Monthly Archives: április 2018

Miért kritikus az olvasási készség? (a nyilvánvalón túl)

Szerző: | 2018-04-20

Sok munkakörnek a része az a képesség, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk elolvasni bizonyos szövegeket. Legyen az tudományos munka, piaci infó, e-mail, tanulmány, jelentés, bármi. Ha mindet tüzetesen, nagyon alaposan akarjuk elolvasni, akkor egyszerűen nem lesz időnk rá. Szóval célszerű elsajátítani azt a képességet, amivel gyorsan, de mégis hatékonyan tudjuk elolvasni a tartalmat. (Napi 5000 önéletrajz átnézése után nekem már megy:)

Szóval az alapos olvasás valóban nagyon hatékony. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy ha tudunk a lényegre koncentrálni, és hatékonyan kiszűrni a fontos részeket, akkor sokkal gyorsabban fogunk haladni. De nagyon fontos, hogy ne csapjuk be magunkat. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a gyorsaság és a “megemésztés között. Hiába haladunk gyorsan, ha a végén nem emlékszünk rá. De hiába olvasunk alaposan és megfontoltan, ha nem érünk a végére időben.

Tehát a gyorsan olvasás és a megértés nem feltétlenül jár kéz a kézben. Az olvasásnak pedig nem az a lényege, hogy túlessünk rajta, hanem az, hogy tanuljunk is belőle valamit. Annak semmi értelme, hogy csak úgy teszünk mintha olvasnánk. Valóban elolvassuk, de nem marad meg belőle semmi.

A gyors olvasás alapvetően két dolgot ad. Felületes tudást/ismeretet, és túlzott önbizalmat. Ez a kettő együtt pedig mint tudjuk, sosem vezet jóra. Rossz döntéseket hozunk ez alapján, amik végső soron még kevesebb időt hagynak nekünk majd az érdemi munkavégzésre.

Konklúzió: Megéri alaposan olvasni, de maximalizálni kell ennek a hatékonyságát. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalni. Kompromisszumot kell kötni a sebesség és a minőség között úgy, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a rendelkezésünkre álló időt.

Ti mire használnátok el a plusz fizut?

Szerző: | 2018-04-19

Éppen megemelkedett a fizetésünk, és azon agyalunk, hogy végre megvesszük magunknak azt a menő számítógépet, vagy elvisszük a párunkat abba a puccos étterembe, amibe mindig is szeretett volna elmenni, vagy esetleg évi egy helyett havi egyre emeljük a wellness-masszázsok számát. De lehet, hogy az emelés összegét inkább egy megtakarítási számlára gyűjtjük, amit később majd valami fontos dologra tudunk elhasználni.

Ezek közül egyik sem garantálja azt, hogy boldogabbak leszünk. Van azonban egy harmadik módszer is! Vehetünk magunknak időt. Igen, időt. A Washington Post-ban megjelent felmérés eredményei szerint azok az emberek boldogabbak, akik a plusz pénzt olyan dolgokra költik, amivel időt nyernek. Kiszervezik az életükből az olyan dolgokat, amiket nem annyira szeretnek, vagy nyűgnek tartanak, például takarítást vagy a boltba járást, de még akár ezer dolgot lehetne ide írni.

De miért hajlunk inkább afelé, hogy megvegyünk tárgyakat, ahelyett, hogy mondjuk a bankszámlánkat növelnénk? Hezitálunk, hogy pénzt cseréljünk el, ami egy kézzel fogható, mérhető dolog, időre, ami sokkal nehezebben megfogható. Mérhetőnek mérhető, de sokkal bizonytalanabb. Pontosan tudjuk, hogy mennyi pénzért mit kapunk. De nem tudjuk, hogy idővel mit kezdünk majd azzal a pénzzel, és ez bizonytalansághoz vezet.

De az idő pénz, szokták mondani. Miért ne költenénk olyan dolgoka pénzt, amivel időt nyerünk vissza magunknak? Ezt az időt pedig tölthetnénk olyan dolgokkal is, ami tényleg számít nekünk. Ez az idő jelenti a különbséget aközött, hogy reggel korán kelünk, vagy van még időnk kényelmesen elkészülni munka előtt, vagy hogy mikor esünk haza munkából, és a munka utáni teendőkből. Vagy, hogy nyaraláson is olvasgatjuk az-email-eket, vagy teljesen kikapcsolunk a munkából. Ezekre pedig van módszer, hogy megoldjuk. ÉS ha kell, fizethetünk is érte, mert lehet, hogy megéri….

