Monthly Archives: október 2017

Hogyan vágnak bele a profik egy új projektbe/munkába?

Szerző: | 2017-10-31

Ha valami olyanra kérnek fel minket, amivel még nem, vagy nem úgy foglalkoztunk, akkor könnyen kétségbe esthetünk. Persze ez mindig izgalmas, és nagyon sokat lehet belőle tanulni, de könnyű nagy fába vágni a fejszénket. Itt van négy tipp a profiktól, hogy hogyan kezdjünk bele.

  1. Mindennek nézzünk utána, és kutassunk. Az első alkalommal egy egész információ-lavina fog minket elárasztani. Feladatokat kell megértenünk, menetrendekhez kell alkalmazkodnunk, munkakörökkel kell megismerkednünk. Ez nagyon megterhelő lehet. Mielőtt elkezdenénk a hajunkat tépni, kezdjük azzal, hogy allokálunk egy jó adag időt a tervezésre, és átgondolásra. Legyen mindig kéznél egy jegyzettömb vagy a telefonunk, amibe akár a random eszünkbe jutó dolgokat is beleírhatjuk, hogy később utána tudjunk nézni jobban.
  2. Kérdezzünk sokat. A megfelelő felkészülés és tervezés után még mindig szükségünk lesz arra, hogy kérdéseket tegyünk fel. Ha valamit először csinálunk, akkor nem csak hogy szükséges kérdeznünk, de szerintem el is várt dolog. De ne bombázzuk feleslegesen az embereket mindig mindennel, amikor csak eszünkbe jut. Ebben is legyen struktúra, és a megfelelő helyen és időben tegyük fel a kérdéseket.
  3. Készítsünk konkrét ütemtervet. Amitől persze mindig el kell majd térni, de legyen valami kézzel fogható. Minél jobban lebontjuk, annál jobban követhető lesz a folyamat. És a rövid részcélokat könnyebb elérni, mint egy nagy végső célt. ÉS könnyebb lesz a résztvevő embereket is koordinálni ez alapján, hiszen így kevésbé fogják vesztegetni az idejüket (és a miénket)
  4. Készüljünk fel a hibákra. El kell fogadnunk, hogy lesznek hibák, főleg egy nagy projektnél. Ez óhatatlan. És van ami nem is a mi hibánk lesz, vagy teljesen váratlan fordulat miatt következik be. Ne akarjuk tökéletesen megcsinálni a doglokat, hanem arra koncentráljunk, hogy minél inkább

“Hol találkozott ezzel az álláslehetőséggel?”

Szerző: | 2017-10-30

Ez egy nagyon egyszerű kérdésnek tűnhet. Mégis sok embert megzavar, és néha nagyon rossz válaszok születhetnek. Itt van három tipikus eset, és hogy hogyan kerülhetjük el!

Ne félj bevallani, hogy egy barátod ajánlotta az állást.

  • Senki nem akarja, hogy azt gondolják róla, csak azért került be, mert ismer valakit a cégnél. Ezzel pedig semmi baj nincs. Egy ajánlott álláskereső beválására nagyobb az esély. Ha egy már a cégnél dolgozó kollégának van annyi önbizalma, hogy nyugodt szívvel ajánljon téged, akkor a munkáltatónál is nagyobb eséllyel indulsz. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, hogy körbemagyarázod az egészet, nem adsz egyenes választ, pedig semmi rossz nincs benne.
  • Ehelyett mondd meg nyíltan és őszintén, hogy egy barátod itt dolgozik, és ő ajánlotta az állást. Semmi kivetnivaló nincs ebben, és az interjúztató is értékeli az őszinteséged.

Ne kezdj el monológot tartani arról, hogy miért ez álmaid állása.

