Monthly Archives: november 2017

Mit tegyünk és ne tegyünk akkor, ha nincs még sok (vagy semennyi) munkatapasztalatunk

Szerző: | 2017-11-30

Pályakezdőként elég kétségbeejtő tud lenni, amikor kikerülünk a munka világába, és életünk első igazi munkahelyét kell megtalálnunk. Adunk néhány tippet, vagy inkább megszívlelendő gondolatot erre a helyzetre.

  1. Emlékezz erre a három P betűs szóra: Pozitív, produktív, Pro-aktív
  2. Ismerd meg magad: Az álláskeresést és a munka világát egy tanulási folyamatnak fogd fel, aminek során megismered magad. Az ember alapvető célja a fejlődés. Ehhez pedig sok mindent meg kell tapasztalni, hogy mit szeretünk, és mit nem.
  3. Légy nyitott a váltásra: Ne keseredj el, ha az első munkahelyed nem a legkirályabb. Mindenkinek volt rossz munkahelye. De egy rossz munkahely is kinyithatja a kapukat a jó munkahely felé.
  4. Ne bújjunk ki a hibák alól: Nem megy valami? Kérdezzünk! Elrontottunk valamit? Vállaljuk fel!
  5. Mindig csak előre: Hallgassuk meg a visszajelzéseket, és tanuljunk belőlük. Ragadjunk meg ami felhasználható és hasznos, aztán irány tovább!
  6. Mindenből tanuljunk: Mindenkire figyeljünk oda. Nem csak a vezetőnktől tanulhatunk. Sőt a vezetők is nagyon sokat tanulnak a beosztottaktól. A kollégáktól. Mindenkitől leshetünk el hasznos szakmai vagy egyéb dolgokat, hogy hogyan reagálnak, hogy oldanak meg helyzeteket, stb.
  7. Építs hálózatot: Hidd el, a legnagyobb érték a szakmai kapcsolat. És ehhez nem kell valakinek a valakijének lenni. Ma már könnyebb szakemberekkel megismerkedni, mint hinnénk!
  8. Légy türelmes: Rómát sem két nap alatt építették fel. Valahol neked is el kell kezdened, és utána a jó dolgok majd jönnek maguktól.
  9. Ne félj az új emberektől: Persze az első munkahelyén mindenki meg van szeppenve. De a főnökünk meg a szenior kollégáink is voltak egyszer zöldfülűek. Ők is kezdték valahol.
  10. Tisztelet mindenkinek: Bár ez alapvető, de sok fiatal nem veszi ezt komolyan. Még a takarítóval is kedvesnek és illedelmesnek kell lenni, nem csak a felettünk állókkal. Kezeljünk emberségesen mindenkit.

Szerencse, vagy szorgalom?

Szerző: | 2017-11-29

Gondoljunk arra a pillanatra, amikor egy kollégánk, vagy ismerősünk elért valami kimagaslót. Legyen az egy kinevezés, béremelés, kitüntetés, vagy bármi más. Mit mondtunk neki? Valószínűleg mondtunk egy szívből jövő gratulációt neki. Ezzel nincs is gond, de ugye sokszor folytatjuk ezt a gondolatot úgy, hogy “jaj de jó neked”, vagy “jaj de szerencsés vagy”. Ezzel már sikerült is a kedvesnek szánt dicséretet.

De szerencsés vagy.

Mi ezzel a baj? Én értem, hogy tényleg csak a jó szándék vezérelt. Ezzel a mondattal azt akarjuk kifejezni, hogy mennyire irigylésre méltó az illető helyzete. Szemléltessük a helyzetet egy példával:

Felkészültél életed első maratonjára. Nagyon sokat edzettél, lelkiismeretesen készültél rá, minden idődet és energiádat erre fordítottad. Nem jártál bulizni, egészségesen étkeztél, hanyagoltad a barátokat és családtagokat. Amikor eljött a maraton napja, és sikerült is megcsinálni, sikerült lefutni az egészet, akkor elárasztotta az egészedet a büszkeség. Aztán másnap az irigykedő haverod gratulál és mondja, hogy “de jó, lefutottad, hogy te milyen szerencsés vagy hogy erre képes vagy”