Szóval gondoljuk át, hogy mire fordítjuk a legközelebbi fizetésemelésünkből bejövő pluszt.

Mit mondjuk, és ne mondjunk, ha a főnökünk lehetetlent kér tőlünk

Szerző: | 2018-04-18

Bizony néha előfordul a vezetőkkel, hogy kicsit irreálisak az elvárásaik. Nyilván nekik is sok minden van a tányérjukon, de azért tudniuk kell a határt. Ha mégis bekövetkezne a “baj” itt van négy példa arra, hogy mit mondjunk és mit ne mondjunk ilyen esetben.

  1. Ha a főnökünk teljesíthetetlen határidőt ad. Bármilyen feladatra gondolhatunk. Egy szállítmányhoz SOS le kell termleni X ezer alkatrészt, vagy holnap nap végéig meg kell csinálni egy jelentést. De egyszerűen objektíven tudjuk, hogy ez lehetetlen.
    1. Hogyan ne reagáljunk: “Persze, jó vagyok a munkámban, de én sem tudok 5 napnyi munkát 8 órába sűríteni…
    2. Hogyan reagáljunk: “Megértem, hogy ez top prioritást élvez. Átnéztem a feladatot, mérlegeltem, és sajnos ennyi idő alatt nem tudom teljesíteni. Tudunk-e módosítani a határidőn?
  2. Ha a főnökünk olyan feladatot ad, ami valóban, abszolút nem a mi dolgunk. Persze sok mindent meg tesz az ember, ha a főnöke kéri, de azért a mosodába ne menjünk el a cuccaiért…
    1. Hogyan ne reagáljunk: “Nem a személyi asszisztensed vagyok. Nem az a feladatom, hogy mindent megcsináljak helyetted.”
    2. Hogyan reagáljunk: “Ne haragudj, de most sajnos ez nem fog beleférni, a múlt héten megbeszéltük, hogy ez az XY feladat élvez prioritást. Muszáj most ezzel foglalkoznom.”
  3. Amikor a főnökünk folyamatosan halmoz el új feladatokkal. Sajnos ez is előfordul. Egyszerűen nem marad időnk befejezni semmit, mert jön az új feladat…
    1. Hogyan ne reagáljunk: “Nem látod mennyi minden van itt a listán? Nem tudok egyszerre 20 dolgot csinálni. Nem keresnél valakit, akinek kevesebb dolga van?”
    2. Hogyan reagáljunk: “Köszönöm, hogy megtisztelsz a megbízással. Sajnos most nagyon sok minden van a nyakamon. Le tudunk ülni és megbeszélni, hogy mi az amit priorizálni kell? Köszönöm!”
  4. Amikor a főnök azt hiszi, hogy mindig elérhetők vagyunk. Mindegy, hogy este van, hétvége, vagy szabadságon vagyunk, akkor is hívogat meg zaklat.
    1. Hogyan ne reagáljunk: “Akármennyire imádom hogy állandóan kapom az értesítő pingeket tőled, de szeretnélek emlékeztetni, hogy (a közhiedelemmel szemben) van életem a munkahelyen kívül is.
    2. Hogyan reagáljunk: “A szabadságom alatt a leveleimet nem olvasom, és a céges telefonon sem vagyok elérhető. Szeretném ezt a hetet a családdal tölteni a nyaralás alatt, kikapcsolódni, és feltöltődni. Amint visszatértem az irodába, azonnal intézkedni fogok az ügyben”

Na akkor hogyan is találtuk azt az álláslehetőséget?

Szerző: | 2018-04-17

Ez egy nagyon egyszerű kérdésnek tűnhet. Mégis sok embert megzavar, és néha nagyon rossz válaszok születhetnek. Itt van három tipikus eset, és hogy hogyan kerülhetjük el!

Ne félj bevallani, hogy egy barátod ajánlotta az állást.

  • Senki nem akarja, hogy azt gondolják róla, csak azért került be, mert ismer valakit a cégnél. Ezzel pedig semmi baj nincs. Egy ajánlott álláskereső beválására nagyobb az esély. Ha egy már a cégnél dolgozó kollégának van annyi önbizalma, hogy nyugodt szívvel ajánljon téged, akkor a munkáltatónál is nagyobb eséllyel indulsz. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, hogy körbemagyarázod az egészet, nem adsz egyenes választ, pedig semmi rossz nincs benne.
  • Ehelyett mondd meg nyíltan és őszintén, hogy egy barátod itt dolgozik, és ő ajánlotta az állást. Semmi kivetnivaló nincs ebben, és az interjúztató is értékeli az őszinteséged.

