Monthly Archives: július 2017

Szerző: | 2017-07-20

Szerintem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ha lenne módunk visszapörgetni az idő kerekét akkor bizony néhány dolgot másképp csinálnánk. Nyilván ez lehetetlen, de értékes dolgokat tanulhatunk meg ezekből az élményekből, amit később eredményesen tudunk felhasználni. Az alábbi tippek nem kötelező érvényűek, inkább tanácsok, amik bizonyos helyzetben jól jöhetnek.

  1. Kevesebb anyagi, több szellemi invesztálás. Karrierünk elején, amikor végre lesz erre és arra pénzünk, könnyű elcsábulni. Drágább étterem, ruházat felújítása, később egy szükségtelenül nagy lakás, 3 helyett 7 milliós autó? Ezek alapvetően nem rossz dolgok, sőt néha megérdemeljük, hogy kényeztessük magunkat egy kicsit. De lehet, hogy hosszú távon egy kis plusz tanulásba, vagy tanfolyamra költhetjük a félretett pénzünket. Nem csak hogy a legjobban megtérülő befektetés általában, de azt a tudást már senki nem veheti el tőlünk.
  2. Az egészség az elsődleges. Az egészség az első, ami hajtja a karrierünket. Nyilván betegen, gyengén semmi sem megy úgy. Emeli az energiaszintet, produktivitást, kreativitást, csökkenti a stresszt stb.  Ezt mind a fizikai mind a szellemi egészségre értem. Nem lenne szabad elhanyagolni. Érdemes a naptárunkba iktatni az edzést, az egészséges táplálkozást, és elhagyni a rossz szokásokat. Később kifizetődik.
  3. Jobban be kellett volna osztani az időnket. Alapvetően határozza meg a sikerünket az, hogy hogyan tudjuk az időnket felhasználni. Ha munka közben beszippant egy kis Facebook-ozás minket, vagy egyel többet cigizünk, mint kellene, az még nem tűnik soknak. De hosszú távon összeadódik. Számoljuk ki. Nap egy plusz cigiszünet az 5 perc. Akkor az heti 25 perc. Az pedig havi 500 perc, ami kb 8,5 óra. Havonta egy munkanapot napot elvesz az életünkből, ha csak egyel több cigit szívunk el…
  4. Minden kapcsolatot örökké valóként kell kezelni. Az ember akit ma megismersz lehet, hogy az lesz, akivel 2-5-10 év múlva együtt fogsz dolgozni. Nem tudhatod, főleg Magyarországon nem. Nagyon kicsi ez az ország, szakmai körökben mindenki ismer mindenkit. Ezért (is, meg amúgy is) legyünk mindenkivel tisztelettudók, fölöslegesen ne vesszünk össze senkivel, mert lehet hogy a következő főnökünk lesz az a valaki, de az is lehet, hogy ő tudna majd hozzásegíteni álmaink munkájához.
  5. Nagyobban kellett volna gondolkodni. Ez gyakori panasz. Azok a jó dolgok, amiket mi szeretnénk elérni általában el is jönnek (persze a realitás talaján maradva), ha megengedjük magunknak azt, hogy megkapjuk. Ez furán hangzik, tudom. De azért valljuk be, a legtöbbünknek van valami olyan dolga, amiről 5-10 éve még csak álmodni sem mert. Legyen ez tárgyi dolog, vagy egy új munka, egy kinevezés, stb. Emeljük meg a saját mércénket 🙂

Hogyan legyünk határozott munkavállalók?

Szerző: | 2017-07-19

Ebben a bejegyzésben 6 olyan gyakran előforduló mondatot írunk le nektek, amit nem csak az álláskeresés, de a munkavégzés során is célszerű elkerülni. Oké, hogy csak illedelmesek szeretnénk lenni, de az esetek nagy részében a határozott emberek lesznek az eredményesebbek. Ezért ezeket a mondatokat/mondatfoszlányokat kerüljük!