Azért halljuk hogy ez így elég béna, ugye? Egyből lelohasztja a kedvét az embernek, és lecsökkenti az érdemeinket. Az eredményeinket úgy állítják be, hogy azok szimplán csak a szerencse szüleményei. Jókor voltunk jó helyen. Nekünk meg semmi közünk hozzá? Mintha csak be kellett volna hunyni a szemünket és kívánni egyet…

Egy másik klasszikus eset: “De szerencsés vagy, hogy járhattál egyetemre államilag finanszírozottként.” Igen, az szerencse, hogy lelkiismeretesen és szorgalmasan felkészül az érettségire valaki, hogy legyen elég pontja a meglehetősen magas ponthatárok ellenére… Ez is szerencse?

Vagy az, hogy a pedagógusnak van nyári szünet? És cserébe neki mit kell év közben kiállnia? Szerencse? Ezer meg egy ilyen példát sorolhatnánk még (írjátok le kommentben, ha tudtok ilyet!)

A legtöbb esetben ezek a nagy eredmények vagy jó dolgok (nem csak a karrierünkben, hanem a magánéletben is) mind-mind kemény munka árán megszerzettek. (persze van amihez szerencse is kell) Szerencsés az, aki megnyeri a lottót, vagy akit nem talál fejbe egy eltévedt baseball labda. A siker és az eredmények azonban csak kemény munkával jönnek (kivéve a celebek világában). Ezekhez pedig elkötelezettségre, áldozatokra, és sok-sok melóra van szükség.

Mit tehetünk inkább?

Gratulálni valakinek nagyon professzionális és illedelmes dolog. De higgyük el, hogy sokkal jobb, ha nem fűzzük hozzá, hogy mennyire szerencsés. Szerencsére sok opció van, aminek sokkal jobb a kicsengése. Például az, hogy “Gratuálok, ez szuper hír!” vagy “De jó, tudom milyen sokat dolgoztál érte, megérdemled! Ugye mennyivel másabb így?

Állásinterjú után-követés tanácsok

Szerző: | 2017-11-28

Mindig izgatottan hallgatom, ahogy az ismerőseim mesélik, mi történt az állásinterjúkon. Aztán persze mindig megkérdezik, hogy ez után mit tegyenek? Ezeket szoktam javasolni.

  1. Gyorsan egyenek és igyanak utána. Ez most irrelevánsnak tűnhet, de valószínűleg egy hosszú és fárasztó napon van túl ilyenkor az ember. Lehet, hogy több interjún is volt, lehet, hogy vidékről kellett mondjuk Budapestre utaznia érte. Szóval ha végeztünk, igyunk meg egy teát vagy egy üdítőt, együnk egy szendvicset vagy valami kis desszertet. Megérdemeljük.
  2. Írjunk valami fontos dologról, amit megbeszéltünk. Most kéne megköszönni a lehetőséget? Lehet… de egy sima “köszi, hogy találkozhattunk” üzenet nem fog segíteni abban, hogy a munkáltató gondolataiban maradjunk. Inkább írjuk össze azokat a fontos dolgokat, amiket megbeszéltünk. Egyfajta összegző, emlékeztető listát készítsünk, amiben az érintett fontos témakörök szerepelnek. Így könnyebb lesz a későbbiekben hivatkozni ezekre.
  3. Írjunk le egy indokot, ami miatt érdekel minket az állás. Most már jöhet a megköszönés? Még nem. A következő lépés az, hogy összefoglaljuk magunkban, miért is érdekes számunkra ez a lehetőség, miért vagyunk az interjú után is izgatottak a munka miatt. Valóban ez az, amire vágyunk? Olyan fajta cég ez, aminek szívesen dolgoznánk? Akármi lehet, de találjuk meg azt az indokot, ami miatt érdemes tovább menni a folyamatban. Ezt pedig hangsúlyozzuk is a folyamat többi részében a munkáltató felé!
  4. Köszönjük meg. Igen, most már megköszönhetjük. Ezt egye-mailben megtehetjük például. Az eddigi lépésekhez kb. 10 percre van szükség, de azért ne kapkodjuk el. Mielőtt reagálunk valamit, megnjünk végig az előző pontokon. Egy egyszerű köszönöm a lehetőséget szerű levél nem lesz elég, emeljünk ki pár dolgot, hogy miért volt érdekes a találkozás, miért érezzük az interjú után is jó lehetőségnek, és magunkat jó fit-nek a céghez, stb.
  5. Az után-követés. Most várhatunk, hogy a cég jelentkezzen, vagy pedig mi is írhatunk proaktívan. Szeretik a cégek, ha nem tűnnek el a jelöltek, és a proaktivitást is. Persze ez nem azt jelenti, hogy állandóan zaklatni kell őket, de egy jól célzott után-követő üzenet az interjú után 1-2 nappal jól sülhet el. A fenti pontok alapján, egy egyszerű szakmai jellegű üzenetváltás is elég.

