Monthly Archives: augusztus 2017

3 dolog, ami mindenkit érdekel a munkájával kapcsolatban, pedig nem kéne

Szerző: | 2017-08-31

Vannak olyan dolgok, amiken szeretünk agonizálni. Emberi természetünkből fakadóan versenyzünk, jobbak akarunk lenni, meg akarjuk mutatni, ki akarunk tűnni, stb. Itt van a három leggyakoribb eset, amivel nem kellene foglalkoznunk.

  1. A barátaink többet keresnek, mint mi. Amikor az évfolyamtársammal beszélgettem, és mondta, hogy mennyit keres, majdnem megfulladtam…. MENNYIT?! Utána egész éjszaka azon töprengtem, hogy ő mennyivel több sört tud venni, és mennyivel többet járhat autóval. Amit nem gondoltam át akkor az az, hogy nekem is van annyi pénzem, amennyiből tudom élni az életemet. Ja, nekem nem volt annyi pénzem, hogy a belvárosban vegyek egy lakást magamnak. De tudom kényelmesen fizetni az albérletemet, félre is tudok rakni valamennyit, és még szórakozni is marad egy kevés. A fontos az, hogy mi meg vagyunk-e elégedve azzal a színvonallal, amit élünk. Megnyugtatok mindenkit, ha 500.000-el többet keresünk, akkor is lesz, aki többet keres…
  2. A barátaink sose hallottak a cégről, aminél dolgozunk. Néhány barátom nagyon híres és menő cégeknél dolgozik. Mindenki tudja, hogy hol van, mivel foglalkozik, de legalábbis nagyjából el tudják helyezni a céget valahol. Néha idegesítő lehet, ha mindenkinek el kell magyarázni, hogy mivel és miért foglalkozik a cég, ahol dolgozunk. Persze nagyobb presztízzsel bír, ha egy nagy brand-nek dolgozunk. De ez nem számít. Csak az számít, hogy szeretjük-e, amit csinálunk. Nem baj, ha nincs ingyen ebéd, meg csocsóasztal. Ettől még véghez vihetünk komoly dolgokat szakmai szempontból. Egy kis cégnél is vannak óriási eredmények. A legjobb, ha egy rövid tömör mondatban elmondjuk, hogy az XY cégnél vagyunk, ami az XY iparágban tevékenykedik és az XY feladaton dolgozunk. És azért jó az XY cégnél dolgozni, mert [illeszd be, hogy miért szereted] Ennyi.
  3. Amikor a barátaink nem értik, hogy mivel foglalkozunk. Ma már annyira sokféle munkakör létezik, és annyira specializáltak, hogy nem is lehet fejben tartani mindet. Persze van sokféle munka, amit mindenki ismer, de van még több, amit csak az ismer, aki benne van. Nem mindenki tudja azt mondani, hogy orvos vagy jogász vagy kutyakozmetikus. Pedig lehet, hogy tök menő, amit csinál, csak másnak lövése nincs róla, mi az. Legyen egy jó kis verziónk, ami elég tömör és konyhanyelvű. A lényeg, hogy a munka épp elég nehéz anélkül is, hogy másokhoz hasonlítgatjuk egymást.

Ha nem reagál a leendő munkáltató…

Szerző: | 2017-08-30

Nagyon sok oka lehet annak, hogy miért nem válaszol egy munkáltató a beküldött jelentkezésedre. Ebben a listában megpróbáljuk összegyűjteni a lehetséges magyarázatokat. Ezek között szerepelnek olyan indokok, amelyek a munkáltató hibái, olyanok, amelyek az álláskereső hibái, és olyanok is, ami egyszerűen a rendszer természetéből adódnak.