  • A kérdés csupán annyi, hogy hogyan találtál rá erre az állásra. Ne engedd bő lére a választ, és ne ennél a kérdésnél akard meggyőzni őt arról, hogy te csak itt tudod elképzelni a jövődet, máshol nem is lennél képes dolgozni, stb. (úgysem fogj elhinni…) Persze az jó, ha látszik a lelkesedés rajtad, de ne rontsd el már az elején az egészet a túlbuzgóságoddal.
  • Egyszerűen mondd el, hogyan bukkantál az álláshirdetésre. Erre nem igazán van rossz válasz, olyan értelemben, hogy az újságban, egy barátod révén, az interneten találtál-e rá. Egy kis lelkesedést persze belecsempészhetsz a válaszba, mondjuk úgy, hogy „Az XY álláskereső oldalon találtam rá a hirdetett pozícióra, és nagyon megörültem ennek a lehetőségnek…” Vagy valami hasonló bőven elég.

Egyszerűen ne felejtsd el, hogy hol találtad a hirdetést.

  • Érthető, hogy minél hosszabb ideje keresel munkát, annál több helyre adod be jelentkezésedet. Több száz jelentkezést már nehéz észben tartani. Nem is kell mindent fejből tudni.
  • Én kétféle megoldást javaslok. Egyrészt ha meghívnak minket egy állásinterjúra, abból már tudni fogjuk, hogy melyik céghez milyen álláshoz tartozó felvételi elbeszélgetésre meggyünk. Ennek már elég információnak kell lennie ahhoz, hogy az interneten visszakeressük a hirdetést. Ezt tegyük is meg! A másik lehetőség, hogy beépítjük álláskeresési módszertanunkba az adminisztrálást. Készítsünk egy Excel, vagy akár papír alapú táblázatot, és amikor jelentkezünk egy állásra, írjuk fel a cég nevét, a pozíciót, és hogy hol találtuk a hirdetést. Sok fejfájástól kímélhet meg minket ez a módszer, és nem veszi el sok időnket.

Hasznosnak találtad a bejegyzést? Oszd meg ismerőseiddel! Ha észrevételed vagy kérdésed van, írd meg nekünk kommentben!

Mit jelent a siker?

Szerző: | 2017-10-26

Fizetésemelést kapni, előlépni, kitüntetést átvenni, bekerülni egy új céghez. A legtöbbünk ezeket azonosítja a sikerrel. Bár ezek megünneplendő események, mégsem feltétlenül csak ezek határozzák meg a karrierünk sikerességét. Hosszútávon a sikeresség érzését akkor éljük át, ha tudjuk, hogy mi az ami tényleg teljesé tesz minket a munkánk során, és ezek mentén hozzuk meg a karrierrel kapcsolatos döntéseinket. Ezek nem egyszerű témák, de az alábbi három kérdés megválaszolása segíthet abban, hogy elinduljunk a helyes irányba.

  1. Mik a munkával kapcsolatos értékeink?

A napok, hetek, hónapok könnyen elszállnak úgy, hogy közben folyamatosan nyomást érzünk a munkánk miatt. Az emberek sokszor töltenek el ilyen állapotban hosszú éveket is, miközben nem igazán tudják, hogy ez az-e, ami tényleg a saját útjuk. Néha muszáj időt szánnunk arra, hogy azon gondolkodjunk, hogy most hol vagyunk, hova szeretnénk eljutni, és mi az, amiben tényleg ki tudnánk teljesedni. A munkánk kihívásokkal teli? Szeretünk kockázatot vállalni? Szeretnénk kreatívabb feladatokat kapni? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nagyon erős önismeretet igényel. Azonban ahhoz, hogy meghatározzuk mi a siker számunkra, fontos, hogy megtaláljuk rájuk a választ.

2. Kinek a karrierjét csodálom a legjobban?

A válasz lehet egy családtag, egy barát, egy volt kolléga, akárki. Nem kell, hogy közvetlenül kapcsolatunk legyen az illetővel, és az sem kell, hogy ugyanolyan területen dolgozzunk. Gondoljunk olyan valakire, aki inspirál minket, és kérdezzük meg magunktól, hogy miért is gondoljuk sikeresnek azt a valakit. Azért, mert olyan területen dolgozik, ahol mi is szeretnénk? Azért, mert a munkája miatt ő sokat utazik? Vagy mert akkora hatással van mások életére akár? Valaki, aki mindig pörög, újít, kockázatot vállal, de emiatt minden jó lehetőségben benne van? Ha meg tudjuk állapítani konkrétan, hogy miért csodáljuk őt, akkor ezeket az elemeket átültethetjük a mi karrierépítésünkbe is. Ne féljünk tanácsot kérni tőlük. Sokat segíthet, ha megosztják a tapasztalataikat velünk. Írjunk egy levelet nekik a LinkedIn-en, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem válaszolnak.

