Monthly Archives: május 2018

Kiket motivál a mi munkánk?

Szerző: | 2018-05-25

Minden nap felkelünk és bemegyünk dolgozni, mert ugye elvárják, hogy megjelenjünk. Csináljuk legjobb tudásunk szerint, ha másért nem, akkor azért, mert nem akarjuk, hogy kirúgjanak minket. Na jó, meg azért mert idővel szeretnénk többet keresni, haladni a karrierünkben. Ideális esetben ez párosul azzal, hogy tisztelettel és kedvesen bánunk a környezetünkben levőkkel.

Szintén ideális esetben a megfelelő körülmények, és támogató környezet is megvan a munkánkhoz, legyen az pozitív visszajelzés a vezetőnktől, fizetésemelés, előléptetés, vagy valami hasonló. És még időközben az is lehet, hogy azt vesszük észre, hogy másokat is motiválunk eközben. Erre ilyen jelek utalhatnak, hogy “köszi a segítséged”, vagy “nélküled nem ment volna”

De sosem tudhatjuk, hogy hosszú távon milyen motiváló erőnk lehet a környezetünkben levőkre, csupán azzal, hogy jól és lelkiismeretesen végezzük a munkánkat, és csak simán kedvesek vagyunk.

Képzeljük el, ha van egy olyan kollégánk, aki anno sokat segített nekünk. Mentorált minket, és a munkakörén kívül is istápolgatott minket. A későbbiekben ezért nagyon hálásak lehetünk. De a legjobb, hogy ezt mi is megtehetjük. Ezektől se a fizetésünk nem lesz magasabb, se a teljesítményértékelésünkben nem lesz más a helyzet, de a lelkiismeretünknek jót tesz, és nem utolsó sorban a későbbiekben is hasznunkra válhat. Vagy egy jó referenciával, vagy akár a későbbiekben ők lehetnek a segítségünkre (nem tudhatjuk.)

Magától értetődő tabu témák, amik néha mégsem maguktól értetődnek a munkahelyen

Szerző: | 2018-05-24

Szakmai körökben, munkahelyi helyzetekben néha egy kis társalgás is körülményes lehet. Nagyon nem mindegy, hogy mikor, hogyan és mit mondunk. Legyen szó akár egy sima beszélgetésről a kollégákkal, egy szakmai találkozóról, egy meetingről, vagy egy kávészünetről.

  1. Vallási, faji, politikai kérdésekben polarizálódni: Ahogy ezeket a sorokat írom az az érzés jár a fejemben, hogy kell-e egyáltalán emlékeztetnem erre akárkit is. Sajnos kell. Nagyon sok kényelmetlen és feszült helyzetet tud szülni, ha ilyen témákat hozunk szóba. Főleg akkor, ha még nem ismerjük a kollégáinkat eléggé. Mindenkinek van véleménye általában ezekben a témákban. Ami nem is baj, emberek vagyunk, jogunk van bármilyen véleményt alkotni. És igen, szólásszabadság is van (elvileg…), de ettől függetlenül munkahelyen kerüljük inkább ezeket a témákat, ha egy mód van rá. Sosem tudhatjuk, hogy kit bántunk meg.
  2. Személyes problémáink kivetítése másokra: Mindenkinek vannak gondjai. Az nem is baj alapvetően, ha a kollégákkal meg lehet beszélni szünetben bizonyos dolgokat. Jól esik néha panaszkodni valljuk be, megkönnyebbülünk tőle picit. Csak ne csapjon át a ló túloldalára, és ne vetítsünk ki mindent másokra. Az nem baj ha elmondjuk, de ettől ne viselkedjünk velük kellemetlenül, ellenségesen, barátságtalanul. A kollégák nem ezért vannak. Ők is nyugodt körülmények között, kellemes hangulatban szeretnének dolgozni. Főleg érvényes ez akkor, ha előrébb szeretnénk jutni a cégen belül. A panaszkodókat sosem szeretik 🙂
  3. Rossz szokásokat emlegetni: Egy állásinterjún elsütni azt vicceskedve, hogy néha az üzleti ügyfelekkel elmegyünk sörözni, és annak jó szokott lenni a vége, na az nem szerencsés. De még ezer meg egy ilyen példát említhetnénk. Kifejezetten jó példa az alkoholfogyasztás erre. Az emberke nagy része iszik valamilyen formában, amivel nincs is gond. Azzal viszont van, ha az első dolog ami beugrik személyünkről másoknak, az a szesz. Ez nem professzionális hozzáállás. De ide sorolhatjuk azt is, hogy “hobbink a facebookozás vagy a tévézés,” vagy “nem bírunk ki egy órát cigiszünet nélkül” vagy “hát igen elég sokat szoktam pókerezni a szabadidőmben”
  4. Hazugságok amikkel lenyűgözni akarunk, de visszafelé sülnek el: Biztosan volt mindenkinek olyan esete már, amikor csak egy apró kis füllentést vagy szépítést akart mondani, aztán hónapok vagy évek múlva kiderült a turpisság, és utána örökre kísérteni fog a dolog. Egy korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy bizonyos füllentések akkor sem gázak, ha kiderülnek. De azért diplomát ne hazudjunk magunknak. Persze mindig a legjobb oldalunkat mutassuk, legyünk megnyerők, de ne essünk túlzásokba
  5. Pletykálni másokról a szakmában: Hát ez is egy olyan dolog, amit mindenki csinál, de igazából nem szerencsés. Főleg ha olyan szakmában dolgozunk, ami egy zártabb közösség, kevesen foglalkoznak vele. Ezekben a körökben, vagy egy cégen belül nagyon el tud menni a híre mindennek. ÉN bankoknak toborzok, és higgyük el, mindenki ismer mindenkit. Tapasztalatból mondhatom, hogy emiatt nem kapnak nagyon sokan állást rajtam keresztül. Úgyhogy vigyázzunk kiről mit mondunk 🙂