  1. Nem a megfelelő pozícióra pályázunk: Ha már régóta keresünk munkát, sokunkkal megesik, hogy kétségbeesésünkben olyan munkákat is megpályázunk, ami egyáltalán nem nekünk való. A munkáltató valószínűleg nem lesz ennyire elkeseredett és rákényszerült helyzetben, ezért tovább fog válogatni a sok-sok jelentkező között. Ilyen esetben ne lepődjünk meg. Különösen igaz ez arra, hogy megfelelő végzettség nélkül ne jelentkezzünk! (egyértelműnek tűnhet, ám mégis sok ilyen eset van.) Az egy dolog, hogy a szaktudásunk nincs meg hozzá, de sokszor jogilag sem szabályos a foglalkoztatás bizonyos végzettségek nélkül.
  2. Nem megfelelő a pályázatunk tartalma: Ez egy nagyon általános magyarázat, és sok minden beletartozhat. Egy rosszul megírt önéletrajz, egy gyenge motivációs levél, vagy egy előnytelen fénykép is okozhatja a válasz nélküli elutasítást. (Lásd erre vonatkozó bejegyzéseinket!)
  3. Hiányos pályázat: Győződjünk meg róla, hogy minden szükséges dokumentumot csatoltunk, és nem csak tartalmilag, hanem formailag is megfelel pályázatunk. Ha kérnek motivációs levelet, írjuk meg. Ha fénymásolat kell a diplomáról, ha meg kell jelölve lenni a bérigénynek, vagy erkölcsi bizonyítványt kell benyújtani, akkor ez legyen meg! Ha kizárólag Europass önéletrajzot kérnek, akkor CSAK olyat küldjünk! (Esetleg egy külön e-mailben elküldhetjük a sajátunkat is, de ennek üzenetében emeljük ki, hogy tisztában vagyunk kérésükkel, de ennek ellenére kiegészítésként szeretnénk ezt is eljuttatni.)
  4. Nem jó időpontban jelentkezünk: Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor küldjük be a jelentkezésünket egy céghez. Ez alatt több dolgot is lehet érteni. Ha péntek este küldjük el a cég képviselőjének e-mailcímére pályázatunkat, megnöveljük az esélyét annak, hogy mire legközelebb bejelentkezik, addigra a beérkező levelek listájának aljára csúszik üzenetünk. A hétvége alatt sok üzenetet kaphat, és lehet, hogy hétvégén nem nézi (mert nem munkaidő neki), és hétfőn már lehet át fog siklani rajta a tekintete. A másik nehézkes időpont az iskolai tanév vége, hiszen olyankor egyszerre sok végzett egyetemista, szakközépiskolás, és bármilyen egyéb új szakember kerül a munkaerőpiacra. Ilyenkor a munkáltatók is több emberből tudnak meríteni, ezzel pedig a mi esélyeink csökkennek.
  5. Nem előnyös a megjelenésünk az interneten: Korábbi bejegyzésünkben megoldásokat is kínálunk erre a problémára („Tedd rendbe az online fiókodat” címmel). A lényeg, hogy figyeljünk oda, mit és hogyan osztunk meg, mit lájkolunk, mit kommentálunk. Ügyeljünk a megosztási beállításokra, illetve, hogy ki mit láthat belőlünk. Minden munkáltató megnéz minket a Facebook-on, de akár a Google-be is beírhatja a nevünket és ránk kereshet. Kerüljük a politikai, vallási megjegyzéseket, illetve az erőteljes véleménynyilvánítást, valaminek a kritizálását, mert lehet, hogy a leendő munkáltatónk véleményét, értékrendjét sértjük meg tudtunk nélkül!
  6. A HR-esek leterheltek: Bár könnyű első körben rájuk terhelni mindent, azt azért tudnunk kell, hogy sok esetben minél nagyobb egy cég, annál több a dolga annak a kollégának, aki a toborzást és kiválasztást végzi. Általában nem csak ezzel foglalkoznak, hanem minden egyéb más munkaügyi adminisztratív és operatív feladat is őket terheli. Gondoljunk bele, hogy egy nagyméretű multinacionális vállalatnál, ahol eleve akár több ezren is dolgoznak, hány száz vagy ezer ember küldi el a jelentkezését nap, mint nap? Ha csak 1-2 percet szánnák egy pályázat áttekintésére, valamint ez alapján a válasz megírására (még ha automata körleveles rendszert használnak is) kiszámolhatjuk, hogy mennyi munkával jár ez. Egy kisebb cégnél pedig egyszerűen nincs kapacitás erre külön embert foglalkoztatni általában. Így tehát próbáljuk egy kicsit megérteni a másik felet is, neki is a háta mögött áll a főnöke. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez így jól van, de minden esetre ez is egy magyarázat.
  7. Van, ahol nem küldenek elutasító választ: Sok cég épít adatbázist. Gyűjtik a későbbi időkre is a jelentkezőket. Így nem ritka, hogy hónapok, akár 1-2 év múlva is jelentkezik a semmiből egy rég elfelejtett cég. Bár ilyen esetben inkább jellemző az, hogy egy automatikus választ kapunk, hogy „köszönjük, jelentkezését tároljuk, stb.”
  8. Lejárt hirdetések: Ez egy érdekes dolog. Egyrészt ne lepődjünk meg, ha lejárt hirdetésre küldött pályázatra nem kapunk választ. Másrészt viszont mégis jelentkezzünk ilyenekre. Nincs vele veszíteni valónk, de nem tudhatjuk sosem, mit hoz a jövő. Lehet, hogy lejárt a hirdetés, lehet, hogy betöltötték már a pozíciót, de megeshet, hogy két héten belül elbocsátják az illetőt alkalmatlanság miatt, vagy bármilyen hasonló ok miatt újra keresni fognak alkalmazottat, de nem hirdetik újra az állást. Az is előfordul, hogy a lejárt hirdetés ellenére egyszerűen még nem találtak megfelelő embert, és akár 2-3 hónappal később is nyitott lehet még a pozíció. Ezért jelentkezzünk olyan hirdetésre is, ami még nem túl rég járt le. (5 éves hirdetést azért inkább ne erőltessünk)
  9. Helytelenül gépelt e-mailcím, vagy nevek: Ez nagyon triviálisnak tűnhet, de HR-esként nem tudnám elmondani, hány olyan telefonhívással, postai levéllel, illetve személyes megkereséssel találkoztam, amelyben panaszkodtak, és fenyegettek, hogy miért nem válaszolunk, amikor ő elküldött mindent, amit kértünk, időre. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy a megadott e-mailcímet sikerült mellégépelni. Mindent ellenőrizzünk le többször! (ugyanígy a megszólítást, neveket, stb.) Ha a cég vagy a kapcsolattartó nevét elgépeljük, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy nem fognak válaszolni nekünk.
  10. Technikai okok: Előfordulhat, hogy a levelező rendszerekben elakad az üzenetünk, vagy a spam mappában landol. Megtehetjük, hogy egy kis idő eltelte után újra elküldjük (arra hivatkozva, hogy szeretnénk biztosra menni) illetve esetleg telefonon is kérhetünk erről megerősítést, ha úgy látjuk jónak.