Ne kezdj el monológot tartani arról, hogy miért ez álmaid állása.

  • A kérdés csupán annyi, hogy hogyan találtál rá erre az állásra. Ne engedd bő lére a választ, és ne ennél a kérdésnél akard meggyőzni őt arról, hogy te csak itt tudod elképzelni a jövődet, máshol nem is lennél képes dolgozni, stb. (úgysem fogj elhinni…) Persze az jó, ha látszik a lelkesedés rajtad, de ne rontsd el már az elején az egészet a túlbuzgóságoddal.
  • Egyszerűen mondd el, hogyan bukkantál az álláshirdetésre. Erre nem igazán van rossz válasz, olyan értelemben, hogy az újságban, egy barátod révén, az interneten találtál-e rá. Egy kis lelkesedést persze belecsempészhetsz a válaszba, mondjuk úgy, hogy „Az XY álláskereső oldalon találtam rá a hirdetett pozícióra, és nagyon megörültem ennek a lehetőségnek…” Vagy valami hasonló bőven elég.

Egyszerűen ne felejtsd el, hogy hol találtad a hirdetést.

  • Érthető, hogy minél hosszabb ideje keresel munkát, annál több helyre adod be jelentkezésedet. Több száz jelentkezést már nehéz észben tartani. Nem is kell mindent fejből tudni.
  • Én kétféle megoldást javaslok. Egyrészt ha meghívnak minket egy állásinterjúra, abból már tudni fogjuk, hogy melyik céghez milyen álláshoz tartozó felvételi elbeszélgetésre meggyünk. Ennek már elég információnak kell lennie ahhoz, hogy az interneten visszakeressük a hirdetést. Ezt tegyük is meg! A másik lehetőség, hogy beépítjük álláskeresési módszertanunkba az adminisztrálást. Készítsünk egy Excel, vagy akár papír alapú táblázatot, és amikor jelentkezünk egy állásra, írjuk fel a cég nevét, a pozíciót, és hogy hol találtuk a hirdetést. Sok fejfájástól kímélhet meg minket ez a módszer, és nem veszi el sok időnket.

Hogyan kezeljünk egy “első-vezetőt”?

Szerző: | 2018-04-16

Nálunk nemrég volt egy vezető váltás. és egy olyan vezetőt kaptunk, akinek ez élete első valóban vezetői pozíciója (korábbi kollégánk, szeretjük, imádjuk 🙂 ) Ennek apropóján írok most.

Teljesen mindegy hol dolgozunk, másokkal együtt melózni mindig kihívás lesz. Akár beosztottak, akár vezetők vagyunk. Biztos voltunk már ilyen helyzetben. Valaki nagyon nehezen értette meg a feladatot. Valaki mindenbe beleütötte az orrát. Valaki csak simán bunkó. Valaki megbízhatatlan, és mindig késik mindenhonnan.

Különösen nehéz helyzetben szokott lenni az, aki életében először vezet embereket. Sok első-vezető szokta kompenzálni a tapasztalatának hiányát, sérülékenységét azzal, hogy egoistának tűnik, mikro-menedzsel, kicsit erőszakos, stb.

De higgyük el, az asztal másik oldalán is van kín és gyötrelem, még ha lazának és nyugodtnak tűnik az ember. Biztos megkérdezi, hogy jól csinálja-e, vagy hogy bízhat-e bennünk, vagy akármi.

Ilyenkor az a jó, hogy stratégiailag jó helyzetben vagyunk. Egy első vezetőt még mindig könnyebben befolyásolnak, “alakítanak” a beosztottak, mint egy rutinos vén rókát. Úgyhogy így még tudunk könnyíteni a dolgon, könnyebben tudjuk megelőzni a stresszes helyzeteket, és segíteni a vezetőnek abban, hogy arra koncentráljon, ami a feladata. (Tudod, vezetni egy csapatot, célokat kitűzni, meg minden egyéb menő dolgot, amit a főnökök csinálnak)

Persze nem kell mindent megcsinálni helyettük. De az elején jó ha segítünk. Ő is jobb hangulatban lesz, ezáltal nekünk is jobb lesz az életünk. A kapcsolatunk így a kezdetektől jobbá válhat, ami később nagyon nagy segítség lehet.