Maradjunk, vagy ne maradjunk a munkahelyen?

Szerző: | 2017-11-27

Egy utópisztikus világban, egyszerűen ha nem szeretjük a munkánkat, akkor csak úgy felállhatnánk és kereshetnénk mást. Persze, tudom, egy tökéletes világban nem lennének rossz munkahelyek sem. De mindig jönnek a (sokszor logikus) magyarázatok, főleg, ha a család számít a jövedelmünkre. Vagy mondjuk a párunk/feleségünk mindig olyan büszkén és örömmel meséli, hogy mivel foglalkozunk. De lehet, hogy éppen most jött el a várva várt kinevezés, és nem hagyhatjuk ott csak úgy.

Egy dolgot azonban mindig jegyezzünk meg. Akármilyen körülmények is játszanak közre, ez a mi életünk, a mi karrierünk, és a mi boldogságunk. Ha az egyetlen dolog, ami visszatart minket a munkahelyünk elhagyásától a bűntudat, akkor komolyan el kell gondolkodnunk dolgokon…

Ne bocsátkozzunk feltételezésekbe ilyenkor. Attól félünk, hogy vajon mit fog szólni a család, ha elmondjuk, hogy le akarunk lépni a melóból? Vagy attól, hogy mi van, ha egész életünkben egy rossz munkahelyen ragadunk. Ne akarjunk magunkra erőltetni feltételezéseket. Egyszerűen csak racionális gondolkodás segítségével haladjunk előre a folyamatban.

Persze, semmiképp sem akarjuk pl. a feleségünket bizonytalan helyzetbe hozni azzal, hogy felmondunk egy biztos állásból. Hát hogy mondanánk el ezt neki amúgy is? Mit gondolna rólunk?

Nézzük más szemszögből a dolgot. Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy szenved, akkor nem akarnánk neki segíteni? Na ugye…

Lehet okosan is csinálni. A munkahely váltás nem feltétlenül jelenti azt, hogy hónapokra jövedelem nélkül kell maradnunk. Ma már annyira könnyű hálózatozni, hogy maximális diszkréció mellett is tudunk új munkahelyet keresni.

A lényeg, hogy igenis ér önző okokból felmondani, még akkor is ha a kollégáink számítanak ránk.

Mikor segíti és hátráltatja a karrierünket, ha türelmetlenek vagyunk? (2. rész)

Szerző: | 2017-11-24

Íme a tegnapi bejegyzés folytatása. Akkor azt beszéltük meg, hogy mikor rossz a türelmetlenség. Nézzük most azt, hogy mikor jó.

Hasznos, amikor tudjuk, hogy gyorsabban kellene történnie a dolgoknak. 

