent okkal kérdeznek. Nem csak a nyilvánvaló választ várják, hanem vizsgálják azt is, hogy hogyan válaszolunk, és milyen a gondolkodásunk, tudunk-e logikusan válaszolni, érvelni, összetetten gondolkodni.

Tipikus hibák, amiket gyakran elkövetünk, ha előléptetnek minket

Szerző: | 2018-10-15

Ideje pezsgőt durrantani! Meglett végre az az előléptetés, jobb pozíció, jobb bér, magasabb presztízs, kinek mi az indok a dolog mögött. Először is: Gratulálunk! Biztosak vagyunk, hogy keményen megdolgoztál érte. A baj csak az, hogy az előléptetés gyakran jár más “bakikkal” is… Nézzünk erre most három példát!

  1. Mindent-tudó okostojássá válunk. Az előléptetés magában hordozza annak az üzenetét, hogy értjük a dolgunkat. És ezt azok is tudják, akikkel együtt dolgozunk. És ha ezért még ki is tüntetnek minket, akkor könnyen elhisszük magunkról, hogy mi vagyunk az atyaúristenek. Valljuk be, mindenkivel volt már így valamilyen helyzetben 🙂 De a magabiztosság és a nagyképűség közötti vékonyka határvonalat ne lépjük át sosem! Senki nem szeret egy olyan emberrel dolgozni, aki pávaként járkál fel alá, és azt hiszi, hogy mindig mindenre tudja a választ. Az igazság az, hogy mindenkinek van lehetősége új dolgokat tanulni, akármilyen nagy szakember is legyen. Ha ehhez tartjuk magunkat, akkor sokkal szerethetőbbek leszünk, és megóv minket attól, hogy olyanról kezdjünk okoskodni, amit még mi sem tudunk. Sőt, kérdezzünk még többet! Ezzel azt is demonstrálhatjuk, hogy továbbra is csapatjátékosok vagyunk.
  2. Túlparázzuk a dolgot. Az előléptetés nem csak magasabb bérrel jár, hanem magasabb felelősséggel is. Több a stressz, nagyobb a kockázat, több mindent kell észben tartani, nagyobbak az ügyfelek is. Azért vannak nehéz részei is a dolognak, amiken nagyon könnyű idegeskedni. De mindig tartsuk észben, hogy nem véletlenül kerültünk ide. Az embereket nem szokták csak úgy előléptetni (na jó, néha….). Ez azt jelenti, hogy valamiben nagyon jók vagyunk, és általában ez több dolgot is jelent. A menedzsment azt szeretné, hogy a cég prosperáljon, és ha minket felkértek arra, hogy nagyobb színpadra lépjünk, akkor az azért van, mert hisznek bennünk. Még mindig idegesek vagyunk? Akkor gyerünk ki egy sétára, higgadjunk le egy kicsit, aztán pedig gyűrjük fel az ingünk ujját, és szokjuk meg az új pozíciót. De ne stresszeljük túl, mert annak mindenki csak a kárát látja.
  3. Elsodródunk. A legrosszabb időpont arra, hogy csak úgy sodródjunk az pont a kinevezés vagy előléptetés utáni időszak. Ilyenkor pont, hogy még inkább pörögnünk kell, hogy meggyőzzük a vezetőséget, jó döntés volt minket kinevezni oda. A kinevezés után nem lazíthatunk, mondván, hogy: “na ez megvan, akkor most hátra dőlök”. Jegyezzük meg, hogy minden pozíciónak van tanulási íve. A legnagyobb főnöknek is! Ezért ha lazán vesszük az elejét, akkor könnyedén beéghetünk, lemaradhatunk, bukhatjuk az első nagy projektünket és a többi… Ezek után pedig jöhet a kínos kérdés, hogy: “vajon jó ötlet volt téged ide kinevezni?”

Összességében a legfontosabb dolog az az, hogy az új pozícióval együtt ne legyünk mi is új személyek. Ez nagyon fontos.