4 eset, amikor a munkahelyi előrelépés visszalépés a karrierünkben

Szerző: | 2017-08-29
  1. Amikor az előléptetés megfoszt minket attól, amit szeretünk. Persze az előléptetés nagyon jó dolog. Formálisan is elismerik a munkánkat egy új titulussal, több felelősséggel, és magasabb fizetéssel. De ezek a lépések a napi rutinunkban is változást fognak hozni. Lehet, hogy amit a legjobban szeretünk, azt már nem kell csinálni. Nem kell azokon a feladatokon dolgoznunk majd, amiket eddig a legnagyobb lelkesedéssel végezünk. Mondjuk ha imádunk az ügyfelekkel beszélni, és kineveznek ügyfélkapcsolati vezetőnek, akkor ezt már nem kell megtennünk. Csak azokat kell felügyelni, akik azt csinálják… A lényeg, hogy mindig gondoljuk át, hogy mit kapunk és mit veszítünk azzal, ha elfogadjuk.
  2. Egy új feladat túl sok időt vesz el tőlünk. A főnökünk ad egy új lehetőséget, hogy bizonyítsunk. Ezt olyan formában teszi meg, hogy ránk bíz egy bizonyos feladatot, amit eddig nem csináltunk. Ez jó, mert megbízik bennünk. De azzal is tisztában vagyunk, hogy ez több munkát jelent. Olyan munkaórákról beszélünk, ami mondjuk egy fontos side-projectre volt eddig fordítva. Akár egy olyan side-projectre, amivel teljes munkaidőben akartunk volna foglalkozni hosszú távon. Győződjünk meg, hogy a hosszútávú terveinkkel ez összeegyeztethető-e!
  3. Amikor egy olyan prezentációt vagy előadást vállalunk be, ami nem érdekel annyira. Tök jó, ha felkérnek minket egy prezentáció megtartására, vagy esetleg arra, hogy egy szakmai rendezvényen képviseljük a céget. Jó lehetőség ez az új szakmai kapcsolatok kialakítására, és a személyes brand-ünk kiépítésére. Azonban nyilván elég hiteltelen, ha olyan dologról beszélünk, amiben nem vagyunk járatosak, vagy járatosak vagyunk, de egyáltalán nem érdekel minket. Ne vállaljunk el mindent, még akkor sem, ha menőnek hangzik. Csak összezavarjuk az embereket azzal, hogy kik vagyunk mi, és miért is okoskodunk itt a social media marketingről mérnökként. Később emlékezni fognak ránk szakmai körökben, és nem tesz jót a karriernek.
  4. Ha egy új lehetőség nem illeszkedik a terveinkbe. Tegyük fel, hogy nem kerestünk aktívan állást, de mégis megkeresett minket egy cég egy előrelépést jelentő lehetőséggel. És még jól is hangzik. A fizetés is magasabb, szakmailag is fejlődnénk, menőbb a beosztásunk megnevezése. Már amúgy is régóta terveztük, hogy elhagyjuk azt a szektort amiben dolgozunk és más ipar/üzletágban próbáljuk ki magunkat. Mi a bökkenő akkor? Ha ez az ajánlat nem illeszkedik a terveinkbe, akkor hiába előrelépés, hiába magasabb pozíció, mégsem abba az irányba viszi a karrierünket, amelyikbe szeretnénk.

5 teendő az állásinterjú után

Szerző: | 2017-08-28

Mindig izgatottan hallgatom, ahogy az ismerőseim mesélik, mi történt az állásinterjúkon. Aztán persze mindig megkérdezik, hogy ez után mit tegyenek? Ezeket szoktam javasolni.

  1. Gyorsan egyenek és igyanak utána. Ez most irrelevánsnak tűnhet, de valószínűleg egy hosszú és fárasztó napon van túl ilyenkor az ember. Lehet, hogy több interjún is volt, lehet, hogy vidékről kellett mondjuk Budapestre utaznia érte. Szóval ha végeztünk, igyunk meg egy teát vagy egy üdítőt, együnk egy szendvicset vagy valami kis desszertet. Megérdemeljük.
  2. Írjunk valami fontos dologról, amit megbeszéltünk. Most kéne megköszönni a lehetőséget? Lehet… de egy sima “köszi, hogy találkozhattunk” üzenet nem fog segíteni abban, hogy a munkáltató gondolataiban maradjunk. Inkább írjuk össze azokat a fontos dolgokat, amiket megbeszéltünk. Egyfajta összegző, emlékeztető listát készítsünk, amiben az érintett fontos témakörök szerepelnek. Így könnyebb lesz a későbbiekben hivatkozni ezekre.
  3. Írjunk le egy indokot, ami miatt érdekel minket az állás. Most már jöhet a megköszönés? Még nem. A következő lépés az, hogy összefoglaljuk magunkban, miért is érdekes számunkra ez a lehetőség, miért vagyunk az interjú után is izgatottak a munka miatt. Valóban ez az, amire vágyunk? Olyan fajta cég ez, aminek szívesen dolgoznánk? Akármi lehet, de találjuk meg azt az indokot, ami miatt érdemes tovább menni a folyamatban. Ezt pedig hangsúlyozzuk is a folyamat többi részében a munkáltató felé!
  4. Köszönjük meg. Igen, most már megköszönhetjük. Ezt egye-mailben megtehetjük például. Az eddigi lépésekhez kb. 10 percre van szükség, de azért ne kapkodjuk el. Mielőtt reagálunk valamit, megnjünk végig az előző pontokon. Egy egyszerű köszönöm a lehetőséget szerű levél nem lesz elég, emeljünk ki pár dolgot, hogy miért volt érdekes a találkozás, miért érezzük az interjú után is jó lehetőségnek, és magunkat jó fit-nek a céghez, stb.
  5. Az után-követés. Most várhatunk, hogy a cég jelentkezzen, vagy pedig mi is írhatunk proaktívan. Szeretik a cégek, ha nem tűnnek el a jelöltek, és a proaktivitást is. Persze ez nem azt jelenti, hogy állandóan zaklatni kell őket, de egy jól célzott után-követő üzenet az interjú után 1-2 nappal jól sülhet el. A fenti pontok alapján, egy egyszerű szakmai jellegű üzenetváltás is elég.

Ne szűkítsük le a lehetőségeinket. Ismerjünk meg több pályát!

