Monthly Archives: július 2018

Mit tehet(ne) a munkáltató a kismamák megtartásáért?

Szerző: | 2018-07-18

Mindig sarkalatos pontja egy nő életében a gyermekvállalás. Nem csak egészségügyi/családi szempontból, de a karrier/munkavállalás kérdéskörében is. De a munkáltató sincs egyébként egyszerű helyzetben ilyenkor. Mit tehetnek a vezetők annak érdekében, hogy egy ilyen helyzetből a legtöbbet hozzák ki?

  1. Egyeztessenek a HR-el. Mindenképp tudni kell, hogy egyrészt mik az éppen hatályos jogszabályok, másrészt mik a cégnél az egyéb ide kapcsolódó policy-k. Legyünk felkészülve az ilyen helyzetre, és azt is vegyük figyelembe, hogy egy ilyen munkavállalónak milyen igényei lehetnek. Higgyük el, nagyon meg tudja hálálni egy alkalmazott, ha ilyenkor jól bánik vele a cég, és rugalmasak.
  2. Legyünk ott a visszatérésük első napján. Vezetőként nekünk ez csak egy ugyanolyan munkanap mint a többi, de higgyük el, nekik sokat jelent, mert fontosnak érzik majd magukat.
  3. Visszaszokási terv. Jobb kifejezés híján, egyezzünk meg a visszatérő kismamával abban, hogy az első 3 hónapban miben tudunk segíteni neki. Ne terheljük le egyből sok feladattal, nagy feladaton van túl így is. Akár írásba vetve is megállapodhatunk egy átmeneti folyamatban, ahol folyamatosan, apránként szoktatjuk vissza a munkavégzéshez.
  4. Rugalmas munkarend. Egy anyukának (és egy apukának is) értelemszerűen megváltozik a napi rutin, ha egy gyerkőc is bejön a képbe.  Jó ha tudunk rugalmasak lenni a munka kezdését és befejezését illetően. Nyilván.
  5. Kössük őket össze más hasonló helyzetben levőkkel. Egy nagy cégnél előfordulhat, hogy egyszerre többen is vannak ilyen helyzetben. A közösségélményre jól lehet építeni, ezért ha bármilyen közös projekt, feladat, vagy akár csak valami kis rendezvény kapcsán össze tudjuk őket “kovácsolni” az nagyon sokat segíthet.
  6. Hosszútávú célok. Ezekről mindenképp beszéljünk velük. Persze ez minden motiváció alapja minden embernél, de ilyenkor különösen nagy szerepe van.

Miért fontos az időrendiség a CV-ben?

Szerző: | 2018-07-17

Két egyszerű kérdés. Még mindig az a preferált mód, ha kronologikus sorrendben prezentáljuk az önéletrajzunkat? És még mindig aranyszabály, hogy egy, maximum két oldalas legyen?

Az első kérdésre a válasz igen. A toborzóknak maximum néhány másodperce van arra, hogy átnézzék az önéletrajzot, főleg amikor van még 150 másik is. Ha a tapasztalatainkat szépen időrendbe tesszük, kiemelve a szakmai fejlődésünket, akkor könnyen olvasható és értelmezhető lesz. A legutolsó dolog, amit szeretnénk, hogy nekik kelljen összebogarászni az életutunk összes apró és kusza részletét. Higgyük el, erre nincs idejük. A tapasztalatainkat igyekezzünk tömören, lényegre törően megfogalmazni, hogy az olvasónak ne kelljen azon töprengeni, hogy most éppen mit csinálunk, vagy korábban mivel foglalkoztunk pontosan. Egy funkcionális önéletrajz hiába fókuszál a skillekre és a tapasztalatokra, ha nem logikusan van felépítve, és nem látszik belőle világosan, hogy az illető honnan indult és hova szeretne eljutni.

Tartsuk észben, hogy ez a dokumentum lényegében az egész életünk egyetlen kis pillanatképpé zsugorítva, ezért nagyon hatásosnak kell lennie. Ha aggódunk a tapasztalat hiánya miatt, akkor egy kísérőlevélben térjünk ki a releváns soft skillekre, korábbi projektjeinkre, vagy hasonlókra. Ez főleg akkor fontos, ha teljesen más iparágba/szektorba váltunk, és meg akarjuk győzni a leendő munkaadót a transzferábilis kompetenciáinkról.