Nyugodtan megkérdezhetjük, hogy hogy érzi magát, miben tudnánk segíteni, hogy lehetne könnyebb neki is és nekünk is.

9 tipp, ha megválnának tőlünk

Szerző: | 2018-04-13

Nemrég beszéltünk arról, hogy hogyan célszerű felmondani. De nyilván lehetünk a történet másik oldalán is, és van, hogy elbocsátanak minket.

Borzalmas élmény tud lenni, ha kirúgnak minket. Persze van, hogy ezért imádkozunk, de az esetek nagy részében ez nem egy örömteli esemény. Érzelmi állapotunkra gyakran jellemző a harag, szomorúság, aggódás, félelem, bizonytalanság, stb. Ilyen helyzetben könnyű meggondolatlanul cselekedni, főleg akkor, ha nem a mi hibánkból rúgtak ki. Szeretnénk most 10 tippet írni nektek, amire érdemes odafigyelnetek!

  1. A személyes szakmai dokumentumainkat mindig mentsük el! Fájlok, listák, táblázatok, saját munkáink, stb. Néhanapján küldjük el magunknak e-mailben vagy mentsünk le egy pendrive-ra a saját dolgainkat, amik később értékesek lehetnek számunkra. Sokszor a kirúgás után, amikor utoljára bemegyünk kipakolni, akkor valaki kísérni fog minket. Ezt azért teszik a cégek, mert ilyenkor az ember esetleg mérgében bosszút akarna állni, és szándékosan valami kárt okozna. Letörölne fontos adatokat a gépről, vagy valami hasonló. Ezért ilyenkor nincs módunk elküldeni a dolgainkat már. Azokat az adatokat, amik hasznosak lehetnek, mentsük gyakran!
  2. Ne kezdjünk tárgyalni azonnal! Kérjünk a dolog megbeszéléséhez 1-2 nap haladékot. Szükségünk van egy kis időre, amíg átgondoljuk a dolgokat, és lehiggadunk. Nem jó a felmondás, elbocsátás feltételeiről tárgyalni ideges, ingerült állapotban. Célszerű a munkáltató erre vonatkozó politikáját, valamint a Munka Törvénykönyvének vonatkozó részeit is tanulmányozni, hogy a lehető legtöbbet tudjuk kihozni ebből az egyébként nehéz helyzetből.
  3. Törekedjünk a békés elválásra! Ez persze néha nehéz lehet. De ha a munkáltató korrekt módon kezeli a helyzetet, tegyük mi is ezt. Sőt, még akkor is előnyös lehet, ha egyébként igazságtalannak érezzük, hogy felmondanak nekünk. Azért előnyös, ha együttműködünk és tisztességesen állunk szétváláshoz, mert így fenntarthatjuk a jó munkavállaló képét magunkról, és könnyebben kapunk pozitív referenciákat és ajánlásokat. Ez fontosabb, mint az, hogy jól megmutassuk nekik…
  4. Ajánlások! Ne féljünk kérni a munkáltatói igazolás mellé ajánlólevelet sem. Nem biztos, hogy kapunk, de érdemes megpróbálni. Sokat lendíthet a további álláskeresésünkön, ha kapunk pozitív ajánlást, vagy megjelölhetünk valakit referenciaszemélyként. Ezért fontos, hogy ne égessünk fel minden hidat magunk mögött. Persze csak akkor kérjünk ilyet, ha van rá esély, hogy kapunk. Ha millió-dolláros kárt sikerült okoznunk a cégnek, akkor ne reménykedjünk.
  5. Ne szidalmazzunk senkit! Se a céget, se a vezetőt, se a kollégákat ne becsméreljük. Velük se vesszünk össze, és a következő munkáltató keresésénél is felejtsük el ezt. Már több bejegyzésünkben is szóba került, mert nagyon fontos. Minél több ellenséget szerzünk a folyamat során, annál nagyobb az esélye annak, hogy negatív visszajelzéseket fognak terjeszteni rólunk, ez pedig természetesen hátráltatni fogja a továbblépést.
  6. Kérjünk indoklást! Néhány esetet leszámítva (pl.: próbaidő alatt, nyugdíjas, stb.) a munkáltatónak kötelező megindokolnia a felmondását. Az indoklásból az oknak teljesen érthetőnek kell lennie, és kizárólag a munkavállaló képességeivel, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, valamint a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A lelkünk is könnyebben nyugszik meg, ha legalább azt tudjuk, hogy miért küldenek el, valamint az épülésünket is szolgálja, hiszen tudni fogjuk, hogy miben kell fejlődnünk.
  7. Ne döntsünk elhamarkodottan! Ha létszámleépítés áldozatai lettünk, vagy tényleg nem a mi hibánkból akarnak elküldeni, akkor mérlegeljük a lehetőségeket! Nézzünk körül, gyűjtsünk információt arról, hogy esetleg más pozícióban tudunk-e maradni a cégnél. Ha egyébként szerettünk ott dolgozni, akkor érdemes lehet megpróbálni. Legalább másba is beletanulunk, és a megszokott vállalati környezet is megmarad. Lehet, hogy automatikusan felajánlják majd nekünk, de lehet, hogy nem. Úgyhogy ne vessük el ezt a lehetőséget sem!
  8. Ne kürtöljük szét a hírt a közösségi médiában! Egyelőre tartsuk titokban a dolgot, és csak azzal osszuk meg, akinek feltétlenül tudnia kell róla, az első pár napban. Nem kell azonnal becsmérlő Facebook bejegyzést közzé tenni arról, hogy kirúgtak. És nem kell a szakmai hálózatunkban sem egyből mindenkivel erről beszélni. A továbbiakban is kezeljük professzionálisan a helyzetet, és úgy a továbblépés is könnyebb lesz.
  9. Ne veszítsük el a hitet magunkban! Igen, ez lehet, hogy nagyon érzelgősen és pátoszosan hangzik, de a legrosszabb, amit tehetünk, hogy magunkat kezdjük el lealacsonyítani. Ne kezdjük el azt hajtogatni, hogy haszontalanak és bénák vagyunk. Emlékezzünk a találó mondásra: „Ahol egy kapu bezárul, ott egy másik kinyílik.” Lehet, hogy ez a kirúgás kellett ahhoz, hogy sokkal jobb munkahelyet találjunk magunknak? Lehet. És találunk is, de csak ha megmarad a lelkesedésünk!