Holnap munka van szombaton is. Tippek a végére !

Szerző: | 2018-10-12

Holnap szombat, és dolgozni kell majd. Senkinek nem kívánom, hogy rossz napja legyen, biztosan csodálatos lesz 🙂 De elmesélem az én legutóbbi szombati munkanapomat, és három tippet arra, hogy hogyan engedjük el, ha nem sikerülne jól 🙂

Nincs jobb kifejezés, BOTRÁNYOS munkanapunk volt. Munkába menet magunkra öntöttük a kávét, el is késtünk, a főnökünk lefikázza minden egyes dolgunkat, amin keményen dolgozunk, aztán jön még két rossz hír a nap végére… Elegünk van. Alig várjuk, hogy hazamehessünk. Meg is értem 🙂

De mi az, amivel legalább egy kicsit jobbá tehetjük ilyenkor a helyzetet? Tegyük fel magunknak ezt a három kérdést, hogy legalább jobban érezzük magunkat 🙂

  1. Lesz valamilyen tartós hatása ennek a napnak? Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy annyira borzalmas az egész, hogy vége a karrierünknek, az egérből is elefántot csinálunk, és nagyon könnyen bespirálozódunk egy lefelé húzó valamibe. Ilyenkor azért lépjünk egyet hátra, és kérdezzük ,eg magunktól, hogy vajon holnap, vagy a következő hónapban mennyire fog ez a sok kis hülyeség számítani? Emlékezni fogunk-e rá egyáltalán? Persze történhet olyan ami rossz, de az esetek nagy részében már másnap reggel is úgy fogunk felkelni, hogy alig foglalkoztat minket a tegnapi para.
  2. Mit kéne másképp csinálni? Mindig sikerül megkapnunk a hibáztatást? Gyakran visszük el a balhét anélkül, hogy egyáltalán lett-e volna ráhatásunk a dolgokra? Ismerős… De ezért jó néha átgondolni azt, hogy mit csinálnánk másképp, ha visszaforgathatnánk az idő kerekét mára. Ezzel nem csak a hibáinkból tanulunk, de ennek a tudata talán jót is tesz egy kicsit.
  3. Mi az, ami jól ment ma? A végére hagytuk a pozitívat. Akármennyi rossz is volt a napunkban, olyan nincs, hogy legalább egy kicsi jó ne történt volna. Ha végeztünk a sok rossznak a mérlegelésével, akkor azért gyűjtsük össze, hogy mi az ami jól sikerült, mik azok az apróságok, aminek lehet örülni. Így elkerülhetjük, hogy 100% negatív dolgokkal foglalkozzunk, és mivel az idő mindent megszépít, így könnyebb lesz a jóra koncentrálni.

Miben tudnak a szülők keresni álláskeresés téren?

Szerző: | 2018-10-11

Sok mindenben. De mint ahogy egy korábbi cikkünkben megírtuk, van, amiben nem az ő véleményükre és javaslataikra kell hagyatkozni. Van azonban pár dolog, amikor kifejezetten jó, ha ők segítenek 🙂

  1. Kérjünk visszajelzést. Valószínűleg ők fognak a világon a legjobban ismerni minket, ezért például az önismeretünkben nagyon sokat tudnak majd segíteni. Ők rá tudnak vezetni arra, hogy mik az erősségeink, és mik a gyengeségeink, és ha szerencsénk van, akkor ezek mentén fognak javaslatot tenni nekünk, hogy milyen munkát válasszunk.
  2. Használjuk ki a kapcsolataikat. Nyugodtan kérdezzük meg őket, hogy vannak-e barátaik, ismerőseik, akiknél esetleg éppen lenne egy junor/pályakezdő munka. Semmi gáz nincs azzal, ha anyuci vagy apuci tol be minket valahova. Bár a saját munkahelyüktől óva intenék mindenkit, de az ismerőseiken keresztül jó ajánlásokat tudunk szerezni remélhetőleg.
  3. Meséltessük őket a karrierjükről. A legtöbb szülőnek sok éves tapasztalata van, bármilyen munkában is. Nekik is volt első munkahelyük, nekik is volt új munkahelyük, nekik is voltak jó és rossz munkahelyeik. Ők is sok mindent a nehezebbik úton tanultak meg. Ezeket mi is meg fogjuk tanulni, de pár bakit elkerülhetünk, ha tanulunk az hibáikból 🙂
  4. Kérdezzünk technikai infókat tőlük. Pályakezdőként én se tudtam, hogy mennyit kellene kérnem. Mi a realitás? Mi a túl kicsi bérigény? Mi a túl nagy? Egyáltalán mi van most a nagyvilágban? Ezekről biztos tudnak egykét jó tippet mondani 🙂