A válasz a második kérdésre szintén igen. Toborzóként egyértelműen állítom, hogy a legjobban az egy oldsalas CV-ket szeretjük. Fölösleges többet írni akkor is, ha pályakezdők vagyunk, vagy ha 15 éves szenioritással rendelkező szakemberek. Ha minden pozícióra rászabjuk, akkor nyilván ki fogjuk tudni szedni a nem teljesen releváns dolgokat majd, amik csak a helyet foglalnák, és fölöslegesen hosszabbítanák a művet. Ha már van pár év tapasztalatunk, akkor nem kell beírni a klubokat, a hallgatói önkormányzatot, az iskolai versenyeket, a gyakornoki állásokat és egyéb dolgokat. Ezek egy idő után már nem relevánsak.

Minden korábbi pozíciónkból ragadjuk ki a jelenlegi keresésünkhöz leginkább releváns felelősségi köröket, feladatokat, munkafolyamatokat. Ne foglaljunk el sok helyet a fejléccel, személyes adatokkal, fényképpel, hanem minél kompaktabbra csináljuk.

És mindig kérhetjük az ismerősök, vagy egy karriertanácsadó segítségét abban, hogy átnézze a munkánkat 🙂

Mi az, amin mindenki agyal, de mégsem kellene, ha karrierről van szó?

Szerző: | 2018-07-16

Egész előző évben arra vártunk, hogy majd a következő év jobb lesz. Aztán realizáljuk, hogy semmi nem változott. Vannak ötleteink, hogy mit szeretnénk, meg hogyan tovább, de mindig visszatart valami. Jobb a biztos hely, vagy mindig megtalálunk valami ellenérvet. Emiatt lemaradunk valami jóról sokszor, mert túlgondoljuk ezeket a döntéseket. Persze kell, hogy megalapozott döntést hozzunk, de az se jó, ha túlkomplikáljuk. Itt van három jele ennek:

  • Minden egyes alkalommal, amikor valami jó ötletünk támad a karrierünkkel kapcsolatban, eszünkbe jut, hogy lehet inkább mégse kéne… Ugye mi is éreztünk már így? Jött valami jó lehetőség, de aztán lebeszéltük magunkat róla, mert mi van, ha mégsem… De ahogy a csajozásról is szokták mondani, sosem fog sikerülni, ha meg sem próbálod 🙂 Szóval néha érdemes rizikót vállalni, és nem azon rágódni, hogy “de mi lesz, ha…”
  • Ha az ismerősök/barátok/családtagok a karrierről kérdeznek, akkor mindig eltereljük a témát. Ilyenkor előfordul, hogy kerüljük a témát. Nem azért, mert nem tudunk mit mondani, és nem törrténik semmi. Hanem mert félünk attól, hogy hülyeségnek tartják majd a terveinket, kinevetnek minket, stb. Ha nyíltan beszélünk a terveinkről, lehetőségekről, akkor még lehet, hogy túlgondoljuk a dolgokat, de legalább beszélünk róla, és ezzel halad a folyamat a fejünkben 🙂
  • Ha folyamatosan keresünk és böngészünk, de nem nyomjuk meg a “jelentkezés” gombot. Ez annak a jele, hogy tudjuk, váltanunk kell. De mégsem tesszük meg konkrétan, csak nézelődünk. Ha valamit nagyon akarunk, azért úgyis tenni fogunk. Szóval vagy nem akarjuk eléggé, vagy túlgondoljuk 🙂

Interjúkérdések, ha adatelemzési pozíciókra pályázunk.