Szerző: | 2017-08-26

Az álláskeresés során nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy egy álláskereső weboldalon csak konkrétan a végzettségük, vagy a korábbi munkakörük pontos nevére keresnek rá. Bejegyzésünk alapvető problémafelvetése ez. Pályaismeret bővítéséhez szeretnénk néhány hasznos tippet adni!
Mi is az a pályaismeret?
A pályaismeret a munkatudományokon belül rendszerezi és osztályozza a különböző foglalkozásokat, szakmákat, tevékenységeket. Ennyit az elméletről.
Miért fontos ez egy álláskeresőnek?
Valójában nagyon sokan nem is gondolnák, hogy a végzettségük, vagy korábbi tapasztalataik mennyi féle helyen hasznosíthatók. Gyakran nem találjuk meg a kapcsolódási pontokat a szakmák, szakmacsoportok, tevékenységek között, valamint sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy mennyi féle szakma és tevékenység létezik. Emiatt sok-sok potenciális álláslehetőségtől eshetünk el.
Mit tehetünk a pályaismeretünk bővítése érdekében?
Nagyon is sokat! Legyünk nyitottak és érdeklődők.
Amennyiben még tanulunk, minél több információt szerezzünk be arról, hogy a felettünk járó évfolyamokból hol és milyen munkakörben helyezkedtek el. Nem is gondolnánk, hogy a marketinges, gazdaság-menedzsmentes, vagy műköröm-építői végzettségünk hányféle helyre juttathat minket az életben… Láttunk már izgalmas életpályákat J
Amennyiben már dolgozunk / dolgoztunk, próbáljuk átfogóan megismerni a munkafolyamatokat, és a többi kollégánk munkáját is próbáljuk megérteni. Gondolkozzunk rendszerszemléletűen! A lényeg, hogy minél több információt gyűjtsünk a minket körülvevő emberek munkájáról. Ez nagyon értékes tapasztalat lehet a későbbiekben!
Az álláskereső oldalak kategóriái is segítségünkre lehetnek. Használjuk ki, hogy egy csoportba tartozó hirdetések között keresgélhetünk, és ne korlátozzuk le fölöslegesen saját keresési feltételeinket!
A ma Magyarországon hivatalosan nyilvántartott foglalkozások és tevékenységek szabadon megtekinthetők. Az interneten egyszerűen elérhető a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) valamint a Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR) is. (linkek a bejegyzés alján!) Ezeket böngészve pályaleírásokat találhatunk, és a csoportosítás miatt könnyebben megtalálhatjuk a már említett kapcsolódási pontokat. Ezért érdemes időnként ezeket a listákat böngészni.

Hogyan NE rontsuk el a kísérőlevelet ?

Szerző: | 2017-08-24

Minden évben milliókat költenek el a cégek a vállalati brand-re, image-re. A tulajdonosok azt akarják, hogy az emberek gondolkodás és erőfeszítés nélkül felismerjék cégüket, már egyetlen pillantásból is. Ez a gyakorlatban mindenféle média és sajtóanyag elkészítését, marketing folyamatokat, designer munkát, és hasonlókat jelent. Időben és pénzben is jelentős kiadások, és komoly szakmai hátteret igényelnek. Az álláskeresőknek ehhez hasonló módon kell önmagukat „brandelni” ahhoz, hogy sikeresek legyenek a munkaerő-piacon.

A motivációs levél, vagy kísérő levél az egyik legfontosabb ebben a folyamatban. Ez nyitja ki az ajtót, ez indítja el a társalgást, és ez adja az alapját a rólunk kialakult első benyomásnak. Ezért szerepének fontossága vitathatatlan, még annak ellenére is, hogy sok helyen már nem kérnek ilyet. Véleményem szerint az e-mail rövid üzenete – amiben elküldjük az önéletrajzunkat és leírjuk, hogy melyik állás érdekel minket – is tekinthető motivációs levélnek.

A legtöbb álláskereső tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a jól megírt motivációs levél. Biztosan mindenki görnyedt már órákat a számítógépe fölött, hogy valami nagyon kreatív és szépen, érdekesen megfogalmazott szöveggel rukkoljon elő. Azonban jóval kevesebben fektetnek energiát abba, hogy a motivációs leveleket egyesével, részletesen az álláshoz igazítsák. A nyájas, minden álláshirdetésnek célzott szövegek nem fognak előrébb juttatni minket. Azonban ha minden apró részletet megpróbálunk összekapcsolni a hirdetésben talált információkkal, a cég hátterével, és igyekszünk saját életutunk és az elvégzendő munka között párhuzamokat találni, az már sokkal célravezetőbb!

Kezdjük a releváns dolgokkal!

A cégeknek van egy bizonyos igénye, az álláskeresőnek pedig kvalitásai. Olyan embereket keresnek, akiknek a kvalitásai megfelelnek az igényeknek. Ez tiszta sor. Levelünk tükrözze azokat a készségeket, amikre (kimondva, vagy kimondatlanul, leírva, vagy leíratlanul) a munkáltatónak szüksége van. De kerüljük az önéletrajzunk átmásolását, az ottani információk ismételgetését, valamint az üres, sablonos tartalmakat. Az említésre méltó, releváns dolgokat emeljük ki, ne azt hogy jó csapatjátékosok vagyunk, és kiváló a kommunikációs képességünk.

A nevek számítanak!

Az emberek szeretik a nevüket nyomtatva olvasni. Főleg ha a beosztásuk is szerepel mellette. Ha a hirdetésben van megadva név illetve beosztás, akkor neki címezzük a levelet! Nem tisztelt hölgyem vagy uram, hanem tisztelt XY osztályvezető úr! Járjunk utána a dolgoknak. Nézzünk szét a LinkedIn-en, hívjuk fel a céget, keresgéljünk a weboldalán. Sokkal jobb, ha személyre szólóan címezzük, nem pedig csak általánosságban szólítjuk meg a munkáltatót! Ha többen is foglalkoznak a toborzással, vagy nem tudjuk sehogy sem kideríteni, hogy kinek címezzük, akkor inkább címezzük a cégnek, vagy személyzeti, vagy HR osztálynak.

Mondjuk el, hogy akarjuk a munkát, és azt is, hogy miért!

Legtöbbünk a saját eredményeinkre és kvalitásainkra fókuszálunk, de gyakran megfeledkezünk róla, hogy a kiválasztási folyamat nem rólunk szól! A munkáltató nem nekünk akar szívességet tenni, nem az érdekli, hogy egy idegennek megadhassa álmai munkáját. Csak az érdekli, hogy a problémája meg legyen oldva. Olyan embert keresnek, akinek az alkalmazása megéri a cégnek. Nézzük meg a weboldalakon a „Rólunk” menüpontokat, és saját céljainkat állítsuk párhuzamba a cég céljaival, küldetésével, stb.