Férfiként mit tehetünk a “gender gap” csökkentéséért?

Szerző: | 2018-04-10

A nemek közti egyenlőtlenség a munkaerő-piacion is érezhető. Manapság gyakori téma, és láthatjuk, hogy bizonyos országokban már konkrét törvényeket is hoznak a témában. Az általánosan elfogadott hozzáállás az az, hogy a férfiak sokszor előnyben vannak. Adódik tehát a kérdés, hogy mit tehetnek a férfiak annak érdekében, hogy csökkenjen ez az úgynevezett “gender gap”

  1. Legyünk tisztában ennek a jelenségnek a létezésével. Ha már elolvassuk ezt a cikket, akkor meg is tettünk egy lépést.
  2. Beszéljünk a témáról. Sokaknak lehet kellemetlen erről beszélni, vagy tabuként kezelik, de mint minden más dolog, ez is csak akkor fog megoldódni, ha beszélünk róla.
  3. Vezetőként az alapján mérlegeljünk, hogy milyen teljesítményt nyújt egy kolléga. A nők és színesbőrűek általában alacsonyabb kezdőfizetést és béremeléseket kapnak. Holott a teljesítményük alapján kellene mérni őket.
  4. Ne vágjunk a szavukba. Nem csak munkahelyi meetingeken, de még a bíróságon is gyakrabban vágnak a nők szavába (kutatások eredményei szerint). Ezt egyszerűen csak ne csináljuk.
  5. Hajlamosak vagyunk a nők jó ötleteit lenyúlni, és a sajátunkként eladni. Ha egy nőnek jó ötlete van, dicsérjük meg, és ismerjük el.
  6. Nem csak a jelölteket kell diverzifikálni, hanem az interjúztatókat is. Ha nők és férfiak is interjúztatják a jelölteket, akkor változatosabb lesz az értékelés is, nem fogják ugyanazokat a szokásokat hozni, és nem lesz folyton az, hogy “nem kultúr-fit ebbe a szervezetbe” a jelölt.
  7. Hagyjuk a nőket is dönteni. Vagy önállóan, vagy ha nem önállóan, akkor az ő véleményüket is kérjük ki egy döntés meghozása során.
  8. Birkózzunk meg a könnyekkel. A nők néha sírnak. Ezzel nincs gond, ők érzékenyebbek. A munkahelyen is. A férfiak ingerültek és kiabálnak ha idegesek. A nők pedig sírnak. A sírás nem mindig a szomorúság jele, egyszerűen belőlük ez a reakció válik ki.
  9. Csak simán tiszteljük őket. Nincs különbség, ennyi 🙂

Hogyan érdemes megírnunk a felmondólevelet?