Ti mivel egészítenétek ki a felsorolást? írjátok meg nekünk kommentben!

Így vágódjunk be az első pillanattól

Szerző: | 2018-05-22

Belépni egy új munkahelyre örömteli, izgalmas, és egyben ijesztő is lehet. Hogy fogunk kijönni a kollégákkal? Milyen lesz a hangulat? Vajon akarnak majd velünk ebédelni? Szerencsére tehetünk azért, hogy jó benyomást keltsünk. Nézzünk meg ezek közül négyet.

  1. Tudnál mesélni a feladatodról? Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk kommunikálni más kollégákkal a cégnél, tudnunk kell, hogy pontosan mivel foglalkoznak. Meg kell értenünk a miérteket, a hogyanokat, stb. Persze, ha a címjegyzékben megnézzük a titulust, abból tudunk következtetni, de ugyanaz a pozíciónév cégenként mást és mást jelent, mások a szokások, a folyamatok, ezért érdemes érdeklődni, hogy pontosan ki mivel foglalkozik. Ez szakmailag is fontos, nyilvánvalóan. De emellett kifejezi az érdeklődésünket a többi kolléga iránt, ami alapvetően egy pozitív dolog.
  2.  Leülhetek ide? A legtöbb helyen azért elhívják az új kollégát ebédelni. Főleg mert általában kíváncsiak a személyre, ezért ebéd közben jól kifaggatják. De ha mégsem, nem kell egyedül ebédelni, és várni, hogy valaki meginvitáljon minket. Egyszerűen sétáljunk oda, ahol van néhány szabad hely, és kérdezzük meg, hogy megehetnénk-e ott az ebédünket. Valószínűleg nem fognak ordítva elzavarni minket 🙂 Ez azért is jó, mert ebből azt látják az új kollégák, hogy barátságosak vagyunk, és ha mi is könnyen közeledünk, akkor hozzánk is könnyebben fognak. Nem utolsó szempont az sem, hogy magabiztosságot sugallunk ezzel. Ne felejtsünk el egy-két értelmes kérdést sem feltenni, hogy beindítsuk a társalgást.
  3. Hogyan lehetek a segítségedre? Ha már az első ponton túljutottunk, és értjük, hogy ki mit csinál, akkor lépjünk egyel tovább. Találjuk ki, (illetve kérdezzünk rá), hogy a munkánk során hogyan tudnánk a leghatékonyabban segíteni a többieket. A kollégák és a vezetőség számára nagy öröm, ha az új kollégát csúnya szóval egy “eszközként” láthatják, aki meg tudja könnyíteni az életüket. Ezzel bebizonyíthatjuk, hogy nem csak a magunk boldogulása a cél, hanem a csapaté is. Persze túl sokat ne vállaljunk, és ne legyünk senkinek az inasa. Csak amennyit a feladatkörünk megkövetel, plusz egy kis extra 🙂
  4. Ha már a plusz egy kis extráknál járunk. Az első héten még a nevünket sem tudják, sem az e-mail címünket, sem azt, hogy kik vagyunk egyáltalán. (némi túlzással). Meg igazából még mi is eltévedünk a mosdóból visszafelé tartva az irodába. Ezek miatt valószínűleg nem is bíznak ránk olyan sok feladatot. Ezért az első hét mindig érdekes, áltlaában csak ülünk és várjuk az utasításokat. Menjünk elébe a dolgoknak, és kérdezzük meg, hogy tudunk-e valamit segíteni a többieknek. Általában tudnak olyan feladatot adni, amit nincs kedvük megcsinálni, de örülnek, hogy valaki bevállalja.