  1. .”Nem szeretnék zavarni, de…” Igazából nem azt nem szeretjük, hogy valakit zavarni kell olyan dologgal, ami nem várhat. Valójában azt utáljuk, hogy más hangsúllyal kell közelíteni az illetőhöz, illetve a visszajelzés milyenségétől félünk, amit kapni fogunk. Ez a mondat totális kontroll-szerepbe helyezi az illetőt, akit célzunk vele. Ehelyett inkább mondjuk ezt: “Ha lesz majd egy perced szeretnék veled valamit megbeszélni, ami fontos!”
  2. .”Elnézést” Az erős jellemű és magabiztos emberek elismerik ha valamit rosszul csinálnak, illetve tudják, hogy mikor szükséges tényleg elnézést kérni. A gyengébb jellemű, határozatlan emberek nagyon gyakran használják az “elnézést” kifejezést, mert eredendően alsóbbrendűnek érzik magukat. Számoljuk meg, hogy egy nap hányszor kérünk bármiért bocsánatot. Tényleg úgy érezzük, hogy bocsánatot kell kérni ezekért? Valószínűleg már abban a pillanatban elfelejtettük, ahogy megtörtént. Döntsük el, hogy tényleg szükséges-e!
  3. “Aggódom, hogy…” A nem magabiztos emberek túl sokat aggódnak, ezért gyakran kezdenek így mondatokat is. Az aggódás kifejezi, hogy nagyon félünk tetteink negatív kimenetelétől. Ezzel csak azt érjük el, hogy túlgondoljuk a dolgot, túl sok lehetséges kimenetelt mérlegelünk, és nem fókuszálunk a probléma megoldására. Az aggódást tartsuk meg a valós magánéleti problémákra. Mondjuk inkább azt, hogy: “nekem ezzel az a fenntartásom, hogy…”
  4. .”Persze, megteszem…” A határozott emberek kiállnak magukért. Néha persze hasznos elvállalni plusz feladatot, önként jelentkezni valamire. De ne vessük alá magunkat minden egyes kérésnek, ami nem a mi feladatunk, csak azért, hogy “jobb a békesség.” Csak szívességből nem kell mindig kávét főzni vagy borítékot nyalni másnak.
  5. .”Én csak…” Ez a kitöltő szó eltereli a figyelmet a lényegről. Vagy elhomályosítja azt, amit tényleg mondani akarunk, vagy gondolunk. Néhány példa: “Nekem csak egy perc kéne az idődből…”, “Én igazából csak arra gondoltam…” “Ez csak egy ötlet, de…” Ha van egy ötletünk, aggodalmunk, fenntartásunk, bármink, mondjuk el azt határozottan és lényegre törően.
  6. .”Ha ez így oké, akkor nem bánnád ha…?” Ezzel már eleve magára az engedélykérésre kérünk engedélyt. Azért ez már önmagában is elég megalázkodó –> nem magabiztos. Így megnyitjuk a kaput, arra, hogy azt válaszolják, hogy: “Nem, ez így nem oké”, vagy “De, bánnám!” Ha van egy kérésünk, adjuk elő azt magabiztosan. Ha gyengécske hangon adjuk elő, akkor nem is lesz annyira eredményes a kérés. Tényleg könyörögni szeretnénk egy kis segítségért vagy egy véleményért?

Miért ilyen nehéz munkát választani?

Szerző: | 2017-07-18

Amikor gyerekek voltunk, tuti mondta valaki, hogy ha nagyok leszünk, bármik lehetünk. Na azért ez nagy lódítás 🙂 Tény, hogy sok irányban elindulhatunk, de a lehetőségek sosem lesznek végtelenek. Ha nem fókuszáljuk a figyelmünket egy irányba, akkor nem fogjuk megélni a várt sikert.

Az első számú probléma nem a lehetőségek hiánya (akármennyire is ezt hajtogatják sokan), hanem az, hogy nem tudják az emberek a figyelmüket egy dologra fókuszálni azért, hogy a legmegfelelőbb lehetőséget lássák meg. Néha annyira struktúrálatlan az álláskeresésünk, hogy vagy az első szembejövő lehetőséget elfogadjuk, vagy vakon dobálózunk csak úgy.

Példa:

Lehet, hogy felajánlanak nekünk egy tök jónak tűnő munkát, és el is fogadjuk. De ha papíron jónak és tűnik, a későbbiekben lehet, hogy kiderül, hogy nem passzol az értékrendünkhöz a cég kultúrája. Aztán elkezdünk agyalni, hogy váltani kéne. De ott az a sok lehetőség, melyik lenne a legjobb?