Szerző: | 2018-07-12

Itt van 19 kérdés összegyűjtve, ha olyan jellegű pozíciókra pályázunk, ahol nagy mennyiségű adattal, elemzésekkel, analitikákkal, SQL-el, MatLab-el, R nyelvvel kell foglalkozni, és ilyen kifejezésekkel dobálózik mindenki, hogy big data, meg data scientist, meg hasonlók. Természetesen itt is lesznek általános kérdések, de láthattok közöttük speciálisabbakat is, amiket jó átgondolni egy ilyen interjú előtt. Van, amit az első telefonos szűrésnél várhatunk, de van, ami komolyabb szakmai kérdés.

  1. Miért keltette fel a mi cégünk az ön érdeklődésedet?
  2. Milyen bérsávban gondolkodsz, mi az a szint, amivel komfortos lennél?
  3. Milyen nagyobb projektet tudsz említeni, amin az elmúlt egy évben dolgoztál?
  4. Hova szeretnél eljutni a karrieredben az elkövetkezendő egy évben?
  5. Ismersz-e olyan kiváló szakembert a területen, akire felnézel?
  6. Milyennek látod az ideális vezetőt?
  7. Mi a jelenlegi munkádban az, amit a legjobban szeret?
  8. A kollégáid mit mondanának rólad, mi a csapatban a te feladatod?
  9. Mit gondolsz, mi a különbség a “Data Science” az adatelemzéstől és a gépi tanulástól?
  10. Hogyan magyaráznád el egy vezetőnek, hogy mit jelent a Data Science?
  11. Miért fontos az adattisztítás, és te hogy szoktad csinálni?
  12. Mi az a lineáris regresszió?
  13. Mi az előnye az R nyelvnek, ha Data Scienről van szó?
  14. Mit jelent a kereszt-validálás?

Mit tegyünk, ha nem szeretünk vezetőnek lenni?

Szerző: | 2018-07-11

Először is tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi az amit konkrétan nem szeretünk abban, hogy vezetők vagyunk. A sok bürokratikus papírmunka, amit a cégek a menedzserekre terhelnek? Vagy az a nagy mennyiségű érzelmi munka, ami egy csapat vezetésével jár? Ha az első, akkor próbáljunk meg adminisztratív segítséget kérni, háhta megoldható, hogy valaki levegye a hátunkról ezt a sok terhet. Ha nem kapunk plusz segítséget, próbáljunk mi magunk könnyíteni a folyamatokon, mert amúgy legalább van valamennyi hatalmunk néhány változtatáshoz…

Ha a második probléma, akkor valószínűleg eleve kerülnünk kéne a vezetői szerepköröket. Be kell látnunk, hogy nem mindenkinek való a vezetőség. Hiába menő dolog meg sok a pénz meg a presztízs, akkor sem fogunk semmitől hamarabb kiégni, mint ettől. Ezt fel kell ismerni magunkban.

De szerencsére sok lehetőség van a fejlődésre anélkül is, hogy vezetőnek kellene lennünk. Nagyon kielégítő karrierünk lehet, ha erősen funkcionális szakemberek vagyunk. Mindig lesz nehezebb feladat, jobb cég, több fizetés, stb, szakértőként is. Értékesítőként nagyobb ügyfelek mindig lesznek. Mérnökként komplexebb projekteken is tudunk majd dolgozni. És persze oldalirányban is válthatunk.

Mindig azt kell nézni, hogy mekkora hatása van a munkánknak az üzletre/eredményekre/folyamatokra. Ha nagyon, akkor a vezetőség is jobban bele fog vonni a döntésekbe, több felelősséget ad anélkül, hogy vezetőnek kéne lennünk, és persze jó esetben ezt béremeléssel is honorálja.

Az okosabb cégek felismerik, hogy nem mindenki vezető akar lenni, és olyan munkaköröket alakítanak ki, ahol enélkül is kiváló, magasan kvalifikált szakértők lehetnek, szép karrierúttal. És higgyük el, most a legkönnyebb ezt megvalósítani…

Ezekkel a lépésekkel kezdjük a kirúgás utáni megoldási folyamatot

Szerző: | 2018-07-10

Ha megszűnik a munkaviszonyunk, akkor sok minden történik, sok mindent érzünk, meg nyilván kellemetlen helyzet, de ezekkel a lépésekkel kezdjük a megoldási folyamatot, és akkor nem lesz baj.