Hogyan nyissuk ki azokat az ajtókat, amiket rajtunk kívül még nagyon sokan próbálnak?

Szerző: | 2018-10-10

Nagyon sok tényező játszik közre abban, hogy kit hívnak állásinterjúra, és kit nem. A világ egyszerűbb lenne, ha azt mondhatnánk, hogy „tedd ezt, meg ezt és ezt, és eljutsz egy interjúra.” Azonban, mint tudjuk, az álláskeresés ennél sokkal komplexebb folyamat. De van négy olyan dolog, amiben a sikeresek és kevésbé sikeresek különböznek egymástól.

  1. A sikeresek nem bízzák magukat kizárólag az online álláskeresésre

Sokan kizárólag egy stratégiát követnek. Ez pedig az internetes hirdetésekre történő folyamatos jelentkezés. Egymás után küldik a pályázatokat mindenre, ami szóba jöhet. Lehet, hogy a hirdetett pozícióhoz igazítják a pályázatot, lehet, hogy kiváló önéletrajzot csináltak, ami persze jó, de ez mégsem a legjobb megoldás.

Mit tesz ezzel szemben az, aki sikeresnek tekinthető? (siker alatt most értsük azt, hogy több állásinterjúra is hívják) Nyilván ő is jelentkezik online sok hirdetésre. Azonban használja a LinkedInt, és utánajár, hogy van-e ismerőse a cégnél! Megpróbál minél több információt szerezni. Nagyon sokat segíthet, ha egy ismerősünk a toborzó kezébe adja a pályázatunkat, és megkerüljük a „bürökráciát”. Azonban vigyázzunk! Csak akkor kérjünk így segítséget, ha tényleg kompetensek vagyunk a munka elvégzésében. Az ismerősünknek is kellemetlen lehet egy „kontár” önéletrajzát erőltetni  saját munkahelyén.

  1. Megértik, hogy mekkora versenyhelyzetben vannak.

Örülünk-e neki vagy sem, szinte bármilyen állásra jelentkezünk, valószínűleg nem mi leszünk az egyetlenek… Ha nem vagyunk teljesen, minden tekintetben megegyezőek a hirdetésben leírt álom-munkavállalóval, akkor még inkább fontos, hogy versenyelőnyünket más, alternatív módokon növeljük. Ők milyen emberek lehetnek? Milyen képességekkel rendelkeznek? Mi az, amiben hasonlítanak ránk? Ezek mind nagyon fontos kérdések annak megválaszolásához, hogy mi miben vagyunk másak, vagy jobbak, többek, mint ők? Mik azok a pontok a múltunkban, személyiségünkben, hátterünkben, amik érdekessé tesznek minket? Ezekre érdemes fókuszálni.

Hogyan tegyük ezt egyből nyilvánvalóvá? Ha van belső kontaktunk, akkor rajta keresztül is, ha nincs, akkor természetesen az önéletrajzunkkal és motivációs levelünkkel tehetjük meg. Ma már nem nehéz annyira a versenytársakról információkat szerezni (igen, ismét a LinkedIn-re gondolok). Keressünk hasonló szakembereket, és próbáljunk nem teljesen ugyanolyanok lenni, mint ők, hiszen nem ez a cél. A cég arra lesz a leginkább kíváncsi, hogy mit tudunk adni nekik, amit mások nem.