Beszéljünk a nyelvükön

Használjunk megfelelő nyelvezetet. Nagyon nem mindegy, hogy milyen céghez jelentkezünk, és az sem, hogy milyen munkakörbe. Az alapvető illemtani szabályokat tartsuk be nyilván, de igyekezzünk az adott munkakörben általánosan elfogadott, mégis professzionális nyelvezetet használni. Ez nem jelenti azt, hogy egy gépkezelőnek akadémiai szinten kellene fogalmazni. Ha az segít, mondjuk fel diktafonra először amit szeretnénk leírni, majd ezt javítgassuk.

A bemutatkozó rész

Az elején röviden és tömören tisztázzuk, hogy hova szeretnénk jelentkezni. Ezzel ne húzzunk sok időt, inkább koncentráljunk arra, hogy egy rövid, tömör, frappáns bemutatkozást írjunk magunkról, ami megmarad az olvasó emlékezetében. Ha ezen a ponton megragadjuk a figyelmét, akkor a további részekre is nagyobb eséllyel fog odafigyelni a HR-es.

Legyen egy sablonunk

A motivációs levél pozíciókhoz igazítása nem jelenti azt, hogy mindig teljesen újat kellene gyártanunk. Legyen egy alap sablonunk, és ezt formálgassuk. Így időt takarítunk meg. Készítsünk egy átfogó alap design-t. A fejléc szinte mindenhol azonos lesz, illetve az első pár sor is. Megírhatjuk a vázát is a levélnek, és csak tartalommal kell majd feltölteni.

az emociók hatása a munkakörnyezetre

Szerző: | 2017-08-23

˝Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: azt a végső emberi szabadságjogot, mely szerint eldöntheti, hogyan álljon hozzá az adott körülményekhez.˝- Viktor Frankl, Az értelem keresése című könyvéből.

Mindannyian voltunk már ilyen helyzetben ezelőtt. Tudod… amikor a kedvenc projektedet megsemmisítették hetek kemény munkája után; amikor a vásárló igazságtalanul rád förmed; amikor a legjobb barátod (és munkatársad) hirtelen elveszíti az állását; vagy a főnököd több munkát oszt ki neked, amikor már így is túlterhelt vagy. A magánéletedben, a reakcióid a stresszes helyzetekre, mint ezek, kiabálással kezdődnek, vagy elbújsz a sarokban és sajnáltatod magad rövid időre. De a munkahelyen, ezek a viselkedési típusok komolyan károsíthatják a szakmai hírnevedet, valamint a produktivitásodat. Stresszes szituációk túl gyakoriak egy munkahelyen, amik szembenéznek a költségvetés csökkenésével, a létszámcsökkentéssel és a részlegváltozásokkal. Egyre nehezebb és nehezebb lehet kezelni az érzelmeidet ilyen körülmények között, azonban még ennél is fontosabb számodra ezt tenni. Mindennek ellenére, ha a menedzsmentet arra kényszerítik, hogy még több embert bocsájtson el, akkor azokat fogják megtartani, akik kezelni tudják az érzelmeiket, és jól dolgoznak nyomás alatt. Ahogy a fenti idézet is mutatja, hogy nem számít, milyen szituációban vagyunk, mindig szabadon választhatsz, hogy hogyan reagálsz az adott szituációra. Tehát, hogyan tudsz jobbá válni az érzelmeid kezelésében és a reakcióid kiválasztásában, egy rossz helyzetben? Ebben a cikkben, megnézzük a leggyakoribb negatív érzelmekkel való tapasztalatokat a munkahelyen – és hogyan tudod ezeket hatékonyan kezelni.

Miért csak a negatív érzelmekre koncentrálunk? Nos, a legtöbb embernek nincs szüksége stratégiákra a pozitív érzelmeik kezelésében. Elvégre, az öröm, az izgatottság, a részvét, vagy az optimizmus általában nem hatnak negatívan másokra. Ameddig konstruktívan és hivatásszerűen osztod meg a pozitív optimizmusod, jó, hogy vannak a munkahelyen!

Gyakori negatív érzelmek a munkahelyen

1997-ben, a Bond University menedzsment professzora, Cynthia Fisher készített egy tanulmányt, amit úgy hívott: ˝Érzelmek a munkahelyen: Mit éreznek az emberek, és Hogyan kellene felmérnünk azokat?˝

Fischer kutatása szerint: a leggyakoribb negatív érzelmek, amelyeket a munkahelyen tapasztaltak meg:

  • Csalódottság/ ingerültség.
  • Aggodalom/ idegesség.
  • Düh/ bosszantás.
  • Ellenszenv.
  • Csalódottság/ boldogtalanság.

Lejjebb különböző stratégiák találhatók, amiket használni tudsz, hogy segítsen kezelni ezeket a negatív érzelmeket.

Csalódottság/ ingerültség

A csalódottság általában akkor jelentkezik, amikor elakadást vagy csapdába esést érzel, vagy amikor képtelen vagy előre haladni. Ezt okozhatja az, hogy a kollégád akadályozza a kedvenc projekted, a főnököd, aki nagyon szétszórt, hogy időben odaérjen a megbeszélésetekre, vagy egyszerűen hosszú ideig tartja a vonalat. Bármi is az ok, fontos, hogy gyorsan foglalkozz a csalódottság érzésével, mivel könnyen vezethetnek még több negatív érzelemhez, mint például dühhöz.