  • Maradjak és próbáljam a legtöbbet kihozni a dologból?
  • Menjek el és keressek egy jobb helyet?
  • Menjek el és toljam önállóan szólóban az ipart?
  • Maradjak, és mellette toljam önállóan az ipart?
  • Ha megyek, akkor milyen ipar/üzletágban próbálkozzak?
  • Milyen pozíciókat keressek magamnak?
  • Mennyit akarok keresni?

És a lista csak folytatódik.

Gondoljunk csak bele, hogy ha egy nyamvadt fogkefét kell venni, akkor is meddig bírjuk nézegetni őket a bolton a polcon, hogy melyiket válasszuk?

Na ekkor szokott az ember megadni magának bizonyos paramétereket, amikkel leszűkíti a kört.

  • Ne legyen túl drága
  • Ne legyen rózsaszín
  • Ne legyen elektromos
  • Ne legyen XY márkájú

Tény, hogy minél több az opció, annál nehezebb a választás. Ez magától értetődik. (a választás paradoxonja) Ilyenkor kell eldöntendő kérdéseket megfogalmazni magunkban. Igen, vagy nem. Ha már egy kis hezitálásunk is van egy opciónál, azt azonnal töröljük a listánkból.

  • Olyan anyagi helyzetben vagyunk, hogy egyből kiléphetünk?
  • Önállóan szeretnénk dolgozni?
  • Szeret (pl.) a vegyiparban dolgozni?

Nehéz néha lesöpörni az asztalról egy csomó jó és akár valid megoldást. De muszáj kevesebb dologra koncentrálnunk, ha előre akarunk jutni. Pörgessük ezeket végig az agyunkban, ha szeretnénk egyről a kettőre lépni 🙂

 

Frappáns/gyors válaszok az interjún?

Szerző: | 2017-07-17

Nagyjából azért lehet számítani bizonyos kérdésekre az állásinterjún. Azonban nehéz ezekre kapásból válaszolni néha. Nézzünk most néhány klasszikus példát!

  1. Hogyan tudná saját magát jellemezni három szóval? Itt aztán tényleg gyors reakció kell a jó válaszhoz. Jól át kell gondolnunk, hogy milyen tulajdonságok kellenek az adott munkához, és hogyan tudjuk ezt hitelesen előadni.
  2. Ha megkérdezném, mit mondana Önről a volt vezetője? Itt se árt ha viszonylag gyorsan reagálunk, de ez gyakran csak egy fiktív kérdés. Nem mindenhol kérnek referenciát, bár vannak cégek, ahol muszáj megadni referenciaszemélnek legalább egy korábbi vezetőt. Ha felhívják, ha nem, akkor is legyünk felkészülve, és tömören és őszintén mondjuk el, hogy mi lehet a valós képe rólunk. Persze szépen megfogalmazva 🙂
  3. Melyik mesehős lenne szívesen? Ez kapcsolódik az első ponthoz. Az a lényeg, hogy mennyire tudjuk értelmesen megmagyarázni, hogy miért választanánk őt, ezzel reflektálva a saját személyiségünkre, értékrendünkre.
  4. Miért keltette fel az érdeklődését ez a munkalehetőség? Ebből arra próbálnak következtetni, hogy mennyire jártunk utána a cégnek, pozíciónak, kultúrának, stb. Már százszor leírtuk, de ez teljesen alapvető 🙂
  5. Győzzön meg, miért Önt vegyük fel? Erre nincs standard válasz. A lényeg, hogy a ránk legjellemzőbb dolgot mondjuk, vagy azt, hogy hogyan tudnánk többet tenni a cég érdekében, mi az, ami megkülönböztet minket a többi munkavállalótól/keresőtől.

Jól pályáztuk meg azt az állást?

Szerző: | 2017-07-13

Sok kérdés kavarog a fejünkben, amikor jelentkezünk egy állásra. Eleget írtunk? Sokat írtunk? Jól írtuk a menedzser nevét? És így tovább…

Könnyen elveszünk az apró részletekben, csak hogy mindenképpen eljussunk arra a fránya interjúra. Képesítéseink hiánya, hiányzó kulcsszavak, gépelési hibák. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy tökéletesnek tűnjünk, hogy közben megfeledkezünk arról a személyről, aki olvassa az anyagunkat!