Szerző: | 2018-04-09

Eldöntötted, hogy tovább állsz? Nehéz téma. De ilyenkor mindig meg kell írni egy felmondólevelet. Ami valamikor jó érzés, ha utáljuk a jelenlegi helyet, kollégákat, de valamikor pedig nagyon rossz, mert amúgy szeretünk ott dolgozni, csak mondjuk egy jobb ajánlattal elcsábítanak minket. Mindegy is melyik verzió lép életbe, itt egy általános minta, illetve tippek, hogy az utolsó heteket hogyan tudjuk megkönnyíteni.

  • Nem kell cukormázat húzni az egészre. Kezdjük azzal, hogy konkrétan leírjuk: “Alulírott [Demeter Marcell], ezúton bejelentem, hogy az XY munkakörömből felmondok. A felmondási időmet ekkor/akkor kívánom megkezdeni, az utolsó munkanapom pedig, ZX.” A lényeg a formalitás, és a korrekt, tisztességes hangnem.
  • Köszönetnyilvánítás. Illik megköszönni a munkáltatónak a lehetőséget, hogy náluk dolgozhattunk. Röviden, tömören emeljük ki a legjobb dolgokat, hogy mit kaptunk a cégtől, mi volt jó, mi fog hiányozni. Még ha nagyon várjuk is a következő munkahelyet, akkor se feledjük, hogy ezekre az emberekre még szükségünk lehet később is, de ha másra nem, a referenciakéréskor.
  • Szintén nagyon jó ötlet lehet felajánlani a segítségünket azért, hogy megkönnyítsük a váltást/pótlást. Ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk betartani. De ha tudunk ajánlani valakit, próbálunk a network-ben keresni a helyünkre alkalmas ismerőst, az jó pont lehet. Ha van mód 1-2 hétig szimultán dolgozni, akkor a betanítás/munka átadása is szintén nagy segítség. Illetve amit csak lehet, zárjunk le, adjunk át, fejezzünk be, intézzünk el. Fontos, hogy tudják, hogy a végsőkig csapatjátékosok, tisztességesek és korrektek vagyunk. Magyarországon mindenki ismer mindenkit, könnyen jutnak el infók volt kollégáktól más helyekre, úgyhogy érdemes mindent tisztán csinálni. Sokan mennek vissza a régi cégükhöz, úgyhogy emiatt különösen nem mindegy, hogy felégetjük-e azokat a hidakat vagy sem 🙂

Szerző: | 2018-04-05

Az időből és a pénzből is limitált mennyiség áll rendelkezésünkre. Egy nap is adott órákból áll, és a bankszámlánkon/pénztárcánkban is (általában) véges mennyiségű a keret. Mégis érdekes, hogy általában a pénz beosztására jobban odafigyelünk, mint az időre. Nézzük meg most, hogy mi lenne, ha az időre ugyanolyan “erőforrásként” tekintenénk, mint a pénzünkre.

Ha úgy tekintenénk az időnkre, mint a pénzünkre, akkor…

  • …emlékeznénk arra, hogy egyszer mind a kettőből el tudjuk érni a zérót. És bár ha nullára megyünk pénzből, akkor még mindig kérhetünk kölcsön, vagy használhatjuk a hitelkártyánkat, ám elhasznált időt vissza nem igazán tudunk kapni, és a napokat se tudjuk 24 helyett 30 órásra változtatni.
  • …fix időtartamokat allokálnánk alvásra, munkára, egyéb “kötelező” dolgokra, ugyanúgy, mint a számlákra, az albérletre, és minden egyéb kiadásra. Néha több pénzt kell allokálni egy nagyobb kiadásra. De néha egy nagyobb dologra is több időt kell szakítani.
  • …ugyanúgy “tennénk félre” több időt családra, szórakozásra, pihenésre, edzésre, mint ahogy félretennénk ruhára, mozijegyre, bulizásra, és minden egyébre, ami inkább jó, mint kötelező.
  • …ugyanúgy belekalkulálnánk az időbeosztásokba a “vészeseteket”, mint ahogy a költségtervezésbe is beletervezünk egy kis hónap végi maradék vészesetre való pénzt, vagy valamilyen havi megtakarítást.
  • …a munkára fordított időt is jobban beosztanánk, hogy ne kelljen túlórázni, ne maradjunk le stb. Ugyanúgy jobban beosztanánk, mint ahogyan (jó esetben) nem költjük el új cuccokra az egész fizetésünket hónap elején egyből.
  • …sokkal kevésbé lennénk stresszesek, sokkal eredményesebbek lennénk, mint valaha 🙂