Túl magasan kvalifikáltak volnánk?

Szerző: | 2018-05-18

Gondolom sokan találkozunk már azzal a helyzettel, hogy túlképzettnek tartanak minket egy pozícióra. Az persze fontos, hogy a képességeinknek és karrierszintünknek megfelelő pozíciót találjunk. Ám előfordulhat olyan, hogy pályát szeretnénk váltani, valami másba szeretnénk belekezdeni. Vagy egyszerűen csak a kényszerűség miatt pályázunk meg olyan pozíciókat, amik nem feltétlenül igényelnek annyi tapasztalatot, vagy végzettséget, mint amennyivel mi rendelkezünk.

Mit tehetünk ilyenkor?

Először is, nézzük meg, hogy az önéletrajzunk tele van-e pakolva olyan dolgokkal, amik nem fontosak ahhoz a munkához. Ha fölöslegesen sok és irreleváns tapasztalatot zsúfolunk bele, akkor tovább fogjuk erősíteni azt az érzés a toborzókban, hogy valóban “túl sokak” vagyunk a pozícióra. Erről már sokat írtunk, de mindenképp szabjuk az önéletrajzot az adott pozícióra.

Törekedjünk arra, hogy az adott pozícióhoz és cégkultúrához passzoló nyelvezetet használjunk a kiválasztási folyamat során végig.

Valószínűleg fognak utalni arra, hogy lehet, hogy túlképzettnek gondolnak. Erre számítani kell, és nem feltétlenül kell elkerülni. Szerintem jobb, ha megfordítjuk a dolgot, és egyből kérdezzünk rá.

  • Mik az aggályaik ezzel kapcsolatban?
  • Miért gondolják úgy, hogy ez problémát jelent?

Próbáljuk meggyőzni őket arról, hogy minket ez a pozíció valóban tudna motiválni. A cég legnagyobb aggodalma ilyenkor, hogy vajon felállunk-e fél év múlva az asztaltól, ha kapunk valami jobb, vagy nagyobb elvárásokat támasztó (és jobban fizető) álláslehetőséget.

Jó taktika lehet arra kihegyezni ezt a témát, hogy X, Y, Z, területen még nincs annyira tudásunk, és szeretnénk bővíteni az ismereteinket, ezért ezekbe a dolgokba is bele akarunk tanulni.

Ha mégsem sikerül meggyőzni valakit, akkor nem fognak felvenni. De ez nem is baj, mert olyan helyen senki ne akarjon dolgozni, ahol kétségbe vonják az értékét arra a pozícióra 🙂

 

Generalista vagy Specialista?

Szerző: | 2018-05-17

Mindig nagy kérdés, hogy generalistának vagy specialistának lenni-e a jobb? Igazából egyik sem jobb vagy rosszabb mint a másik, ember és helyzetfüggő. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, nem csak kiváló önismeretre van szükségünk, de a szakmánkra jellemző aktuális piaci sajátosságokkal is képben kell lenni, és azt is jól kell tudni megjósolni, hogy mit hoz a jövő egy adott területen. Az alapkérdés megválaszolásához írunk most nektek 5 másik kérdést, amin ha elgondolkodtok, segíthet 🙂