  1. Fogadjuk el a kellemetlen érzéseket. Persze tök rossz, hogy megszűnik egy időre a jól megszokott fizetés, a napi rutin, meg amúgy is bosszant, hogy egy csomó energiát öltünk a pozícióba, most pedig megszűnik… Düh, pánik, idegesség, szomorúság, stb. A lényeg, hogy fogadjuk el, hogy ezek normális érzések. Természetes reakciók, és rendjén is vannak. Lépjünk túl ezen, és haladjunk előre.
  2. Mondjuk el mindenkinek. Igen, az idegeneknek is. Ez biztos hülyén hangzik, de gondoljunk bele, ha nem mondjuk el senkinek, akkor nem is tudják, hogy nyitottak vagyunk új lehetőségekre, és nem is tudnak így segíteni ajánlásokkal.
  3. Figyeljünk oda az anyagiakra. Igen, nehéz időszak jön, de tapasztalatból mondom, hogy ha nagyon megszorítja a nadrágszíjat az ember, akkor meglepően kevés pénzből is meg lehet oldani a nem éhenhalást. Le lehet tenni a cigit, 1-2 hónapig elvagyunk bulizás meg nagybevásárlás nélkül, olcsó kajába se haltunk még bele. A lényeg, hogy ilyenkor nagyon tervezzük meg a büdzsét.
  4. Öljünk erőforrást a fejlesztésünkbe. Kicsit ellentmondásos lehet, hogy amikor nem csurran-cseppen olyan sok pénz, akkor vállaljunk be egy fizetős tanfolyamot, vagy valamit, de ha több időre esünk ki, akkor sem jó elvesztegetni az időt feltétlenül, egy tanfolyam, továbbképzés, vagy bármi tök jól jöhet,  de akár egy internetes tanfolyam, vagy egy angol nyelvtankönyv is csodákra képes az üresjáratban…
  5. Gyakoroljuk be a narratívát. A következő interjún biztos fel fog jönni a téma, úgyhogy legyen egy jól begyakorolt, őszinte,  de profi magyarázatunk a történtekre.

Etikett üzleti környezetben/szakmai rendezvényen

Szerző: | 2018-07-10

Néhány gondolatot szeretnénk megosztani veletek a céges rendezvények elvárt viselkedésformákról, és hogyan válhat előnyödre egy ilyen program!

Fontos észben tartanunk, hogy bár a céges rendezvények alapvetően szocializáló, jutalmazó és morálnövelő jellegűek, de ettől függetlenül ezek üzleti események (még ha családi napnak is hívják). Viselkedj ennek megfelelően, mert egy ilyen rendezvényen is mindenki figyel, kiváltképp a vezetők!

Ne utasítsuk vissza a meghívást! Ha csak nincs valamilyen halaszthatatlan dolgunk, akkor lehetőleg igyekezzünk megjelenni ezeken a rendezvényeken. Rontja a rólunk kialakult képet, ha sosem vagyunk ott ilyen programokon. Ha többet nem is, de egy órát kibírunk, még ha nincs sok kedvünk, akkor is. De ne legyünk mi a legnagyobb party-arcok sem, aki hajnalig tombol.

Itt is viselkedjünk professzionálisan. Kellő mennyiségű komolyságot tartsunk meg. Ezek a rendezvények nem arra valók, hogy itt vezessük le a munkahelyi stresszt. Ez továbbra is egy üzleti tevékenység!

Ne hozzunk ajándékot a főnökünknek, se másnak, amit mondjuk a barátunk szülinapi bulijára vinnénk! (kivéve persze, ha kifejezetten ajándékozós esemény van. De itt sem szabad igénytelen, nem szalonképes dolgokkal készülni, mert hiába vicces, de nem ide való!)

Érezzük jól magunkat! Egy ilyen rendezvényre sokat költ a cég. Élvezzük ki, mert most ez érted történik!