Az pályázat utánkövetésének klasszikus bakijai

Szerző: | 2018-04-04

Nagyon jól megírtuk az önéletrajzunkat már, és annyira személyre szabtuk a motivációs levelünket az adott álláshoz, hogy azt elmondani sem lehet. Utánajártunk a cégnek, mindent megtettünk, ami tőlünk telik. Már csak a „jelentkezés” gombot kell megnyomnunk, és kész is vagyunk. De mi az, amit elronthatunk? Itt van három dolog, amit jó, ha észben tartunk, miután elküldtük a jelentkezést!

  1. Figyelmen kívül hagyjuk a jelentkezés leadását követő utasításokat.

Ha a hirdetésben azt írják, hogy: „Kérjük, ne keressen telefonon!”, akkor tényleg ne tegyük. Valószínűleg nem véletlenül írták oda. Mindig figyelmesen olvassuk el a hirdetés végét is, mert lehetnek hasonló, fontos információk ott. Persze a józan paraszti ész azt diktálja, hogy hívjuk fel a figyelmet magunkra az álláskeresés során. De ebben az esetben a telefonos érdeklődés csak hátráltatni fog minket. Sose ragaszkodjunk sokáig egy jelentkezésünkhöz, ha nem hívnak, akkor haladjunk tovább, és engedjük el azt a lehetőséget. Ha tényleg megöl minket a kíváncsiság afelől, hogy mi a pályázatunk státusza, akkor inkább e-mailt írjunk.

  1. Nem nézzük meg kétszer is, hogy van-e kapcsolatunk a kiszemelt cégnél.

Mindenképp szeretnénk, hogy a cégnek a tudatában legyünk a jelentkezésünk után? A hideg e-mailek nem biztos, hogy célravezetők, azonban például a LinkedIn-en gyorsan végigpörgethetjük a cég dolgozóit. Könnyen bukkanhatunk ismerősre is akár közöttük, ami már egy jó kiindulási pont lehet.

Normál esetben ezt a jelentkezés előtt már érdemes lenne megtenni, de igen, persze értem én a lelkesedést… Meglátunk egy megfelelőnek tűnő hirdetést és azonnal be akarjuk nyújtani rá a pályázatunkat, nehogy lecsússzunk. Jómagam is többször kihagytam már ezt a lépést, és egyszerűen azt mondtam, hogy ez elúszott…

Azonban ne legyünk restek a jelentkezés után is kutakodni, mert nem tudhatjuk, mikor jön szembe egy jó lehetőség egy ajánlásra.

  1. Nem keresünk tovább

Tegyük fel, hogy találunk egy olyan álláshirdetést, amiben leírják, hogy az a két végzettség kell, amivel mi rendelkezünk, annyi és pont olyan szakmai tapasztalat, ami nekünk van, és minden egyéb elvárás is klappol. Hát erre mi vagyunk a legjobb jelöltek. Biztos, hogy felhívnak, ezt a munkát nekünk találták ki. Nincs is értelme tovább keresni, csak várni kell, hogy csörögjön a telefon, ugye? Nem. Nagyon nem…

Én azt szoktam javasolni, hogy amíg nem írtuk alá a munkaszerződést, addig ne álljunk le a kereséssel. Velem is fordult már elő, hogy közölték, hogy ki vagyok választva, enyém az állás, aztán hoppá, mégiscsak meggondolták magukat az utolsó pillanatban. Amíg nincs szerződés, nincs munka!

Éppen ezért folyamatosan érdemes tovább kutakodni, és talonban tartani több lehetőséget is. Hiába tűnik valami az állom-melónak, lehet, hogy nem az. De az is lehet, hogy vár ránk egy sokkal jobb, csak még nem találtuk meg!