Az a fontos, hogy pozitív, jó érzéseket váltson ki belőle, mint a bizalom, tisztelet, érdeklődés. Nyilván rólunk szól a pályázat, de a célja az toborzó érzelmi megmozgatása. Ezért ebben a folyamatban ő ugyanolyan fontos, mint mi, ezért az ő helyébe is bele kell képzelnünk magunkat.

Gondoljuk csak át még egyszer ezt az egészet… Ha találunk egy állást, amibe szerintünk nagyon beleillünk, akkor kihagyhatjuk a pályázatunk személyre szabását, mert úgyis virít belőle, hogy mi vagyunk az alkalmasak? A válasz: NEM!

Vajon a toborzó abban a pár másodpercben, amíg átfutja pályázatunkat, mit fog látni? Mi fogja kiütni egyből a szemét, ha rápillant az anyagunkra?  Emlékezzünk rá, hogy ő nem ismer minket, sosem találkozott velünk, semmit nem tud rólunk! Ezért nem is biztos, hogy egyből fel fog neki tűnni az, amit mi nyilvánvalónak gondolunk. Az alábbi kérdések megválaszolása segítségünkre lehet ebben:

  • Nyilvánvalóvá tettük-e, hogy rendelkezünk azokkal a tapasztalatokkal, amiket ők a hirdetésben leírtak, mint elvárások?
  • A tapasztalataink valóban relevánsak az adott munkakörhöz?
  • Az értékeinket jól értelmezhetően fejeztük ki?
  • A motivációs levelünkből nyilvánvalóan látszik, hogy ENNÉL a cégnél, ERRE a munkakörre vagyunk a legjobb választás, és nem akármelyik cégnél, bármilyen hasonló munkakörre?
  • Ezeken felül, minden könnyen és gyorsan olvasható?

Nem feltétlenül az illedelmességről és udvariasságról van szó. Egyszerűen arról, hogy a toborzást, kiválasztást végző ember elhiggye rólunk, hogy abban hirdetett pozíciót ránk lehet bízni. Arról, hogy a megfelelő iránymutatás mellett pontosan azt fogjuk tenni, amit elvárnak tőlünk. De a pályázatunk rövidségével, tömörségével azt is sugalljuk, hogy figyelembe vettük az olvasó elfoglaltságát, idejét is és megtiszteljük azzal, hogy nem raboljuk egy három oldalas önéletrajzzal és egy hat oldalas, ömlengős motivációs levéllel. A kölcsönös tiszteletnél kezdődik minden.

Ne azért formáld át minden hirdetésre a pályázatod, mert mi azt mondtuk. Hanem azért, mert ez jelenti a különbséget aközött, hogy egy toborzó azt mondja, hogy „hát oké…”, vagy azt, hogy „ez nagyszerű!” munkavállalók a nagyszerű jelöltekből lesznek.

A kulturális sokk jelensége a munka világában

Szerző: | 2017-07-12

A globalizációs jelenségek ellenére, a vállalati kultúra korántsem egységes világszerte. Bangladestől a Bermudákig, a kulturális identitás erős marad, és kiváltja az emberekből, hogyan dolgozzanak és hassanak egymásra. Ha arra készülünk, hogy külföldön vállalunk munkát, tanácsos alaposan felkészülni a kulturális sokkra.

A vállalatok előnyt látnak abban, hogy embereket küldenek külföldre meghatározott munkafeladatok elvégzésére. Lehet, hogy különösen sikeresek voltunk a területünkön, és a vállalatunk azt szeretné, hogy az egyik nemzetközi ágazatban is bizonyítsunk. Esetleg a szervezet úgy látja, hogy a személyzetének időről időre új perspektívát kell kapnia. Vagy lehet, hogy áthelyezést kértünk, szívesen megismernénk új kultúrákat és megtapasztalnánk különböző életmódokat, vagy egyszerűen csak menekülnénk az otthoni időjárástól!

Bármi is legyen az oka az elköltözésnek, az országok vagy kontinensek változtatása kihívást jelent. Ebben a cikkben kiemeljük a fő problémákat, amiken szükséges elgondolkodnunk, ha külföldre szeretnénk menni, és felajánlunk néhány praktikus tanácsot, amik segítenek elsimítani az utunkat, mind az itthoni munkahelyen és odakint.