Itt van néhány javaslat a csalódottság kezelésére:

  • Állj meg és értékelj – Az egyik legjobb dolog, amit tehetsz, hogy szellemileg megállítod magad és vetsz egy pillantást a szituációra. Kérdezd meg magadtól, miért érzed magad csalódottnak. Írd le és légy speciális. Azután gondolj egy pozitív dologra a jelenlegi helyzeteddel kapcsolatban. Például, ha a főnököd késik a megbeszélésről, akkor több időd lesz felkészülni. Vagy, ezt az időt használhatod lazításra is.
  • Találj valami pozitív dolgot a szituációban – Gondolj a helyzetedre pozitív szempontból, amivel gyakran más irányból is nézheted a dolgokat. Ez a kis változás a gondolkodásodban javíthatja a hangulatodat. Amikor egy ember okozza a csalódottságodat, valószínűleg nem szándékosan csinálják ezt, hogy idegesítsenek. És ha az egy dolog, ami háborgat téged – nos, bizonyára nem személyes! Ne légy dühös, csak menj tovább.
  • Emlékezz az utolsó pillanatra, amikor csalódottságot éreztél – Az utolsó pillanat, amikor csalódott voltál egy dolog miatt, a helyzet valószínűleg megoldódott egy kis idő után, nem? A csalódottságod vagy az ingerültséget valószínűleg nem tett sokat azért, hogy megoldódjon a probléma, ami azt jelenti, hogy jelenleg nem tesznek semmit sem érted.

Aggodalom/ idegesség

Az összes félelmeddel és aggodalmaddal, ami a növekvő számú munkanélküliséggel jár együtt, így nem csoda, hogy sokan aggódnak a munkájukért. Azonban ez az aggodalom könnyen kitörhet, ha engeded, és ez nem csak a szellemi egészségedre hathat ki, hanem a termelékenységedre is, és a hajlandóságodra, hogy kockáztass a munkahelyeden.

Próbáld ki ezeket a tanácsokat az aggodalom kezelésére:

  • Ne vedd körül magad aggodalommal és idegességgel – Például, ha a munkatársak a pihenőbe csoportosulnak pletykálni és beszélgetni a leépítésekről, akkor ne menj oda és ne aggódj mindenki mással együtt. Az aggodalom hajlamos több aggodalomhoz vezetni, és ez senkinek sem jó.
  • Próbáld ki a mély légző gyakorlatokat – Ez segít lelassítani a légzésedet és a pulzusszámodat. Lélegezz be lassan 5 másodpercig, aztán lassan fújd ki 5 másodpercig. Koncentrálj a légzésedre, és semmi másra. Ismételd meg legalább ötször. Erről bővebben, olvasd el a Fizikai Relaxációs Technikák cikkünket.
  • Koncentrálj arra, hogy hogyan javíthatsz a helyzeten – Ha félsz attól, hogy elbocsátanak, és ott ülsz és aggódsz, az valószínűleg nem segít megtartani az állásodat. Helyette, miért nem ötletelsz ki módszereket több vállalat bevonására, és mutatod meg, hogy mennyire értékes vagy a vállalat számára?
  • Írd le az aggodalmaidat egy gondnaplóba – Ha úgy gondolod, hogy az aggodalmak kavarognak a fejedben, írd le őket egy jegyzetfüzetbe vagy ˝gondnaplóba˝, és aztán készíts egy időbeosztást, amikor foglalkozol velük. Arra az időre, megfeledkezhetsz az aggodalmakról, azzal a tudattal, hogy majd foglalkozni fogsz velük. Amikor eljön a tervezett idő, vezess egy megfelelő kockázatelemzést ezekre a dolgokra, és bármilyen intézkedések szükségesek bármiféle kockázat enyhítésére.

Düh/ bosszantás

Az irányíthatatlan düh talán a legártalmasabb érzelem, amit az emberek a munkahelyen tapasztalnak. Szintén egy olyan érzelem, amit a legtöbbünk nem jól kezel. Ha bajban vagy a hangulatkezeléssel a munkahelyen, akkor a hangulatkezelés megtanulása az egyik legjobb dolog, amit csinálhatsz, ha meg akarod tartani a munkádat.

Próbáld ki ezeket a tanácsokat a dühöd kezelésére:

  • Figyeld meg a düh kezdeti jeleit – Csak akkor tudod meg a düh jeleit, amikor a düh felépül, tehát tanuld meg felismerni, amikor kezdődik. A düh korai leállítása a kulcs. Emlékezz rá, hogy el tudod dönteni, hogyan reagálsz egy szituációban. Csak azért, mert az első ösztönöd az, hogy mérges legyél nem jelenti azt, hogy ez a megfelelő válasz.
  • Ha elkezdesz mérges lenni, állítsd le – Csukd be a szemed, és gyakorold a mély légző gyakorlatokat, amit fentebb említettünk. Ez félbeszakítja a mérges gondolataidat, és segít visszatéríteni egy sokkal pozitívabb útra.
  • Képzeld el magad, amikor mérges vagy – Ha elképzeled, hogyan nézel ki és viselkedsz miközben mérges vagy, ad néhány perspektívát a szituációról. Például, ha arra készülsz, hogy rákiabálsz a munkatársadra, képzeld el, hogyan néznél ki. Piros a fejed? Össze-vissza hadonászol a kezeddel? Szeretnél együtt dolgozni egy ilyen emberrel? Valószínűleg nem.

Ellenszenv

Valószínűleg mindannyiunknak kellett olyan személlyel együtt dolgoznia, akit nem kedveltünk. De fontos, hogy szakmaiak legyünk, történjék bármi.

Itt van néhány ötlet arra, hogyan dolgozzunk együtt olyan emberekkel, akiket nem kedvelünk:

  • Légy tisztelettudó – Ha olyan emberrel kell együtt dolgoznod, akivel nem jössz ki, akkor itt az ideje eltekinteni a büszkeségedtől és az egódtól. Bánj vele udvariassággal és tisztelettel, ahogy másokkal is bánnál. Csak azért, mert ez a személy nem szakszerű módon viselkedik, nem jelenti azt, hogy neked is úgy kellene.
  • Légy magabiztos – Ha a másik személy bunkó és nem szakszerű, akkor határozottan magyarázd el, hogy te elutasítod ezt a bánási módot, és nyugodtan hagyd el azt a helyzetet. Emlékezz, mutass példát.