  1. Kik azok az emberek, akikre felnézünk, akikkel szívesen dolgozunk együtt? Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen mások példáján keresztül látjuk azt, hogy mi milyen szeretnénk lenni. Valaki olyan, aki egy bizonyos dologhoz nagyon ért, és mindenki hozzá fordul abban az ügyben, vagy pedig valaki olyan, akinek sokrétű a tudása, és több mindenhez is hozzá tud szólni? Nem vagyunk egyformák 🙂
  2. Kell-e több tanulás/végzettség ahhoz, hogy elérjük amit szeretnénk? Példának írhatnánk a jogászokat, orvosokat, de akár adótancsadókat vagy specializált könyvelőket. Vannak olyan szakmák, amik akár években, akár befektetett energiákban mérve több befektetést igényelnek, mint mások. Fiatal korban ezt jól kell tudni mérlegelni, mert mondjuk 5 évet beleölni egy jogi doktoriba azért, hogy utána ne azzal foglalkozzunk, lehet hogy nem célszerű 🙂
  3. A specializálódás milyen irányba befolyásolná a munka/magánélet egyensúlyát. Van ez a mondás, hogy 10.000 óra kell ahhoz, hogy valamiben profik legyünk. Egyszerűen csak mérlegeljük, hogy belefér-e az életünkbe, és megéri-e 🙂
  4. Vajon leszűkítjük-e a lehetőségeinket a specializálódással? Jogos a kérdés, de szerintem minden hozzáállás kérdése. Ha generalisták vagyunk akkor többféle lehetőségre pályázhatunk. Viszont tapasztalatból mondom, hogy jó specialistákat találni nehéz, vagy ha nem is találni nehéz, akkor megfizetni 🙂 Szóval ez is csak mérlegelés kérdése, mind a kettő vezethet eredményre, ha jól csináljuk.
  5. Mi a végcél? Ha komoly szakértők akarunk lenni, akkor a specializáció lehet az út. Ha viszont inkább a klasszikus beosztottból vezető karriert választjuk, akkor jobba  szélesebb látókör egy iparágon/üzletágon belül.

Mivel dobd fel a személyes találkozó végét?

Szerző: | 2018-05-16

Az interjú végén meg szokták kérdezni tőlünk, hogy van-e esetleg kérdésünk. Ilyenkor nagyot lehet villantani, ha érdekeset kérdezünk. Nem azt, hogy mennyi a fizetés. Lássunk néhány jó példát.

  1. Hogyan járul hozzá ez a pozíció a cég sikeres működéséhez, vagy növekedéséhez? Ezzel a kérdéssel azt fogjuk sugallni, hogy nem csak úgy el akarjuk végezni a munkát, de globálban gondolkodunk, és szeretnénk hatással lenni a cég életére. Érdekel minket, hogy hogyan tudjuk előrébb lendíteni a dolgokat, és nem csak a saját érdekeinket tartjuk a szemünk előtt.
  2. Találkozhatnék valakivel, vagy valakikkel, akikkel együtt dolgoznék? Ha egy jelölt ezt a kérdést felteszi, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tisztában van azzal, mennyire fontos a “cultural fit” fogalma, vagyis az, hogy mennyire fog tudni beilleszkedni a csapatba. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen személyiségű jelölt kerül egy új közegbe, mert hiába jó szakmailag, ha amúgy nem fog tudni kijönni a kollégákkal. Jelöltként pedig nagyon sok inputot kaphatunk így a csapatról, a hangulatról, és a munkakörnyezetről. Ez pedig megkönnyíti a döntésünket.
  3. Miért távozott az előző kolléga? / Ki töltötte be ezt a pozíciót előttem? Ez egy nagyon sok infót felfedő kérdés lehet. Miért is van nyitva ez a pozíció most? Felmondott valaki? Az nem jó jel. Előléptették az illetőt? Az jó jel. Sok mindenre tudunk következtetni a válaszokból.
  4. Ön miért szeret ennél a cégnél dolgozni? Ezzel a kérdéssel egy kicsit kizökkenthetjük a toborzót / HR-est a komfortzónájából, és rákényszeríthetjük, hogy őszinte választ adjon. Mindneképp értékelni fogják, és a válaszaikból (vagy azoknak a hangsúlyából) elég sok mindenre fény derülhet….
  5. Van-e valamilyen fenntartása velem, a végzettségeimmel, vagy tapasztalataimmal kapcsolatban? Ez a kérdés elég ütős és velős. Ha ezt fel merjük tenni, akkor elég magabiztosnak fogunk tűnni.Ez bizonyos pozíciókban nagy előny lehet. A toborzónak itt nem nagyon lesz választása, ha van valami, ami miatt kicsit is bizonytalan, akkor itt valószínűleg el fogja mondani. Így tisztán fogunk látni, és fény derülhet olyan dolgokra, amik később segíthetik az elhelyezkedésünket.
  6. (Ha a vezetőnél interjúzunk) Hogyan old meg a csapaton belül egy szakmai ellentétet? Tudna mondani egy példát erre? A jelölt tisztában van a csapat-dinamika fontosságával, és hogy hogyan működik együtt jól egy team. Ehhez elengedhetetlen a vezető megfelelő hozzáállása. Egy szemléletes példán keresztül rájöhetünk, hogy milyen is lesz valójában az a vezető, akinek dolgozni fogunk.

Érdemes nyitott pozíció nélkül is jelentkezni cégekhez?