Ha nem vagyunk benne biztosak, érdeklődjünk az öltözködésről előre. Egyértelmű, hogy ne menjünk szakadt rongyos tornacipőben, vagy hölgyként nagyon kihívó „buliszerkóban”. De azt jó tudni előre, hogy formális vagy informális lesz-e a rendezvény. Ha formális, akkor egyértelműen öltöny / kosztüm. Ha informális, akkor is elfér egy ing és egy farmernadrág, de legalábbis valami konzervatív utcai viselet. A zenekaros pólót és a mélyen dekoltált toppocskát hagyjuk otthon!

Egy ilyen rendezvény nem a flörtölés helye. Ne udvaroljunk a csinos titkárnőnek! Az egyéb, nem megfelelő viselkedést is mellőzzük. Csak szolidan!

Ne szakmázzunk folyamatosan! Egyrészt mindenki egész nap úgyis azzal foglalkozik, másrészt pedig sosem fogjuk lemosni magunkról a túlbuzgó okostojás jelzőt! De a túlságosan személyes, magánjellegű témákat is kerüljük. Főleg ne panaszkodjunk, és ne fárasszuk béna viccekkel a többieket. Kerüljük a politikai, vallási, és egyéb, megosztó témákat is!

Ne mi legyünk mindig a középpontban. Nem kell állandóan magunkról beszélni, fényezni magunkat, az eredményeinket méltatni stb. Viszont ez jó alkalom megköszönni a kollégáknak a múltkori segítségüket, illetve érdeklődni hogylétük felől. És NE pletykáljunk!

Egy apróság, de ha egy pohár ital van a kezünkben, akkor az mindig legyen a bal kezünkben. Sokszor fogunk kezet egy ilyen eseményen. Ne kelljen ügyetlenkedni egy hirtelen kézfogáskor azzal, hogy átvesszük a másik kezünkbe a poharat. Illetve az sem előnyös, hogy a pohártól hideg, párás, nedves kezet nyújtunk másnak. Pláne ha véletlenül kiöntjük a kapkodásban a pohár tartalmát.

Figyeljünk oda, hogy mit és mennyit fogyasztunk. Persze könnyű elcsábulni az ingyenes, korlátlan étel és italfogyasztástól, de azért ezzel inkább óvatosan… Ne rúgjunk be, és ne zabáljuk halálra magunkat. Visszatetsző, ám mégis sokszor találkozhatunk ilyen esettel.

Igyekezzünk ismerkedni olyan emberekkel, akik befolyásolhatják a karrierünket. Építsünk hálózatot, új kapcsolatokat. Nyilván ne legyünk tolakodóak, de ha szóváltásba kerülünk egy ritkán látott, magasabb beosztású menedzserrel, hozzuk a legjobb formánkat! később kifizetődhet.

Amennyiben multikulturális cégnél dolgozunk, és vannak más országból, más hagyományokkal rendelkező helyről származó kollégák, akkor tartsuk tiszteletben egymás szokásait. Nem biztos, hogy mindenki ünnepli a karácsonyt. Vagy például egy vallását gyakorló muszlim kollégát ne kínáljunk alkohollal. Ha tudjuk, hogy a cégnél több kultúra is jelen van, próbáljuk minél inkább megismerni és megérteni őket. Legyünk toleránsak, elfogadóak.

Mindig legyünk tisztában azzal, hogy kik a meghívottak. Ha csak mi, akkor ne vigyük a házastársunkat. Ha szabad vendéget is vinni, akkor is csak egyet vigyünk (feleség, barátnő, férj). Ne vigyük el a legbulizósabb, leg-szabadszájúbb barátunkat.

Köszönjük meg a rendezvény szervezését. 1-2 illedelmes szó vagy mondat elég a megfelelő személynek, a megfelelő időben (akár utólag is).

Miért ne hibáztassuk magunkat a hibákért

Szerző: | 2018-07-06

Mindannyian szeretnénk perfekcionisták lenni. Senki nem akar elrontani semmit, és mindig azt akarjuk, hogy meg legyünk dicsérve. De ugye ismerjük a mondást, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik?

“Egy élet tele hibákkal sokkal tiszteletre méltóbb, mint egy élet semmittevéssel töltve!” 