  1. Megértik az első benyomás fontosságát!

Minden sikeres álláskereső egy marketinges is egyben. El tudnak adni egy terméket, ez a termék pedig saját maguk. Akár személyesen, akár egy online jelentkezéssel következik be az első kontaktus, az mindig döntő lesz. Javasoljuk erre vonatkozó bejegyzéseink megtekintését itt az ÁllásÓriás blogon. A lényeg, hogy ha félvállról vesszük ezt a kérdést, akkor ne is számítsunk kimagasló eredményekre…

Egy pályázaton nagyon érződik, ha elmélyülünk benne, ezért érdemes időt és energiát fordítani a helyes megírásába. Ez a leggyakoribb módja az első benyomás közlésének, de természetesen nagyon fontos, hogy fel legyünk készülve váratlan helyzetekre is, amikor egy szakmai lehetőség csak úgy az ölünkbe hullik, egy személyes találkozás során.

  1. Nem azok a tipikus „miért jó ez nekem” emberek

A sikeres emberek arról érdeklődnek, hogy mik a cég szükségletei, nem pedig arról, hogy mit ad nekik a cég. Ez sokkal megnyerőbb hozzáállás tud lenni egy állásinterjún. A cégek nem azért kínálnak állást, hogy nekünk legyen pénzünk nyaralásra vagy autóra, vagy a presztízsünket segítsenek növelni. Nekik vannak problémáik, amiket meg akarnak oldani, és erre kell nekik valaki. Igen, kimondhatjuk, hogy megvesznek minket. Bár ez csúnyán hangzik, de manapság már sok cég realizálja, hogy ha meg akarják tartani a munkaerőt, és a jó szakembereket akarják felvenni, akkor erre is gondot kell majd fordítaniuk. De a lényeg, hogy mi is akarjunk adni a cégnek, mert anélkül nem várhatjuk el, hogy ő is adni akarjon.

Feedback session-ök a próbaidő alatt

Szerző: | 2018-10-10

Az első három hónap nagyon fontos egy új munkahelyen. Nem csak azért, mert ez az időszak jelenti általában a próbaidőt, de meghatározza a hosszabb távon rólunk kialakult, és az általunk a munkahelyről is kialakított véleményt. Ehhez azonban elengedhetetlen az, hogy kérjünk, és adjunk is visszajelzéseket, minden fontos kérdés tekintetében.

Mikor kérjünk?

Az első időszakban fontos, hogy adjunk kellő időt a vezetőnek és a kollégáknak arra, hogy valamilyen képet, véleményt tudjanak formálni rólunk. De közben azt is erősíteni kell bennük, hogy a hatékony visszajelzés adás segíteni fog minket a beilleszkedésben, és végső soron úgy hamarabb válunk hatékonyabb/produktívabb munkavállalóvá. Az első héten még ne erőltessük, de azért 2-3-4 hét elteltével érdemes lehet leülni a vezetővel, és átbeszélni a dolgokat.

Hogyan kérjünk?

Ne szólítsuk le a vezetőt a mosdóban vagy ebéd közben ezzel a dologgal. Írjunk neki egy e-mailt, vagy egy műszak végi megbeszélés után menjünk oda hozzá, és egyeztessünk vele diszkréten, hogy mikor lenne 10 perce erre a dologra. Jelezzük neki, hogy miért fontos ez, mit szeretnénk pontosan megbeszélni. Készítsük fel, így ő is át tudja gondolni a mondanivalóját előre.

Mit kérdezzünk?

Van néhány elég konkrét kérdés, amit nyugodt szívvel feltehetünk. A teljesség igénye nélkül:

  • Hogyan látja a beilleszkedésünket a csapatba?
  • Elégedett-e a munkánk minőségével?
  • Megfelelően vettük-e fel a munkatempót?
  • Szükséges lenne-e valamin változtatni?
  • Mit gondol, miben kellene még fejlődnie, mire érdemes fókuszálni?