Szerző: | 2018-05-15

Találtunk egy szimpatikus céget, ahol szívesen dolgoznánk? Szuper! De sajnos ha csak úgy simán kifejezzük a szándékunkat arra, hogy mi ott akarunk dolgozni, az elég kevés. A legtöbb cég/HR-es/Recruiter elég sok ilyen üzenetet kap. Nem baj, lehet ezt úgy is, hogy az átlagnál mélyebb benyomást tegyünk ilyen esetben 🙂

Én is toborzóként dolgozom egy banknál, naponta többször keresnek fel azzal, hogy van-e valami munkám nekik. Jobb esetben tudok valami releváns nyitott pozíciót ajánlani. De sokszor az van, hogy ők akarnak valamit csinálni, nálunk. Én nem tudok neki pozíciót nyitni, természetesen.

Általában ezekre a kérdésekre csak nemmel tudok válaszolni, még ha szépen és illedelmesen fogalmazom is meg. Általában itt a dolog itt el is sikkad, aztán elmúlik a kapcsolat. Neki és nekem sincs időm arra, hogy a semmiről beszélgessünk 🙂 Maximum ha a jövőben lesz valami ilyesmi keresésünk, akkor felhívom vagy írok neki.

De van a másik eset, amikor nagyon korrektül, nagyon felkészülten írnak nekem. Konkrét kérdéseket tesznek fel, amik már önmagukban kiemelik őket a többségből. Megkérdezik az én véleményemet is, elmesélik, hogy mit szeretnének, és hogy ez mennyire lehet reális szerintem. Ezek is általában a kétségbeesett álláskeresőktől jönnek (ritkább esetben a hardcore network-erektől.) de ha így írnak, már mindjárt más a leányzó fekvése. Meg ezekre mondjuk én is tudok érdemben válaszolni és konkrétat mondani.

És ez miért jó nekik, és nekem? Mert amíg beszélgettünk valamennyit, már jobban megismertem. És ha nyílni fog egy adott keresés, akkor rögtön van név az eszemben, akit azonnal lehet keresni. Jó nekem, mert van jelöltem, akit be tudok mutatni. És jó neki, mert végül is a célja megvalósulhat.

Szóval a kérdés az, hogy érdemes-e megkeresni akkor is a cégeket, ha nincs nekünk való pozíciójuk? A válaszom egyértelmű igen, de nem mindegy az hogy hogyan. Olyan kérdést/kérést továbbítsunk, ami nem hozza őket kellemetlen helyzetbe, és amire tudnak értelmesen válaszolni. Azonnal munkát kérni általában nem megy így. De egy informális interjút kérni nem akkora dolog, mint gondolnánk. Így máris bekerülhetünk abba a vérkeringésbe, ahol egyszer mi magunk is szeretnénk dolgozni.

Gyakornok/Intern/Trainee/Junior

Szerző: | 2018-05-14

Manapság aki úgy jön ki az iskolából, hogy nem volt még sehol gyakornok, az nem indul túl jó esélyekkel. Főleg azért, mert ma nagy a verseny, sok ember jön ki ugyanazokról a szakokról. Hogyan emelkedhetünk ki a tömegből?

A legtöbb iskolában be van építve a tantervbe a gyakorlat. Legyen ez szakiskola, egyetem, vagy bármi más. Azonban tudjuk, hogy a valóságban ez nem olyan fényes, mint ahogy gondoljuk. A legnagyobb probléma, hogy sokan ellazáskodják, aláíratják valakivel a gyakorlati időt és elmennek nyaralni, vagy elmennek valahova de teljesen haszontalan dolgot csinálnak ott.

Nézzünk meg néhány hasznos opciót:

  • Tényleg keresünk valós gyakorlati helyet. Erre több lehetőségünk is van. Léteznek kifejezetten hirdetett gyakornoki programok, amik a nagy cégeknél nagyon divatosak mostanában (persze az is benne van, hogy így olcsóbb a munkaerő) de alapvetően szeretik kitermelni/kinevelni a saját munkaerejüket későbbre. Ehhez diákigazolványra (tanulói jogviszonyra) van szükségünk. Jelentkezhetünk ilyen meghirdetett pozíciókra, de készüljünk fel, hogy sok helyen akár egy fél évet is elvárnak tőlünk, és valahol az sem ritka hogy 30-40 heti óraszámot kérnek.
  • A másik verzió, hogy önként jelentkezünk fizetési igény nélkül. Bár hivatalosan a gyakornokoknak fizetni kell, azonban megoldható egy néhány hetes, 1-2 hónapos szakmai gyakorlat önként ingyen. Én több helyen is voltam így gyakornok, és valahova vissza is hívtak már többször is. Ez sokaknak megosztó, sokat vitatkoznak velem, hogy ingyen milyen már dolgozni, de én nem bántam meg, és a cég felé is elkötelezettséget, megbízhatóságot sugall, ha képesek vagyunk teljesen ingyen is dolgozni nekik. Döntse el mindenki maga, hogy nyáron bevállal e négy hetet egy nagy cégnél ingyen, vagy büszkeségből nem, aztán meg frissdiplomásként a diploma mellé semmit nem tud felmutatni.Ez is egy lehetőség
  • Erasmus. Illetve egyéb más EU mobilitási pályázatok. Sok lehetőség van hallgatóknak külföldön tapasztalatot szerezni úgy, hogy még támogatást is kapnak rá. Nagy sikere van az Erasmusnak például. Sokan a külföldi tanulással azonosítják, ám szakmai gyakorlat teljesítését is támogatja a program. Ennek nehézsége az, hogy olyan céget kell találni, aki szívesen fogad minket, és például nincsenek nyelvi akadályok, illetve tanulmányainkhoz kapcsolódik a tevékenység.
  • Duális képzés. Ma már terjedőben van ez a módszer, de még van hova fejlődni. A nagy cégek partneri viszont alakítanak ki az egyetemekkel, és olyan programot kínálnak, ami egyszerre iskola és munkahely. Így a diploma megszerzése mellé 2-3 év valós, gyakorlati munkatapasztalatot is lehet szerzeni. Ez a kezdeményezés nagyon jó, de nehéz a bejutás. Egyelőre nem nagy létszámmal dolgozik a rendszer, emiatt a cégek nagyon megválogatják azt, hogy kivel kötnek ilyen szerződést. Az is kérdéses, hogy mennyire korlátozza az elméleti tudás megszerzését ez a módszer, és mennyire sikerül a tanulás és munka egyensúlyát megtanulni. Szintén probléma, hogy csak nagyon nagy cégek vannak a rendszerben egyelőre, legjobb tudomásom szerint. Egyelőre még KKV területen nem jellemző ez, pedig lokális szinten nagyon hasznos lehetne.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez ma mennyire fontos a fiatalok számára. Régen önmagában többet ért egy diploma, mert nem volt ennyi embernek lehetősége rá. Ma már nagyon sokan szereznek diplomát, amivel nincs is gond, de így nehéz kitűnni a középszerből. Ha pedig nem a felsőoktatásra gondolunk hanem a szakképzésre, akkor törekedjünk arra, hogy mi legyünk a legjobbak a gyakorlati órákon 🙂

Mi az összefüggés az elégedettség és a munkateljesítmény között?

Szerző: | 2018-05-11

Mikor vagyunk a legmotiváltabbak a munkánk során? Ha egy hosszú nyaralásból értünk vissza? Egy fantasztikus vasárnap utáni hétfőn? Vagy épp pénteken, amikor tudjuk, hogy jön a jól megérdemelt pihenés? Akkor, ha nagyon meg lettünk dicsérve, vagy volt egy nagyon jó ötletünk, amin dolgozhatunk? Ezeknek a keveréke, és még sok egyéb faktor lehet, ami igazán motiválttá tesz minket. És a tudomány egyet ért ezzel!

Az állítás az, hogy a boldog munkavállaló többet és jobb minőségben teljesít. Egy 2015-ben a Warwick-i  egyetem (Egyesült Királyság) által készített felmérés eredménye szerint pontosan 12 %-al produktívabbak a boldog emberek, mint az “átlagosak”. De hogyan mérték ezt?

A teszt során az alanyok egy részének stand-up comedy és kabaré videókat mutattak, kaptak ajándékba csokit, innivalót, gyümölcsöket, nassolni valót, míg a másik csoportot munkahelyi stresszről, családi problémákról, és egyéb kellemetlen, szomorú témákról kérdezték. Önmagában ez nem még nem rakétatudomány, józan paraszti ésszel fel tudjuk fogni, és saját tapasztalatainkkal is alá tudjuk ezt támasztani valószínűleg. Azonban ami sokkal lényegesebb, hogy a Harvard Business Review szerint a boldogtalan munkavállalók konkrétan pénzbe kerülnek a cégeknek. Többe, mint a boldog munkavállalók. Néhány számszerűsített adat, amelyet a Queens-i Üzleti Iskola és a Gallup intézet gyűjtött össze.