George Bernard Shaw

Mindenki hibázik néha, ez óhatatlan. Kisebbet, nagyobbat, mikor milyet. Ilyenkor általában haragszunk magunkra, ami valahol érthető is. Lássunk most 4 indokot arra, hogy miért ne nehezteljünk annyira magunkra ilyen esetekben.

  1. Valami jobb megcsinálva, mint tökéletesen megcsinálva. Nem kell mindig a tökéletes munkára törekedni. A dolgunk az, hogy a feladat el legyen végezve. Nem pedig az, hogy pepecseljünk az apró részletekkel, hogy 110%-os legyen a munka, a termék, a szolgáltatás. Elég a 100% is. LEgjobb tudásunk szerint végezzük el, és kész, ne húzzuk az időt a fölösleges csinosítgatással. Jó példa erre a szakdolgozatírás. A diplomamunkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni a megírását. Mindig lesz, amit kijavíthatnánk rajta. De akkor sosem lesz kész 🙂
  2. A hibákból tanulunk. Ez lerágott csont, de nagyon is igaz. HA elrontunk valamit, általában legközelebb már nem fogjuk. Jobb döntéseket fogunk hozni, rutinosabbak leszünk, fel tudunk készülni bizonyos dolgokra, és a nem várt eseményeket is jobban fogjuk tudni lereagálni. A lényeg, hogy ne ragadjunk le nagyon egy egy hiba után, hanem vonjuk le a következtetéseket, majd pedig haladjunk tovább.
  3. Esélyünk van tiszta lappal kezdeni. Ha elrontunk valamit, akkor az önmagában indok arra, hogy tiszta lappal újra kezdjük a dolgot. Persze ez nem kellemes, de legalább újra felépíthetjük a nulláról, jobban. Egy kis időt elvesztegettünk vele, de hát ez van. Másodjára jobb lesz.
  4. Nagyon ritka, amikor csak egy lövésünk van. Nagyon sokat hibáztam már én is. De ha az elsőnél azt mondtam volna, hogy kész, ezt nem tudom megcsinálni, akkor ma sehol nem tartanék. Ha épp a poklon megyünk keresztül, ne álljunk meg, menjünk tovább, mert egyszer vége lesz.

Hat jele annak, hogy kihasználnak minket a munkahelyen

Szerző: | 2018-07-06

Van az a mondás hogy nem szabad mindent bevállalni, mert akkor ránk ragad a bélyeg, hogy mindent bevállalunk, és mindent ránk is fognak sózni. Jó szándék, segítőkészség, szorgalom, ezek miatt könnyű ebbe belecsúszni, de nem mindig vesszük észre, hogy ez már megtörtént. Itt van hat jele ennek.

  1. Az emberek már nem kérdezik meg, hogy belefér-e ha több munkát bíznak ránk. Eleinte a főnök ránk fog bízni ezt-azt, hogy legyen lehetőségünk bizonyítani. Ez így normális is. De ez átcsaphat a másik végletbe is. Ha meg se kérdezi, hogy elbírunk-e még valamit, akkor már bekövetkezett a baj.
  2. Senki nem köszön meg semmit. Már annyira megszokta mindenki, hogy minden pluszt megcsinálunk, hogy meg sem köszönik, mert úgy veszik, hogy ez a dolgunk. Holott pont ez a lényeg, hogy pluszt vállalunk.
  3. Folyamatosan azt vesszük észre, hogy olyan dolgokat csinálunk, ami kívül esik a munkakörünkön. Ez lehet, hogy önszántunkból történik, de lehet, hogy a főnökünk kéri. Vagy a kollégáink. De azért azt sose felejtsük el, hogy mi van a munkaköri leírásunkban, és mit írtunk alá 🙂
  4. Kettő vagy több ember munkáját végezzük. Ha felmond valaki a csapatból, és nem oldódik meg a pótlása, akkor ez simán előfordulhat. De ettől függetlenül ha folyamatosan úgy érezzük, hogy több ember munkáját csináljuk, akkor érdemes egyeztetni a főnökünkkel…
  5. Nem kompenzálják a törekvéseinket. Ez a kettes ponthoz szorosan kapcsolódik. Mert ha sok mindent elvárnak, de cserébe mondjuk adnak egy zsíros bónuszt vagy egy fizetésemelést, akkor azért más a leányzó fekvése. De ha ez elmarad, akkor csak kihasználnak minket hálátlanul.
  6. Nem engednek szabadságra vagy nem hagynak nap közben sem szusszanni egyet. Számtalanszor írtunk már a pihenés/kikapcsolódás fontosságáról, de ha valahol ez nem megoldott, akkor az piros zászló….