Néha tényleg tovább tartanak a dolgok, mint amennyire szükséges lenne. Már évek óta csinálunk valamit, és tudjuk, hogy gyorsabban is mehetne? Korábbi tapasztalataink azt mondatják velünk, hogy ezt nem kéne ennyire elhúzni? Türelmetlenségünk egész nyugodtan kérdőjelezze meg, ha valami lassú, elavult, fejleszthető, vagy ha karrierre gondolunk, akkor szükséges lépésnek számít-e.

Segít, ha pro-aktívak vagyunk.

Ha a türelmetlenségünk azt tükrözi, hogy szeretnénk bevonódni dolgokba, és segíteni, az mindenképp pozitív. Ha ezt az energiát produktivitásra, mások segítésére, és végső soron előrehaladásra tudjuk fókuszálni ahelyett, hogy mire van szükségünk másoktól, akkor sokat nyerhetünk.

Segít, ha ösztönözni tudjuk magunkat vele.

A türelmetlenség az önmotiváció forrása is lehet, és hajthatja az ambícióink kiteljesedését. Ha ezt a helyén tudjuk kezelni, akkor nagyon erős generáló erő lehet. Legyen szó bármiről. Akár új projektek kéréséről a munkahelyünkön, akár egy mellékállás vállalásától.

 

Lényeg a lényeg, hogy próbáljuk a türelmetlenségből ható energiákat pozitív irányba terelni 🙂

Mikor segíti és hátráltatja a karrierünket, ha türelmetlenek vagyunk? (1. rész)

Szerző: | 2017-11-23

Ebben a két részes cikkben arról a türelmetlenségről írok. Kezdjük inkább azzal, hogy mikor nem jó, ha türelmetlenek vagyunk. Alapvetően három általános eset jutott eszembe. Lássuk ezeket.

Árt, ha egyből nagy eredményeket várunk. 

Minél nagyobbak az elvárások, annál rosszabb érzés utána, ha nem találkoznak az eredménnyel. Szóval ha türelmetlenek vagyunk, és nem úgy haladnak a dolgok, akkor könnyen elkeseredhetünk. Például, ha lassabban jön az az előléptetés, vagy nehezebben indul be a vállalkozásunk, akkor kevésbé tudjuk értékelni az apró kis sikereket a hosszú úton. A nagy sikerek általában időt igényelnek, és sajnos sokszor több nekifutás, és kudarc is szükséges lesz hozzá. Na ilyen esetekben célszerű egy kis türelmet magunkra erőltetni.

Árt, ha emiatt túl gyorsan és meggondolatlanul reagálunk dolgokra. 

Tegnap küldtünk egy e-mail-t valakinek, de nem válaszolt. Ma inkább küldünk neki egy follow-up e-mail-t, hogy biztosra menjünk. Aztán küldünk még egyet. Aztán a folyosón megkérdezzük tőlük, hogy megkapták-e. Persze bosszantó, ha nem válaszolnak az e-mailre. De ezzel csak azt érjük el, hogy nem szeretnek majd velünk dolgozni, és figyelmen kívül hagynak minket.

Árt, ha az előtt akarunk továbblépni, hogy készen állnánk rá.

Nagyon egyszerű. Fél év után ne akarjunk előléptetést kérni. meg 22 évesen ne akarjunk vezetők lenni.Maradjunk a realitások talaján. Nem tudunk úgy vezetni beosztottakat, hogy mi nem tudjuk milyen beosztottnak lenni… Járjuk meg a szamárlétrát, az a lényeg.