A boldogtalan és nem elkötelezett munkavállalók esetében:

  • 37%-al hajlamosabbak a hiányzásra
  • 49%-al nagyobb az esélye a munkahelyi baleseteknek
  • 60%-al nagyobb az esély a hibák elkövetésére, minőségromlásra

Azok a cégek, ahol alacsony a munkavállalók elégedettsége és elkötelezettsége (employee engagement) ott:

  • 18%-al alacsonyabb a produktivitás
  • 16%-al alacsonyabb a profitábilitás
  • 37%-al nehezebben nő a munkahelyek száma

De mit is jelent ez nekünk? Nyilvánvalóan elengedhetetlen, hogy ne csak kedveljük a munkánkat, hanem az tegyen is minket boldoggá. Legalábbis erre kell törekedni. És boldognak lenni nem azt jelenti, hogy sokat keresünk, hogy van céges kocsi, fancy az iroda, vagy mennyire vagány a munkánk. Hanem az, hogy minden nap ki tudunk teljesedni a munkánk során, és értéket tudunk teremteni vele. Ennek a megtalálása a mi érdekünk és felelősségünk saját magunkkal szemben.

A cégeknek pedig felelőssége, és gazdasági érdeke is invesztálni a munkavállalók boldogságába. Persze a szürke magyar valóságban nehéz ilyenekről beszélni… De ezt be kell látni a cégeknek. Legyen ez akár a rugalmas munkaidő vagy a home office bevezetése, csapatépítés, jutalmazás, vagy bármi, ha egy vállalat profitábilis és fenntartható szeretne lenni, akkor ezt szem előtt kell tartania.

Leadership / People Management

Szerző: | 2018-05-10

Néhány karrierszakértő azt mondja, hogy a napot, amikor az új munkahelyen kezdesz, a következő beosztásod tervezésével kellene kezdened. És tudod mit? Kellene is! Csak győződj meg arról, hogy eléggé koncentrálsz az állásra, amire felvettek, azért hogy sikerrel járj és kitűnj abban a pozícióban, mielőtt egy másikat keresel.

Az előléptetések nem automatikusan adottak. Korábban mégy úgy volt, hogy a munkások haladtak előre a speciális karrierút mentén a karrierjük alatt, de a technológia hatása, a globalizáció, és a hízelgő szervezeti struktúrák megváltoztatták ezt a paradigmát.  Ma a munkavállalóknak a saját karrierjük útját kell létrehozni és irányítani, egy vagy több szervezeten keresztül. És ne feledd, hogy az előléptetés nem mindig egy emelkedő utat jelent. Néha – különösen a mai üzleti környezetben – szükséged lehet horizontális mozgásra is, hogy később emelkedő pályára állítsd magad.

Hogyan fejleszd az előléptetési terved? Foglald bele ezt a 10 stratégiát.

  1. Fejleszd a mentori kapcsolatokat

Az egyik friss tanulmány kimutatta, hogy ötből négy esetben azokat léptették elő, akiknek mentori kapcsolata volt egy magasabb pozíciójú személlyel a vállalton belül. Néhány vállalatnak hivatalos mentoring programja van, de ha nincs is ilyen, mindig vannak utak, hogy kapcsolatokat építs ki a vállalaton belül. A mentorok nagyszerű információ- és karriervezetési források lehetnek.

  1. Számszerűen meghatározott eredmények

Amíg az előléptetés nem mindig szükségszerűen alapszik a korábbi teljesítményeden, részletezett információk bemutatásával az elmúlt sikereidről nagyot nőhetsz a vezetőid szemében. Azok, akik eredményt érnek el, előbbre jutnak.

Jegyezz fel mindent, amit csináltál, ami vállalatot vagy a részlegedet jó megvilágításba helyezi, ami kreatív és innovatív, és ami a hűségedet és a szervezethez való elkötelezettséged mutatja.

  1. Alkalmazd az önreklámozást

A szerénység előny, általában. Az álláskeresésnél viszont, ha senki sem tudja, hogy milyen nagyszerű vagy, egyszerűen nem fogsz előbbre jutni. Légy ismert és elismert személyiség. Ha voltak nagyobb eredményeid, győződj meg arról, hogy az emberek tudjanak róla – különösen azok az emberek, akik az előléptetéssel foglalkoznak.

Add el magad – és hagyd, hogy tudják, hogy előléptetésre törekszel. Egy példa: egy szakember havi rendszerességgel e-mailt küldött ki a főnökének és a főnöke főnökének, hogy naprakész hírekkel lássa el őket a különböző projektekkel kapcsolatban – és hogy megosszon bármilyen eredményt, amik az előző hónapban történtek.