Office network

Szerző: | 2018-07-04

Milyen a viszonyunk a kollégáiddal? Akiknek az egyik kollégájuk egyben legjobb barátjuk is, azoknál sokkal nagyobb az esély arra, hogy elkötelezetten fogják végezni a munkájukat, és elégedettek lesznek vele. Ebben a bejegyzésben tippeket adunk az erős munkahelyi kapcsolatok kialakításához! Ez nem csak a barátkozást jelenti. Azokkal is jó kapcsolatot kell ápolnunk, akikkel egyébként nehezen jövünk ki.

Miért fontos ez?

Az emberek alapvetően szociális lények. Szükségünk van barátságokra, pozitív interakciókra. Ugyanúgy nélkülözhetetlen számunkra, mint az élelem vagy a víz. Minél pozitívabbak a kapcsolataink, annál pozitívabbak vagyunk mi magunk is, ami természetesen a munkavégzésünkre is hatással van.

Jó társaságban a munkaidő is hamarabb letelik, jobban tudjuk élvezni azt.  Ezen kívül kreativitásunk és innovációs törekvéseink is erősebbek, valamint a változásokat is sokkal jobban tudjuk kezelni, könnyebben fogjuk elfogadni azokat. Az sem mellékes, hogy erős és pozitív kapcsolatok nélkül a karrierünk fejlődését sem nagyon remélhetjük.

Nem csak a kollégáinkkal, de többi partnerünkkel is törekednünk kell a jó viszonyra. A vevőink, beszállítóink, a befektetők, és mindenki, akivel kapcsolatba kerülhetünk a munkavégzés során (a szakmai hálózatunk)

Mit jelent az erős kapcsolat?

  • Bizalom: Ez minden kapcsolat alapja. Ha megbízunk egymásban kollégáinkkal, vezetőinkkel, akkor sokkal hatékonyabban tudtok együtt dolgozni és kommunikálni minden tekintetben. Nem lesz szükség fölösleges ellenőrzésekre, és nem kell a hátunk mögé sem nézegetni állandóan.
  • Kölcsönös tisztelet: Amennyiben megvan a kölcsönös tisztelet, akkor értékelni fogjuk a másik véleményét és ötleteit, és fordítva. „Több szem többet lát.” Együtt többre megyünk, és ha jól együtt tudunk működni, akkor az eredmény is látványosabb lesz!
  • Következetesség: Vállaljuk a felelősséget tettinkért és szavainkért. Legyünk hitelesek, megbízhatóak.
  • Változatosság: A jó kapcsolatokkal rendelkező emberek nyitottak az új dolgokra, a változatosságra. Fogadjuk el másnak a véleményét is, gondoljuk át, értékeljük azt. Próbáljuk megérteni, mi járhat a fejében, és az agresszív elutasítás helyett inkább próbáljunk közös nevezőre jutni az illetővel. Legyünk nyitottak más véleményére is.
  • Nyitott kommunikáció: Minden nap kommunikálunk. E-mailben, személyesen, telefonon, video-konferencián. A hatékony együttműködés alapja. Legyünk nyíltak, őszinték, és megértők.

Hol építsük az erős kapcsolatokat?