De egész nyugodtan megfogalmazhatjuk mi is azt, hogy mik lennének az elvárásaink.

  • Szükségünk lenne egy kicsit több mentorálásra.
  • Szükségünk lenne a munkánk hatékonyabb elvégzéséhez XY eszközre/infóra/adatra.
  • Szeretnénk, ha az első pár hétben többször beszélhetnénk a vezetővel a haladásunkról.
  • Szeretnénk elmondani, hogy XY dolog nehezen megy számunkra, és ehhez támogatást kérnénk.

Mit érdemes tenni nőként, ha terhesen kell állást keresni?

Szerző: | 2018-10-08

Ha szeretnétek nőként még izgalmasabbá tenni az amúgy sem egyszerű álláskeresést, essetek teherbe! 😀 Spékeljétek meg egy kis heveny rosszulléttel, idegességgel az előítéletektől, és az egyéb munkaügyi kellemetlenségektől.

Isten hozott a terhesség közbeni álláskeresésben! Tudom, tudom… ez a cikk tök hiteltelen lesz úgy, hogy 25 éves fiúként írok a témában. Most igazából csak néhány kérdést szeretnék felsorolni, amiket célszerű átgondolni, ha ilyen helyzetbe kerültök, kedves Hölgyek!

  1. Mit vegyek fel egy állásinterjúra, hogy ne legyen annyira feltűnő a dolog?
  2. A terhesség melyik időszakában (és milyen helyzetben) célszerű felfedni, hogy egyáltalán terhes vagyok?
  3. A terhesség melyik szakaszában lehet, vagy célszerű még állást keresni egyáltalán?
  4. Milyen szabályzatok vonatkoznak rám (GYES/GYED, felmentés, megfelelő munkakör biztosítása, stb.)
  5. Milyen módon célszerű a munkáltatómnál érdeklődni a szüléssel kapcsolatos munkaügyi szabályok és szokások esetében?
  6. Mire kell odafigyelni, amiből észre lehet venni, hogy jogtalanul diszkriminálnak azért, mert terhes vagyok?

Ezek nem egyszerű kérdések, és még nagyon sokat fel lehetne sorolni. Nem is fogom most ezeket megválaszolni, mert nem vagyok nő, és sosem leszek ilyen helyzetben. A cél az, hogy ezeket mindig gondoljátok át, és megfelelően kezdjetek neki a tervezésnek, akár véletlen volt a dolog, akár nem.

Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre az ügyben, ha volt kifejezetten jó vagy netán negatív élményetek, írjátok meg nekünk kommentben! 🙂

Néhány dolog, ami arra uta, hogy muszáj váltani.

Szerző: | 2018-10-05

Néhány dolog, ami arra uta, hogy muszáj váltani.

  1. A főnököd szól, hogy van egy tök izgi új projekt, amire téged szeretne felkérni mert te vagy a legügyesebb a csapatban. Erre az a reakciód, hogy azon kezdesz gondolkodni, hogy hogyan kerülhetnéd ki az egészet.
  2. Ülsz egy meetingen, és a fejed le van hajtva, úgy teszel, mintha jegyzetelnél de csak firkálgatod a papírt vagy nyomkodod a telefonod.
  3. Fáj az arcod, amikor mosolyogni kellene, és örülni mások sikerének vagy eredményeinek, vagy amikor személyes sztorikat hallgatnak.
  4. Felajánlottak egy nagy előléptetést, és ahelyett, hogy örülnél neki, a fejedben csak az a hang szólal meg, hogy “Neeeee……..”
  5. Folyamatosan azon agyalsz, hogy hogyan kéne kirúgatni magad, és vajon hogy tudnád azt megoldani, hogy egy szép adag végkielégítést kapj.
  6. Kivonod magad a céges bulikból, hazamész azzal az indokkal, hogy sok a dolgod, de közben csak tévézni fogsz.