Csalódottság/ boldogtalanság

A csalódottság vagy a boldogtalanság kezelése a munkahelyen nehéz lehet. Az összes érzelem közül, amit a munkahelyeden érzel, ezek a legvalószínűbbek, hogy kihatnak a teljesítményedre. Ha csak egy nagy csalódást szenvedtél el, az energiád valószínűleg alacsony lesz, lehet félsz egy újabb kockázatvállalástól, és mindentől, ami visszatart a sikertől.

Itt van néhány proaktív lépés, amiket megtehetsz a csalódottság és boldogtalanság legyőzésére:

  • Vizsgáld meg a gondolkodásmódodat – Egy pillanatra ébredj rá arra, hogy a dolgok nem mindig a te utadon járnak. Ha igen, akkor az élet egy egyenes útból állna dombok és völgyek, hepehupás utak helyett, nem de? És a dombok és völgyek azok, amik gyakran érdekessé teszik az életet.
  • Hozd rendbe a célodat – Ha csalódott vagy, hogy nem érted el a célodat, az nem jelenti azt, hogy a cél többé már nem elérhető. Tartsd szem előtt a célt, de változtass egy kicsit – például, elhalasztod a határidőt.
  • Jegyezd le a gondolataidat – Írd le pontosan, mi tesz boldogtalanná. Egy munkatárs? A munkád? A túl sok tennivalód?  Ha egyszer ráismersz a problémára, ötletelj, azon, hogyan tudod megoldani. Emlékezz, mindig rendelkezel azzal az erővel, hogy megváltoztasd a szituációt.
  • Mosolyogj! – Furcsán hangozhat, de a mosolygás erőltetése – vagy akár a grimasz – gyakran boldoggá tesz (ez az egyik olyan furcsa módszer, amiben az emberi lények érzékenyek).

Megosszuk a felmondási szándékunkat a főnökünkkel, mielőtt tényleg felmondanánk?

Szerző: | 2017-08-22

Ha nem vagyunk annyira elégedettek a munkahelyünkkel, akkor biztosan nyitva tartjuk a szemünket jobb lehetőségek után. Ezt mindenki tudja. A barátoknak és családtagoknak biztosan megemlítettük már. Még néhány kollégánknak is talán, ha olyan a viszony. De a főnökünknek nem valószínű. Mi a jó megoldás? Csendben maradni, és sunyiban elintézni? Vagy megosztani vele, abban bízva, hogy támogatni fog minket a karrierünk fejlődésében? Nézzünk át most néhány gondolatot, amit érdemes megfontolni ilyenkor.

Először is értékeljük a viszonyunkat. Ha támogató szándékú főnökünk van, és szeretné, hogy fejlődjünk, új kihívásokra leljünk, akkor valószínűleg segíteni fog a szervezeten belül előrébb jutni, belső álláspályázatok révén. Egy cégnek mindig érdeke megtartani egy jó alkalmazottat. Ezért a főnök érdeke is az ebben való segítségnyújtás. Persze az is előfordul, hogy mi mindent megteszünk, és tényleg szeretnénk a cégnél előrelépni, de a sok üres ígéret ellenére semmi nem történik. Ez etikailag szerintem feljogosít minket a váltásra.

Egy támogató főnök azért is jó, mert a legtöbb helyen vezetői referenciát szoktak kérni, és ha jó volt a viszony, akkor nem fog rosszat mondani rólunk a vezető, ha tovább állunk.

Azonban egyéb esetben nem célszerű bejelenteni, amíg el nem fogadtunk írásban egy másik ajánlatot. Addig minden változhat, és nem jó ötlet egy nem feltétlenül biztos lehetőségre bejelenteni, hogy “lassacskán távozunk….”

Ha pedig úgy döntünk, hogy titokban tartjuk az álláskeresésünket, akkor figyeljünk oda az apró részletekre, ne bukjunk le egy hülyeség miatt. Az mindenkinek kellemetlen. Pl. az ezzel kapcsolato e-mail-ezgetésünkbe ne lásson bele a szomszédban ülő kollégánk, ne hagyjuk úgy a gépet, vagy ne hagyjuk megnyitva a LinkedIn-es üzenetváltásunkat. A céges gépről ne keressünk állást, mert ezt ma már nagyon könnyű visszakeresni. Ha már LinkedIn. Szerintem csak akkor célszerű kiírni, hogy új lehetőségekre várunk, ha nincs jelenleg munkahelyünk. Egyrészt a jelenlegi cégünknél is nyilván hülyén jön ki, ha nyilvánosan hirdetjük magunkat annak reményében, hogy el akarunk menni a cégtől, másrészt pedig a leendő munkaadók sem feltétlenül kedvelik a diszkréció hiányát egy jelöltben.

Ami biztos, hogy nagyon nagyon nem mindegy, hogy hogyan válunk el egy cégtől. A korrektség nagyon fontos, mert elmegy a híre szakmai körökben gyorsan, hogy mi történt. Illetve egy tapasztaltabb recruitert vagy HR-est is nehéz meggyőzni arról, ha nem szépen váltak el a cégtől.