3. Milyen hatást szeretnék elérni másokra nézve?

Sokan szeretnénk felelősség- és jelentőségteljes munkát végezni. Gyakran ezt a kérdéskört eléggé egydimenziósan látjuk. Nem csak a civil szervezetek tudnak szegény emberek életén javítani sokat. Akkor is sok emberre lehetünk hatással, ha tervezünk egy új terméket, vezetünk/motiválunk egy csapatot, vagy személyesen dolgozunk együtt ügyfelekkel, vásárlókkal. Ha azt szeretnék érezni, hogy van hatása és eredménye annak, amit csináljunk, akkor állapítsuk meg, hogy a szervezet amiben dolgozunk az hol tudja ezt a leginkább elérni. Min lehetne hosszú és rövid távon változtatni? Mivel lehetne kiemelkedőt alkotni?

 

A változások nem jönnek egyik napról a másikra, de step-by-step, kis részekre bontva az utat, és jól meghatározni a sikeresség fogalmát magunkban segít az elérésben.

Mit érzünk, ha a kollégát léptetik elő?

Szerző: | 2017-10-24

Képzeljük el azt a helyzetet, amikor már 2-3 éve együtt dolgozunk egy kollégánkkal, és nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Aztán egyszer csak kinevezik és ő lesz a főnökünk. Ilyenkor gyakran jut eszünkbe sok minden, és nem biztos, hogy mindegyik megállja a helyét. Nézzük a leggyakoribb első gondolatokat

  1. “Nekem kellett volna lenni” Lehet, hogy annyira nem is érdekelt minket az a pozíció, vagy mondjuk őszintén tudtuk, hogy annyira nem is vagyunk rá alkalmasak. Persze előre lépés lenne, meg jó lett volna meg minden, de azért inkább nem is jelentkeztünk. De legyünk őszinték, amikor kinevezik a kollégát, azért egy kicsit mindig eluralkodik az irigység. Ez normális emberi reakció. Főleg akkor, ha viszont tényleg jelentkeztünk. Azonban a lényeg, hogy más sikere nem jelenti a mi kudarcunkat ebben a témában.
  2. “Nem haladok semmire” Ha a fent nevezett kolléga előrébb lép, akkor (szintén az előző ponthoz kapcsolódva) az az érzés foghat el minket, hogy csak toporgunk egy helyben és nem haladunk előrébb semmit. Ennyi. Megrekedtem, nincs tovább, be kell érnem ennyivel. Nincs a cégnél más lehetőség, ez az egy előléptetés volt az egyetlen lehetőség, hogy feljebb lépjünk a cégen belül. Nézzük a jobb oldalát, legalább belülről nevez ki valakit a cég. A következőnél majd lesz esélyünk
  3. “Vége a barátságnak” Nagyon jó kapcsolatban voltunk a kollégával. Nem csak a munkahelyen, de a magánéletben is jó barátok voltunk. Mindig együtt ebédeltünk, ha bármi történt ő volt az első, akinek elmeséltük. De most, hogy ő lett a főnökünk, vagy legalábbis adhat nekünk utasításokat, így biztos tönkre fog menni a barátságunk. Most már nem lehet majd vele viccelődni, mert hát ő a főnök. A kapcsolat tényleg meg fog változni. De nem kell rossznak lennie. Viselkedjünk természetesen, a megfelelő szakmai komolyság mellett. A magánéletben pedig nem lesz gond.
  4. “Most már könnyeb lesz a munkám” Könnyű azt hinni, hogy ha a haverunk lesz a főnök, akkor nem fog minket szivatni, nem fog elvárni annyi munkát, és jó arc lesz, csak azért, mert a haverunk. Ez így ebben a formában nem biztos, hogy igaz lesz. A lényeg, hogy az elvárt szintet hozzuk, és ne essünk ebbe a hibába, mert balul sülhet el.