Ezek a “csalások” feltűnnek egy rutinos toborzónak, nem érdemes próbálkozni velük

Szerző: | 2017-11-22

Egy toborzónak természetesen az a feladata, hogy akár több ezer jelölt közül szűrje ki azokat, akik potenciálisak lehetnek. Keresi a megfelelő skilleket, végzettségeket, tapasztalatokat, amik relevánssá teszik a jelöltet a nyitott pozícióra. Már egy kezdő toborzónak is hamar rááll a szeme azokra a bizonyos “piros zászlókra”, amik miatt azonnal feketelistára tesz valakit. Vagy ha nem is fekete listára, de a “stóc aljára” Tekinthetjük ezeket erős szűrési kritériumoknak. Mik ezek a tipikus piros zászlók a LinkedIn esetében? Hármat szeretnénk felsorolni nektek, amik a leggyakoribbak.

Felfújt beosztások, munkakör-megnevezések. 

Valljuk, be, két év tapasztalattal nehéz egy osztályvezetőnek, vagy ilyen-olyan menedzsernek lenni. A beosztások hellyel közzel azért konzekvensen következnek a karrierünkben, (néhány esettől eltekintve persze) Nem túl jó ötlet eltúlozni, vagy túlságosan szép és menő színben feltüntetni azt, amit valójában csináltunk. Kifejezetten a menedzser szóval szoktak úgymond “visszaélni” az emberek. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy egy menedzser feltétlenül vezető pozíciót jelent. Nem minden menedzsernek van beosztottja, hanem csak egy feladat menedzselése van rábízva. De a nagyon körmönfont, félig érthető, de mégis nagyon hangzatos pozíciók mögött is sejthetünk némi mellébeszélést. Különösen sokan próbálkoznak azzal, hogy a LinkedIn-en már természetes angol nyelv szépségeivel trükközzenek. Itt aztán olvashatunk mindenféle fordítást, amiből nem derül ki, hogy mi is volt a feladatunk valójában, de cserébe nagyon trenidn néz ki 🙂

Job-hopping, avagy a gyakori munkahelyváltás

Ez nyilván vonatkozik az önéletrajzra is, de maradjunk most a LinkedIn-nél. Még mindig van nagyon sok ember, aki azt hiszi, hogy nagyon tapasztalt és sokat látott szakembernek fog tűnni, ha halmozza a munkahelyeket egymás után. Nem. Ettől csak megbízhatatlannak, professzionalitástól megfosztottnak, és hiteltelennek fog tűnni. Nyilván mindenkinek megvan az az 1-2 rossz munkahely, amiből muszáj volt elmenni egy év után. Szerintem mindenkinek volt már ilyen. De ha 10 év alatt 10 munkahelyünk volt, az nem fog jó fényt vetni ránk. Ezért ezt igyekezzünk elkerülni azzal, hogy eleve a megfelelő helyre próbálunk bekerülni 🙂

Nem megfelelő nyelvezet használata

Minden LinkedIn-es megnyilvánulásunkban legyünk professzionálisak. Még a kommentekben se írjunk flegma/káromkodó/igénytelen stílusban. Különösen igaz ez az angol nyelvre. Ha már használjuk írásban, akkor vegyük a fáradságot, hogy helyesen használjuk, mert nagyon gáz, ha bénán írunk. Szóban megbocsátható, de amikor van időnk ellenőrizni és átgondolni, akkor ne legyen benne hiba, mert visszatetszést kelt, és még ki is nevetnek érte 🙂 De még az sem mindegy, hogy miket lájkolunk!

 

Érdemes tehát ezekre az apróságokra odafigyelni. Mert szemet szúrnak. Az előző napi bejegyzésünket jól kiegészíti a mai cikk, olvassátok el tehát azt is, ha még nem tettétek volna meg 🙂

Rakjunk be egy napra out-of-office-t?

Szerző: | 2017-11-21

Még ha nagyon szeretjük is a munkánkat, akkor is csodás érzés néha beállítani egy out-of-office üzenetet. Főleg, ha tényleg nyaralásról vagy vakációról van szó. Jöhet a jól megérdemelt pihenés.

De mi van, ha csak egy napra megyünk? Ilyenkor is érdemes beállítani az automatikus üzenetet a kollégáknak és az ügyfeleknek? Végül is csak egy napról van szó, nem…? Ez nem jó hozzáállás, két okból sem.