Alapvetően célszerű a munkahelyünkön mindenkivel jóban lenni (már amennyire ez lehetséges). Azonban vannak esetek, ahol különösen fontos a jó viszony kialakítása. Ilyen emberek például a befektetők, vagy egyéb kiemelt partnerek. Nem kell részletezni, hogy miért fontos egy cég számára, hogy jóban legyünk velük.  A kliensek, ügyfelek és vevők szintén ilyen csoportot alkotnak. A cég sikere tőlük függ, ezért kiemelten fontos, hogy nagyon jó kapcsolatot alakítsunk ki velük. Ha nem jó a kapcsolatunk velük, az profitvesztéssel jár. Senki nem szeretne profitot veszíteni, ezért elégedetlen ügyfeleket sem. Ez teljesen természetes, úgyhogy tartsuk mindig szem előtt!

Hogyan építsünk erős kapcsolatokat?

  • Szociális készségek: Ezek a képességek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyan, sikeresen tudjunk közvetlen kapcsolatokat kialakítani. Mint minden készség, ezek is fejleszthetők. (pl. együttműködés, problémamegoldás, konfliktus-kezelés)
  • Szükségletek: Ismerjük fel, hogy mire van szükségünk másoktól, és másoknak mire lehet szüksége tőlünk. Nagyon fontos, hogy ezeket a tényezőket tisztán lássuk.
  • Idő: Egyszerűen csak szakítsunk rá egy kis időt a mindennapjainkból. Igyunk egy kávét a kollégánkkal, reagáljunk a bejegyzésére a neten, kérdezzünk tőle valamit, vagy valami hasonló. Persze ne fárasszuk az embereket minden órában, de érezzék, hogy törődünk velük.
  • Érzelmi intelligencia: Fontos tudnunk megérteni és kezelni nem csak a saját, de mások érzelmi megnyilvánulásait is. Legyünk tisztában azzal, hogy melyik érzelmünk mit jelent, és másokét is próbáljuk felismerni az apró jelekből. Nagyon hasznos lehet!
  • Értékeljük mások ötleteit, erőfeszítéseit: Ha valakinek van egy jó ötlete, nyugodtan dicsérjük meg. Ha rajtunk segít, fejezzük ki hálánkat.
  • Legyünk pozitívak: A pozitivitás mindig vonzó, és fertőző is! Az egész csapat hozzáállásán sokat lendíthet egyetlen ember pozitív viselkedése!
  • Határok: Tudjuk, hol vannak a határok. Egy nagyon erős barátság a munkavégzés rovására mehet, mert túl sokat lógunk együtt például. Ne hagyjuk, hogy valaki monopolizálja az időnket. Ezen kívül a túlzott közvetlenséggel is vigyázzunk. Ne tekintsük a haverunknak a főnököt. Nem ilyen fajta pozitivitásról van szó ebben az esetben.
  • Ne pletykáljunk: A pletykásokat előbb, vagy utóbb valaki meg fogja utálni. A pletykálás „klikkesedéshez” vezet, rombolja a közösséget, és

Mi a helyzet a nehéz esetekkel?

Néha elkerülhetetlen, hogy olyannal dolgozzunk együtt, akit nem szeretünk, vagy csak egyszerűen nem találjuk vele a közös nevezőt. Azonban a munka elvégzésnek érdekében muszáj egy professzionális kapcsolatot ápolnunk vele. Valószínűleg mindenki tudja, hogy nem vagyunk jóban az illetővel. Nem is kell, hogy a barátunk legyen.

Először is, tegyük félre nézeteltéréseinket. Koncentráljunk a munkára, és felejtsük el, hogy nem vagyunk jóban. Ez most nem fontos. Csak az fontos, hogy a munka el legyen végezve tisztességgel.

Kezdeményezzünk általános beszélgetést. Valami egyszerű témáról, vagy akár magáról a feladatról. Valószínűleg az illető venni fogja az adást, hogy neki is könnyebb lesz velünk dolgozni, ha félre teszi az ellenségeskedést. Ha mégis ellenségesen próbál viselkedni velünk, ne vegyük magunkra, és kerüljük a konfliktust. Ha látja, hogy nem ér el semmit vele, valószínűleg fel fogja adni a próbálkozást.

Ha szerencsénk van, egy közös projekt, vagy egy közösen eltöltött munkanap akár még a rossz viszony megszűnését is eredményezheti.