Ezekre nem mindig döbbenünk rá időben

Szerző: | 2017-10-20

Vannak dolgok, amiket egyszerűen túl későn tanulunk meg. Hiába a jó tanácsok, hiába a szülők, barátok segítő szándéka, az idősebbek tapasztalatai, mégis csak akkor fogjuk fel ezeket, amikor már átéltük mi is, és amikor már lehet, hogy késő…

 

  1. Az élet rövid: Az élet rövid ahhoz, hogy sokáig leragadjunk egy olyan munkahelyen, amit utálunk. Vagy egy olyan főnöknél, aki nem bánik velünk jól. Vagy egy olyan cégnél, aminek semmi lelke nincs. Persze sokszor áltatjuk magunkat azzal, hogy kell a pénz. Igen. Abból élünk. És hát nehéz más vagy jobb munkát találni. Ez így van. De azt sem tudhatjuk, hogy mennyi időnk van hátra ebben az életben. Ha nem lépünk, nem próbálkozunk, örökre bánkódhatunk majd. Egy kis lépés is sokat jelenthet, ha a boldogságunk múlik rajta.
  2. A hálózatépítés fontos: Lehet, hogy a konferenciák, vagy céges összejövetelek uncsik. Vagy csak simán introvertáltak vagyunk, és nem annyira szeretünk szakmai hálózatokat építeni. Azonban egyik kutatás a másik után mutatja ki, hogy a legtöbb esetben ez a kulcs a sikerhez. Bizonyított, hogy a legsikeresebb embereknek van a legnagyobb hálózata, és ez nem lehet véletlen. Minél többet áldozunk ennek építésére, annál nagyobb az esélyünk a karrierünk építését tekintve.
  3. Az egészségünket nem éri meg kockára tenni a sikerért: Nagyon sok sikeres embernek okoz gondot a munka és a magánélet közötti egyensúly megtalálása. Sokat dolgoznak, és meg is érdemlik, hogy sikeresek legyenek. De ez általában stresszel, felelősséggel jár, ami hoszú távon kiégéshez, és egészségügyi problémák kialakulásához is vezethet. Az igazság az, hogy sokkal könnyebb egészségesnek maradni, mint egy betegségből kigyógyulni. Hiába a sok pénz, az egészséget nem tudjuk megvenni. Ezért érdemes átgondolni már időben, hogy mit áldozunk fel miért.
  4. Az élet legjobb dolgai nem a monitor előtt történnek: A mai modern világban már szinte minden a képernyőkről, monitorokról szól. Lassan a tenyerünkbe is beépíthetnének egy monitort, amivel kapcsolatban maradhatunk mindenkivel. Ha hazamegyünk, akkor is leülünk a monitor elé. (akinek nem inge…)  Azonban nem akarjuk az életünk végén azt kívánni, hogy: “bárcsak gyakrabban néztem volna meg a e-mail-jeimet…” Kapcsoljuk ki a monitort, és éljük a valós életet is, amilyen gyakran csak lehet!
  5. Sose álljunk le a tanulással: Ha úgy döntünk, hogy kész, vége, befejeztük a tanulást, akkor 1-2 év alatt is hatalmas lemaradásba kerülhetünk. Nem az iskolapadról van szó. Hanem az új dolgok befogadásáról. Muszáj folyamatosan képezni magunkat, tisztában lenni az újdonságokkal, és energiát fektetni a fejlődésünkbe. Akármilyen szakmáról is legyen szó.
  6. Változatosnak kell lenni: Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy csak azt csináljuk, amihez értünk, akkor hamar rájövünk majd, hogy csak egy dologban vagyunk jók. Muszáj valamennyire nyitottnak lenni. Mert így vagy megrekedünk egy olyan helyen/szakmában, amit nem szeretünk, vagy elszáll a szakmánk felett az idő. Gondoljuk bele a taxisofőrök és az Uber esetére, vagy arra, hogy egy recepciós munkáját átveszi egy Chatbot.
  7. Egyedül gyorsan haladhatunk előre, többen viszont messzebbre jutunk: Lehet, hogy gyűlölünk másokkal együtt dolgozni. De ha belegondolunk, egyedül nem jutott el senki a holdra, nem építette fel az Eiffel tornyot, és nem vitt sikerre egy vállalkozást.
  8. Az aggódás nem old meg semmit: Ha nem teszünk meg valamit, nem szólalunk fel, nem hajtunk egy ötletet, vagy azon parázunk, hogy mit gondolnak majd rólunk mások, akkor sehova sem jutunk. Maximum hátrafelé haladunk, vagy egy helyben toporgunk. Engedjük el ezeket a félelmeket, tegyük meg, amit meg kell. Ilyenkor szokott gyakran elhangzani az hogy: “Ettől féltem ennyire…?”
  9. A kudarc nem egyenlő a véggel: Ha valami nem jön össze, akkor sem dől össze a világ. Fogjuk fel úgy, hogy tanultunk valamit a hibából. Majd legközelebb máshogy csináljuk. A sikerhez kudarc is kell, valamilyen szinten. Ennyi. Fel kell állni, menni kell tovább.
  10. A boldogság egy út, nem egy cél: A legtöbbünk úgy van vele, hogy majd akkor leszünk boldogok, ha megkapjuk az állást, leadjuk azokat a kilókat, lesz egy kapcsolatunk, megvesszük az autót, telefont, házat… És addig nem lehetünk boldogok? Tényleg csak ezektől függ? Az addig vezető utat is próbáljuk pozitívan megélni. Lássuk meg a szépet egy nehezebb helyzetben is. Sokszor csak rajtunk múlik, hogy boldogok akarunk-e lenni…