  1. Ha azoknak az embereknek sürgősen szüksége lenne ránk, akkor azt hihetik, hogy csak simán nem foglalkozunk velük.
  2. Ha várhatóan fog érkezni valami nagyon fontos, akkor még nehezebb lekapcsolódni a munkáról, mert úgyis be fogunk nézegetni, hogy mi újság…

Szóval. Mit tehetünk? Egyszerű. Írjuk le ezt, vagy valami hasonlót:

 

Kedves kollégám / levélíró!

A holnapi napon szabadságomat töltöm. Mivel a családdal fogom tölteni a szabadidőmet, ezért leveleimet nem olvasom majd. Sürgős esetben keresd XY kollégámat, eléred őt a 06-1-111111 telefonszámon vagy abc@peldamail.hu címen. 

 

Probléma megoldva 🙂

5 dolog, amivel mindenképp fogunk találkozni a karrierünk során

Szerző: | 2017-11-20

Minél többet dolgozunk, annál többet tanulunk. Mit ne csináljunk egy állásinterjún, hogy jöjjünk ki egy nehéz eset főnökkel, mikor alkalmas fizetésemelést kérni, stb. De vannak olyan fontos dolgok a karrierünkkel kapcsolatban, amik könnyen elvesznek a nagy tudás- és tapasztalathalmazban, amit felépítünk. Néha olyan alapvető dolgokról feledkezünk meg, amik szinte magától értetődők. Lássunk most erre 5 példát.

  1. A következő hibánk nem az utolsó lesz. Persze, mostantól minden más lesz. De azért mindig közbe jöhet egy baki, még a legnagyobb profiknál is. Nem azért, mert bénák lennénk. Hanem mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A legjobb amit tehetünk, hogy nem hisszük azt, hogy tökéletesek vagyunk, hanem elfogadjuk, hogy mindig közbe jöhet valami, és mindig hibázhatunk (mivel emberből vagyunk.) Ezeket nem lehet kivédeni.  Elég, ha fel vagyunk készülve a nehéz helyzetekre
  2. Néha kérni kell azt, amit akarunk. Tök jó lenne, ha a főnökünk magától felajánlaná a fizetésemelést. Vagy csak úgy előléptetne minket. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. A fizetésemelést kérni kell, és meg kell indokolni. Az előrelépést jelentő pozíciót meg kell pályázni. A legtöbb esetben ezek a dolgok nem hullanak az ölünkbe, hanem nekünk kell igényelni őket, és bizonyítani a rátermettségünket. Más nem találhatja ki a gondolatainkat azzal kapcsolatban, hogy mit akarunk. A legjobb amit tehetünk, hogy megtesszük.
  3. A szakmai boldogságért tenni kell. Sokszor irigykedünk azokra, akik mindig mosolyogva mennek el a munkahelyükről. Nem értjük, hogy vajon mi lehet a titkuk. Vajon ők tényleg sokkal tehetségesebbek, mint mi? Tényleg ennyivel szerencsésebbek? Vagy csak a kapcsolataik jobbak? Néhány ritka esetet kivéve a legtöbbször az, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön, az kemény munkába kerül. Sokat kell ám tenni azért, hogy olyan pozícióba kerüljünk, amit tényleg szeretünk. Nekik minden bizonnyal sok rossz munkahelyük volt, sokat túlóráztak, sok plusz feladatot vállaltak, sokat tanultak a munka mellett is a szabadidőjükben, és még mellékállásuk is volt. Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen attól, amivel foglalkozik. De ezért tenni is kell.
  4. A siker időbe kerül. Egy csettintés alatt nem leszünk sikeresek. És a boldogság sem jön csak úgy magától egyik pillanatról a másikra. Ennek az elfogadása pedig nagyon nagy türelmet igényel. Mindenki szeretne azonnal gazdag lenni, főleg mi, magyarok. Nagyon ritka az, hogy egy nagy toronyugrás miatt eljönne a várt siker a karrierünkben. Gyakran hanyagoljuk el az apró, ám de annál fontosabb lépéseket, amik a sikerességhez vezetnek. Lehet, hogy ezek a kis apró dolgok most idegesítőnek, uncsinak és fölöslegesnek tűnnek, de sosem tudhatjuk, hogy később mennyire kifizetődő lesz. A legfölöslegesebbnek tűnő munkatapasztalat lehet az, ami később eljuttat minket a sikerhez.  (“Rómát sem egy nap alatt építették fel…”)
  5. A munka és a magánélet nem két külön, exkluzív dolog.  Tök jól hangzik, hogy a munkát a munkahelyen tartjuk, elméletben. Viszont azt tudjuk, hogy nem így megy ez sokszor (okolhatjuk ezért a technológiát.) És ha a magánéletben problémák vannak, akkor az kihatással van a munkánkra is. De fordított helyzetben is igaz. Nehéz néha élvezni a szabadidőnket ha a munkahelyen gázos a helyzet, és sok a stressz. Nem tudjuk nem hazavinni a melót néha. De az nagyon fontos, hogy ezt a két dolgot egyforma súllyal kezeljük, bármi is legyen a munka. A munkában töltött idő ugyanolyan fontos, mint a családdal töltött idő. Életünk nagy részét ez a két dolog teszi ki, (hiába akarunk, vagy nem akarunk dolgozni) Emiatt a munkában lelt boldogság ugyanannyira fontos, mint a szabadidőben, családban, barátokban szerzett örömforrások. Mindkét esetben törekednünk kell a lehető legjobbra, hiszen életünk szerves részeit képezi mindkét terület.