Amitől még a legnagyobb szakemberek is tartanak

Szerző: | 2017-08-21

  • Butaságot mondunk: Biztos előfordult már velünk, hogy hülyeséget mondunk. Ez mindenkiben benne van, így néha hajlamosak vagyunk nem is hozzászólni egy témához, pusztán ettől tartva. Nem akarjuk, hogy butának, hozzá nem értőnek vagy furának tartsanak minket. Senki sem tökéletes, néha mindenkinek kicsúszik olyan a száján, aminek nem kellett volna.
  • (Jó) ötleteink száma egyenlő a nullával: Nem sok félelmetesebb érzés van, mint amikor egy megbeszélésen vagyunk, vagy kérdeznek tőlünk valamit, és semmit nem tudunk rá reagálni. Főleg akkor, amikor kellene tudnunk reagálni valamit. Senki nem akar az a munkavállaló lenni, aki “nem ad hozzá semmit”. Se értéket, se ötletet. De jegyezzük meg, hogy a legjobb ötletek sosem akkor jönnek, amikor erőltetik őket, hanem a legváratlanabb pillanatokban!
  • Nem értünk valamit: Tök jó bemenni egy meetingre, amikor elkezd a moderátor mindenféle szakszavakkal dobálózni, érthetetlen dolgokról beszél, amiről mi még nem is hallottunk, stb. (“Mivaaaan?!”) Attól, hogy mindenki bólogat, még nem jelenti azt, hogy ők is értik. A legjobb, amit tehetünk, az az hogy kérdezünk. Valószínűleg aki a beszélgetést tartja, irényítja, szívesen felhomályosít minket bármiről, mert neki is ez az érdeke. De ha már mindenki menne a dolgára ne kezdjünk el mindent megkérdezni újra 🙂
  • Véletlenül megbántunk valakit: Néha butaságokat mondunk, mint az első pontban. Néha olyan butaságot mondunk, amivel akaratlanul megbántunk mást. Ha pl egy beszámolón el akarunk sütni egy poént, előtte kérdezzünk meg valakit róla, hogy mi a véleménye. Illetve vannak olyan témák, amiket alapjáraton tabuként kell kezelni, amíg nem tudjuk mindenkinek a viszonyát róla!
  • Nem készülünk el mindennel időben: Mindenkit nyomasztanak a határidők. Ha nagyon el vagyunk havazva, akkor könnyű olyannak tűnni, mint aki nem képes a munkáját megszervezni magának. Ezt azonban a kívülállók úgysem fogják megérteni. De a következő nap, vagy a következő hét úgyis jobb lesz!
  • Nem ismerik el a munkánkat: Főleg ha valamiért nagyon keményen dolgoztunk, és az egész kínlódásért senki nem mondja azt hogy köszi. Vagy másnak mondják azt, hogy köszi! Na az a legkirályabb. Egy jó menedzser és egy támogató kollektíva ezt nem hagyja.
  • Rádiócsend egy kiküldött e-mail után: Főleg ha egy fontos témáról van szó. Nincs rosszabb, mint várni a visszajelzést (a recruitment biszniszben dolgozom, tudom :). Főleg, ha a mi munkánkat is feltartják ezzel. Először tegyük fel magunknak a kérdést. Biztosan a megfelelő e-maileket írjuk, a megfelelő stílusban, a megfelelő időben, a megfelelő embernek? Ha biztos, hogy nem a mi részünkről van a hiba, akkor próbálkozzunk telefonon vagy személyesen. Jöjjünk rá, kivel melyik módszer a működőképes.

Bemenjünk dolgozni betegen, vagy nem? Miért?

Szerző: | 2017-08-18

Ha betegen megyünk dolgozni, a következőkre számíthatunk. Gyengébben teljesítünk, könnyebben vétünk hibát, és nem leszünk elég éberek. És persze a kollégákat is idegesítjük a folyamatos orrfújással és köhögéssel… De azért bemegyünk, mintha mi sem történt volna, csináljuk a dolgunkat ugyanúgy. A skála másik végén az a kolléga szerepel, aki nincs is annyira rosszul, de előszeretettel mártírkodik, és megpróbálja kijátszani azt, hogy hazaengedjék. Ugye ismerős valamelyik helyzet? Nem könnyű eldönteni azt, hogy otthon maradjunk-e vagy sem. Természetesen, ha betegek vagyunk, akkor pihenésre van szükségünk. Ám mégsem olyan egyszerű ezt megoldani sokszor.

Miért érezzük szinte kötelezőnek, hogy bemenjünk dolgozni még betegen is? A magas munkahelyi elvárások, a stressz és a létbizonytalanság félelme miatt. Az lenne az alapvető, hogy ha betegek vagyunk, akkor otthon maradunk meggyógyulni. Azonban ezt a főnökünk felé nehéz lehet kommunikálni…

A betegséget nem lehet objektíven mérni. Nincs olyan, hogy egy 10-es skálán 5 alatt bemegyünk, felette pedig nem megyünk. Így már csak emiatt is nehéz a döntés.

Azok az emberek, akik nagyon bele szoktak mélyedni a munkájukba, illetve hajlamosak magukat jobban leterhelni, nagyobb valószínűséggel fognak betegen is munkába menni. A leglelkesebbekre és a legstresszesebbekre is egyaránt jellemző ez.

Nagyon fontos ebben a kérdésben az, hogy a főnökünk milyen. Ha ő is gyakran marad ki betegség miatt, akkor tőlünk sem fogja olyan mértékben elvárni a betegen dolgozást, mintha fordítva lenne. Ez egy sarkalatos pontja a vezető-beosztott kapcsolatoknak.

Csak egy kicsit érzed magad megfázva? Csak 1-2 köhögés? Annyi még belefér, úgy bemehetsz munkába? Be. A te döntésed. De célszerű lenne már az elején inkább egy napot otthon maradni és rendbe hozni magad, mielőtt teljesen belecsúszol a betegségbe. Különösen igaz ez olyan esetekben, ha sok emberrel dolgozol együtt, vagy olyan a munkaköröd, ahol mást is könnyen megfertőzhetsz.

Létezik táppénz, betegszabadság, és hasonlók. Azonban sok országban, (Ázsiában, az USA számos államában) nem létezik ilyen. Ezeken a helyeken még nagyobb valószínűséggel mennek be az emberek betegen is dolgozni. Vannak olyan hajthatatlan főnökök, akiket egyáltalán nem érdekel, hogy beteg vagy. A munkahelyedre pedig szükséged van. Nehéz kérdés, hogy bemenjünk-e ilyenkor…

Vállalkozásoknál, nem munkaviszonyban végzett munka esetén még körülményesebb a helyzet.

Vannak munkáltatók, akik hajlandók egyezkedni. Csak egy fél napot kell bemenni dolgozni, vagy olyan feladatot kapunk, amit otthon is el lehet végezni. Ám van olyan vezető is, aki azt mondja, hogy vagy betegen otthon, vagy egészségesen a munkahelyen!