Hogyan győzzük meg a vezetőséget arról, hogy a távmunka jó.

Szerző: | 2017-10-19

Sok ember akar, szeretne, vagy csak előnyben részesíti az otthonról dolgozást. Ma már ez nem egy ördögtől való fogalom, bizonyos munkakörökben akár heti 3 napot is lehet otthonról dolgozni. Én is így vagyok ezzel. Nem mindig (valamikor jobban szeretek a kollégáim között lenni), de sokszor jó otthon nyugiban dolgozni. Tulajdonképpen szerencsés vagyok, hogy néha otthonról is dolgozhatok. Azonban nem mindenki van ilyen szerencsés helyzetben. Valakinek a főnököt még győzködni kell egy kicsit. Álljon itt néhány tudományos tény annak érdekében, hogy ez könnyebben menjen.

Különböző kutatásokat végeznek nap mint nap, amik a rugalmas munkavégzés (flexible working) és az otthonról végezhető munka (home-office) hatásait kutatják. Az egyik konkrét kutatásban résztvevő dolgozók fele 9 hónapon keresztül otthonról dolgozott 4 napot, és 1 napot mentek be dolgozni a munkahelyükre. A másik felük teljes mértékben otthonról dolgozik.

Az otthonról dolgozók teljesítménye 13 %-al nagyobb volt, sokakat meglepő módon. Alapvetően ez két dologra vezethető vissza. Otthonról könnyebb koncentrálni, hiszen senki és semmi nem tudja elvonni a figyelmünket. Bár valaki kínlódik vele, hogy nincs kontroll és könnyebb elbambulnia, de alapvetően könnyebb fókuszálni így. A másik tényező pedig az, hogy nem kell időt és fáradtságot vesztegetni a bejárásra, ingázásra, ebédidőre, szünetre, stb-re mert ezek mind eleve megoldottak otthon. Így több időnk és energiánk marad a munkára.

Egyéb hozadékok. A kutatásban résztvevő cégek esetében 50%-al csökkent a felmondások aránya azoknál, akik otthonról dolgozhatnak. Az profit/munkavállaló arányszám is növekvő tendenciát mutat. Ugye ezeket a tulajdonságokat keresik a HR-esek és vezetők a munkavállalókban. Koncentrál, nem mond fel, többet termel, stb.