Informális interjú?

Szerző: | 2017-11-17

Sikerült összehozni egy informális interjút? (Informális interjú alatt egy nem hivatalos állásinterjút értünk, hanem mondjuk egy kávézást a vezetővel, vagy hasonló. Inkább egy kötetlen beszélgetést jelent.) Az illető nagyon készséges és érdeklődő volt? Megválaszolta az összes égető kérdésünket? Még a beszélgetést is úgy terelte, hogy akár lehet egy jó pozíció a cégnél számunkra?

Mit tegyünk ilyenkor? Pletykáljunk mindenkinek arról, hogy milyen jól sikerült a beszélgetés? Ünnepeljük meg egy sörrel? Írjuk ki a LinkedIn-re, hogy felvettek a céghez? Egyik sem a legjobb ötlet.

Első dolgunk legyen egy megköszönő üzenetet írni. Ez elég fontos akkor, ha szeretnénk jó viszonyban maradni az illetővel. Ez nem tolakodás, egy illedelmes e-maillel még nem bántottak meg senkit szerintem. És így az illető fejében (és levelezési listájában) maradunk arra az esetre, ha valóban nyílna pozíció. Ez az önzőbbik része. A kevésbé önző része pedig egyszerűen az, hogy megköszönjük, hogy időt szakítottak ránk, ezzel kifejezve, hogy tiszteletben tartjuk az idejüket. Gondoljunk csak bele. Ha hirtelen lesz szabad 30 percünk egy héten, az az első gondolatunk, hogy “de szívesen eltölteném egy idegennel?”

Minta:

Üdvözlöm kedves XY!

Köszönöm, hogy tegnap időt szakított rám, hatalmas élmény volt. Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre, így sikerült meglehetősen átfogó képet kapnom arról, hogy milyen az élet az Önök cégénél. Minden bizonnyal izgalmas munkahely az ABC kft. 

Mindenképp szeretnék kapcsolatban maradni Önökkel. Amennyiben a jövőben lát lehetőséget (és érdemesnek tart) az együttműködésre, kérem, ne habozzon jelezni felém. Egy nyitott pozíció esetén szívesen nyújtom majd be a pályázati anyagomat.

Köszönöm, és további szép napot kívánok Önnek!

Üdvözlettel:

Demeter Marcell