  1. Alakíts ki köteléket a főnököddel

Használd ki az összes lehetőséget, hogy a főnöködet az előléptetésed fő támogatójává tedd. Nem kell, hogy a barátod legyen. Nem kell, hogy napi kapcsolatban legyetek. De az fontos, hogy tudja, számíthat rád!

Hangsúlyozd, hogy érdekedben és szándékodban áll a vállalatnál maradás. Használd ki a teljesítményértékelési rendszer adta lehetőségeket.

  1. Tegyél szert új tudásra és készségekre

Mondanunk sem kell, hogy az egyik legjobb módszer a sikeres előléptetéshez az az, hogy bővíted a tudásod és a készségeidet olyan területeken, amik kritikusak a szervezet számára. A technológia és más környezeti tényezők gyorsan változnak, ezért szükséged van egy mindig növekvő tudáskészletre nem csak a munka elvégzéséhez, de a vállalat piacképesnek maradásához is.

A szakértők azt is javasolják, hogy azoknak a munkavállalóknak, akik szeretnének előre jutni, nem csak a naprakész ipari hírekkel és eseményekkel kell, hogy tisztában legyenek, de szintén figyelniük kell a trendeket és eseményeket a szakterületeiken kívül is!

  1. Építsd ki a hálózatodat

Minél több ember ismer téged, az erősségeidet és képességeidet, a szervezeten belüli értékedet, és ismeri (legalább néhány) ambícióidat, annál valószínűbb, hogy a nevedet tárgyalják, amikor lehetőségek merülnek fel. A hálózatépítés előnye az, hogy sokkal többet fogsz megtudni a vállalatról, ha kapcsolatot teremtesz a szervezet más területein lévő emberekkel.

  1. Kérj több felelősséget

Önkénteskedj, hogy kisegíts más részlegeket vagy csapatokat – vagy egyszerűen kérj több felelősséget, feladatot – növeli az értékedet a szervezeten belül. Több munka kérése megmutatja az érdeklődésedet és a vágyadat arra, hogy segíthess a részlegednek vagy a vállalat céljait elérni.

  1. Mindig viselkedj professzionálisan

Tegyél szert hírnévre és megbecsülésre azzal, hogy megbízható, szakmaias és együttműködő vagy. Viselkedj professzionálisan és mindig tudd a feladatod!

Öltözz hivatásszerűen és elegánsan – akár még üzleti hétköznapi napokon is. Kérdezz, amikor nem vagy biztos abban, hogy hogyan kellene csinálnod valamit. Merj más lenni – emelkedj ki a többiek közül. Maradj pozitív még a nehéz helyzetekben is. Ne nyafogj vagy panaszkodj – vagy okolj másokat – amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd. Szerezz nevet magadnak az iparban a konferenciák, projektek, és egyéb megjelenések által. Ne figyeld folyton az időt.

Végül, legyél problémamegoldó. Ne fordulj egyből a főnöködhöz problémákkal. Ha egy nehéz helyzetbe kerülsz, legalább egy megoldást találj ki (még ha az nem is a legjobb), mielőtt a főnöködhöz rohansz. A problémamegoldókat előléptetik. A panaszkodókat, akik elvárják, hogy a főnökük megoldja az összes problémájukat, nem fogják.

  1. Légy csapatjátékos

Mivel az esetek túlnyomó többségében munkát csapatban végeznek – ágazati vagy több területet átfogó szinten – Fontos megosztani a sikereket a csapattal, és elkerülni az ujjal mutogatást másokra, amikor kudarc történik. Azzal, hogy csapatjátékos vagy, hírnevet tudsz szerezni és növelni tudod az értékedet a szervezetnél. Ez teljesen egyértelmű. Itt sem arról van szó, hogy mindenki legyen a barátod. Csupán annyi, hogy a munkát tudjátok elvégezni közösen, a fölösleges konfliktusok elkerülésével.

  1. Hozd létre a saját lehetőségeidet

Vizsgálódj a szervezetek szükségleteit és kihívásait tekintve. Ha észreveszel egy területet vagy feladatkört, ami el van hanyagolva – és rendelkezel a kulcskészségekkel a területen – írj egy javaslatot az új pozícióra.

Még ha a vállalat nem is tart igényt az új pozícióra, így újra megmutathatod a kezdeményező képességed, a kreativitásod, és a vállalati értékedet – és ezek a dolgok segítenek, hogy legközelebb előléptetést kapj.