De ha nagyobb léptékben gondolkodunk, a közlekedés miatti káros anyag kibocsátás és üvegházhatás is csökken, és a cégek is spórolnak egy vödör pénzt. És ha jobban megvizsgálunk dolgokat, biztos hogy vannak még egyéb előnyök is, akármilyen kontextusban.

Ha ezek sem győzik meg a vezetőséget, akkor semmi sem 🙂

7 jele annak, hogy “beragadtunk a keréknyomba”

Szerző: | 2017-10-18

Bizony eljön az az idő, amikor már annyira rutinból csináljuk a munkánkat, hogy teljesen unalmasnak érezzük. Ebbe bele lehet fásulni, és kiégéshez vezethet. Felsorolunk most hét jelet, ami erre utal.

  1. Nehéz bármitől is lázba jönnünk. Az unatkozó, esetleg depressziós emberek máshogy fogják fel az őket körülvevő világot. A legjobb házibuliban a legpörgősebb számtól sem jön meg a bulizhatnékuk… Ha ilyen állapotban vagyunk, az olyan mintha egy lenémított világban élnénk. Mindent csak fekete-fehérben látunk, és nem vesszük észre az érdekes színeket. De ez nem a környezet hibája, egyszerűen csak mi értékeljük ilyenkor máshogy a dolgokat.
  2. Mindig a múlton rágódunk. Mindenkire rátör néha a nosztalgia. Szeretünk elmélázni a régi, kellemes emlékeken. De ha ezek a múltbéli emlékek a jelen pozitív élményeit helyettesítik, az egy jele annak, hogy valami olyan állapotban vagyunk ragadva, amiben nem szeretnénk.
  3. Az egészségünk és jóllétünk nem prioritás. Magyarul: elhagyjuk magunkat. Abbahagyjuk az edzést, mert nem érdekel. Nem foglalkozunk annyira a külsőnkkel, mert nem érdekel. Nem táplálkozunk normálisan, mert nem érdekel a diéta. Visszaszokunk a cigire, mert nem érdekel. Na ez az unatkozás és kiégés jele.
  4. Minden nap egy alternatív valóságról álmodozunk. Néha tök jó csak úgy álmodozni. Néha el is kell vonatkoztatni a jelen nehézségeitől. Lehet ez a kollégákkal való beszélgetés, zenehallgatás közbeni álmodozás, hétvégi lustálkodás közben. Nincs ezzel gond. De ha folyamatosan ezt érezzük, az sem jó. Szabotálhatja a hosszú távú céljainkat, ha mindig másról álmodozunk.
  5. Semminek nem látjuk értelmét, amit csinálunk. A pénz önmagában nem elég motiváló erő. Kell valami olyan motiváció is, amivel azonosulni tudunk. Látjuk értelmét annak, amit csinálunk? Tudunk vele értéket teremteni? Ezt kell tisztázni magunkban.
  6. Gyakran érezzük rosszul magunkat. A stresszes munka, de az unalmas munka is kiválthatja ezt. Annyira bele lehet fásulni a munkába, hogy már az egészségünk is rámegy. Fáj a hasunk, a hátunk, a fejünk, stb…. Írtunk már cikket a kiégés egészségügyi hatásairól, javasoljuk azt a cikket is.
  7. Azt hisszük, nincs megoldás. Úgy könnyű beleragadni egy helyzetbe, hogy ha elhitetjük magunkkal, hogy nincs mit csinálni, nincs más lehetőség. Mindig van!

Versengés a sztahanovokkal?

Szerző: | 2017-10-17

Ugye ismerős az a helyzet, amikor valaki olyannal dolgozunk együtt, aki mindig azzal akar kitüntetődni, hogy minél többet dolgozik, milyen sokáig szokott bent maradni, mennyire sok dolga van… Amikor a szakmai mazochizmus összetévesztődik az elkötelezettséggel, és ezt még a főnök sem veszi észre, akkor még rosszabb a helyzet. Így mindig ők lesznek az elsők, a munka hősei, az igazi sztahanovok.

Nem mindig olyan rossz a helyzet, mint gondolnánk. Itt van néhány tipp arra, hogy hogyan kelhetünk versenyre velük.

Sőt nem is a versenyre kelésen van a lényeg. Egyszerűen csak ha érezzük, hogy hasonlóan kezdünk el viselkedni, jussanak eszünkbe ezek a gondolatok.

Priorizáljuk a munkánkat. Mérjük fel, hogy mi az, amit nem annyira fontos megcsinálnunk, és egyszerűen ne csináljuk őket. Bent maradni egy irodában nem kötelező általában. Ezért csak akkor tegyük meg, ha tényleg van értelme. Csak olyan dolgok miatt tegyük, ami tényleg fontos, és kell ahhoz, hogy a csapat előre haladjon.

Ne szálljunk olyan versenybe, amit nem is akarunk megnyerni. Ne akarjunk több energiát és effort-ot belerakni a munkánkba, mint a többi ember (mármint fölöslegesen sokat). Úgyis vesztünk, mert mindig lesz nagyobb sztahanov, és ha nyerünk is rövid távon, hosszú távon akkor is csak a kiégés vár ránk.

Lőjük be a határokat. Ne szóljunk bele más munkájába. Hagyjuk, hogy dolgozzanak a saját módjukon, nekünk is jó, ha nem magyaráznak bele….Tiszteljük egymás határait. Ha mindenki szeret túlórázni, nekünk attól nem kötelező.

Ne legyünk az előléptetések rabjai.  Az előléptetés jó dolog. De ne csak ez legyen a cél, ne váljunk a rabjává. A mai világban a karrier, az előléptetés, a titulus, a menedzser szó többet ér (sajnos) mint a nyugodt, biztos szakmai előrehaladás, és lelki béke.

Fókuszáljunk a lényegre. Ne vonja el a figyelmünket és a munkaidőnket olyan dolog, ami nem fontos. Ha van egy célunk, akkor minden energiánkat arra összpontosítsuk.

 

Hogyan tegyünkjó benyomást a főnökünkre?

Szerző: | 2017-10-16

Erről a kérdésről általában mindenkinek az jut eszébe, hogy “be kell nyalni…” Ez sajnos néha működik is, de mi most ennél civilizáltabb tippeket szeretnénk adni annak érdekében, hogy kiváló kapcsolatot tudjunk kialakítani a főnökünkkel.

  1. Pillantsunk a naptárára. Ha van hozzáférésünk a naptárához, akkor bármikor meg tudjuk nézni, hogy éppen mikor szabad, vagy nem szabad. Lehet, hogy nem is töltik rendesen a naptárt, de lehet, hogy délutánonként elkülönítenek egy blokkot, amikor a saját dolgukkal tudnak foglalkozni, vagy lehet, hogy a meetingeket a hét elejére időzítik inkább. Ezek a dolgok segítenek eldönteni, hogy mikor zavarjuk őt. Ez pedig egyértelműen kell ahhoz, hogy ne idegesítsük fel.
  2. Értsük meg a kommunikációjukat. Melyik csatornán szeretnek leginkább kommunikálni? Gyakrabban válaszolnak e-mailben vagy intra chat-en? Inkább személyesen szeretik megbeszélni a dolgokat? Vagy vegyes a kép? Ha ezeket a dolgokat megértjük, könnyebben és hamarabb fogunk választ kapni tőlük. De azt is figyeljük meg, hogy milyen stílusban fogalmaznak, mennyire formálisak és mennyire szeretik inkább a tömör vázlatokat, vagy az ömlengős magyarázatokat. Érdemes az ő stílusában válaszolni, kommunikálni velük. Így a szemükben hamarabb leszünk szimpatikusak.
  3. Ismerjük meg a testbeszédüket. Az irodában vagy üzemben általában látjuk a főnököt. Ha nem is mindig. Lehet, hogy egy irodában ülünk vele, de lehet, hogy csak egy üvegfal választ el. Gyakran ülnek az íróasztaluknál? Állandóan headset van a fejükön? Fel alá járkálnak a gyártóüzemben? Az asztaluknál esznek? Ezekből mind-mind lehet következtetni. A testbeszéd mindig többet árul el egy emberről, mint a szavai. Így azt is meg tudjuk állapítani, ha nem jó a kedvük, ha nem érdemes zavarni őket, stb. De azt is, hogy mikor kell nekik segíteni, vagy mikor érdemes az ötleteinkkel odamenni hozzájuk.
  4. Ismerjük fel, hogy mikor nincsenek “munka-módban.” Biztosak lehetünk benne, hogy nem csak annyit csinál, hogy ül a gép előtt és van. Van neki ezer dolga, és ő is szereti a szünetét kivenni. A fentiek figyelembe vételével érdemes kikövetkeztetnünk, hogy mikor érdemes zaklatni őket. Ha jól időzítünk, akkor sokkal jobb lesz a kapcsolatunk is vele.

Hogyan tegyük hatékonyabbá a munkahelyi e-mail-ezést? (2. rész)

Szerző: | 2017-10-13

A sikeres munkavégzéshez elengedhetetlen a hatékony munkahelyi kommunikáció. Ennek egyik alapvető pillére az elektronikus levelezés. Gyakran azonban ez is nehézkes, ezért most egy két részes bejegyzésben mutatunk nektek 30 tippet, hogy hogyan csinálhatjátok még jobban!

16. Mindig tudjuk, hogy hogyan kereshetjük vissza később az e-maileket. A tárgyban vagy legalább az üzenet szövegében legyenek olyan kulcsszavak, amik alapján akár hónapok múlva is vissza tudjuk keresni őket.

17. Nagyon sok keresőparancs létezik az előző ponthoz kapcsolódóan. Ezeket megismerve sokkal hatékonyabban tudunk visszakeresni régi üzenetváltást.

18. Jó lenne az e-mailekre post-it-et használni? Lehet. Notes for Gmail például.

19. a Gmail-en keresztül is lehet szakmai hálózatokat építeni. A Rapportive beépülő modul segítségével a LinkedIn-en Facebook-on és Twitteren is követhetjük kapcsolataink tevékenységét.

20. Hasonló a Gmelius. Ez is egy beépülő modul, ami reklámmentessé, letisztultabbá és több funkcióval ellátottá teszi a felületet.

21. Vannak azok az e-mailek, amiket csak később fogunk tudni feldolgozni, de félünk hogy elfelejtjük őket? NA erre is van ütemező, ami később figyelmeztet, így nem fogunk megfeledkezni róluk.

22. A Gmail Labs például üzenet totális visszavonására is alkalmas, illetva a calendar funkciót is tök jól lehet vele menedzselni.

23. a Hellosign akkor praktukis, ha sok szerződést vagy dokumentumot küldünk, amit alá kell írni. Digitálisan megoldott az aláírás vele, így megúszunk rengeteg szkennelést és nyomtatást is.

24. Ügyeljünk arra, hogy az első 50 karakter megfogja az olvasót! Ez dönti el, hogy tovább olvassák-e, és hogy milyen minőségben teszik azt!

25. Legyen könnyen olvasható és szellős az e-mail. Senki nem szeret nagy tömött szövegblokkokat végigolvasni. Könnyítsük meg az olvasó dolgát is, hálás lesz.

26. Ha több kérdés, vagy téma merül fel egy e-mailben, akkor szövegkiemeléssel és megfelelő elrendezéssel adjunk struktúrát az üzenetnek, hogy elkülönüljenek a logikai egységek.

27. Ha kérdést teszünk fel, akkor azt úgy fogalmazzuk meg, hogy könnyű legyen rá konkrét választ adni. Minél egzaktabb a kérdés, annál jobb.

28. Szeretnénk ha a főnökünket elcsípnénk az üzenetünkkel egy kevésbé forgalmas napon? Tudjuk meg, mikor pörög a legjobban és mikor nem annyira. Ennek megfelelően időzítsük az üzenet érkezését.

29. Használjuk a Tárgy mezőt, tudja egyből az olvasó, hogy miről lesz szó.

30. A tárgy mezőben “kiváncsiságra” vagy “utilitásra” vonatkozó szöveg legyen, ez a leghatékonyabb