Az itt felsorolt tanácsok különösen érvényesek, ha hosszú távra tervezzük a külföldi munkavégzést.

Mi vár ránk?

Néhányan úgy vélik, hogy elköltözni egy új országba, különböző kultúrával és anyanyelvvel, nem is olyan nehéz, azonban általában 3-6 hónapba telik, hogy otthon érezzük magunkat egy új helyen. A tartózkodás elején nem szokatlan megtapasztalni a csalódottság, zűrzavar és a magány érzését, és kételkedni abban, hogy vajon jó döntést hoztunk-e. Lehet, gyakran fogunk nosztalgiázni az otthoni dolgokról. Még ha utáltunk is otthon élni, akkor is nagy valószínűséggel honvágy fog gyötörni minket.

Mielőtt elmegyünk, végezzünk kutatást!

Csökkenthetjük a lehetséges stresszt, fejfájást és zavarodottságot, (amik egy új kultúrába költözés velejárói), azzal, hogy a hagyományok és normák kutatásával töltünk egy kis időt, mielőtt elmegyünk. Egymás kultúrájának megértése a kulcs!

Ha egy nagyobb városba vagy, fővárosba költözünk, az internet az információk legjobb forrása. Ha valaki a vállalatunktól már elhelyezkedett ott korábban, lépjünk kapcsolatba vele. Különösen, ha nem egyedül utazunk, hanem a családunk is, akkor tudni kell a helyi egészségügyi létesítményekről, iskolákról, és egyéb lényeges infrastrukturális lehetőségektől. Ha a munkáltatónk nem biztosít számunkra gépjárművet, akkor valószínűleg kutatnunk kell a helyi autóvásárlás lehetőségeiről, pro és kontra érveiről.

És ne felejtsünk el elolvasni néhány általános útikönyvet sem! Apróságnak tűnhet, de érdemes felkészülni arra, hogy nem mindenhol ugyanolyanok a konnektorok. Nem kellemes úgy kiutazni Japánba, hogy nem tudjuk bedugni a telefonunkat vagy a laptopunkat tölteni, mert sehol nem kapunk megfelelő átalakítót.

Elköltözésünk ideje

Ha az elköltözés idejét mi választjuk meg, alaposan fontoljuk meg, mikor akarunk menni. El szeretnénk kerülni, hogy egy esős időszak elején érkezzünk meg Indiába, vagy amikor a hőmérséklet a legmagasabb a Közel-Keleten? Apróságnak tűnhetnek, de érdemes átgondolni.

Tanuljuk meg a nyelvet!

Még akkor is, ha az anyanyelveden dolgozol majd és honfitársakkal leszünk napi kapcsolatban, a kint tartózkodásunk sokkal eredményesebb, ha a helyi nyelv tanulásába fektetünk némi időt. Próbáljunk meg akár egy nyelvtanfolyamot is elvégezni mielőtt elmegyünk, ha másért nem, csak az alapvető, egyszerű, hétköznapi dolgok miatt, mint a köszönés vagy a bevásárlás.

Ragadjuk meg az új nyelvet, amint megérkeztünk és használjunk ki minden lehetőséget a gyakorlására, az első taxis utazástól a reptértől, vagy az első találkozásnál az iroda recepcióssal. Le kell győzni a kezdeti feszengést. Ez egy másik nyelven való megszólalásnak a kulcsa.  Gyorsabban fogunk fejlődni, ha a mélyvízbe dobjuk magunkat (teher alatt nő a pálma). Meg fogjuk tapasztalni, hogy ha anyanyelvükön szólítjuk az embereket, akkor szinte biztosan tiszteletet vívunk ki, és így a beilleszkedés is könnyebb lesz. Talán még olcsóbban is hozzájuthatunk a gyümölcsökhöz a helyi piacon!

Ha nem több évre, esetleg örökre költözünk ki, akkor is érdemes a nyelvvel foglalkozni. Egy év alatt egy kis energiaráfordítással szinte bármelyik nyelvet megtanulhatjuk, és adott a lehetőség a gyakorlásra is. Később, ha újra itthon vállalunk munkát hatalmas előnyökhöz juttathat egy idegen nyelv ismerete, főleg ha egy ritkábban beszélt nyelvről van szó, és nem az angolról vagy németről.

Külföldön élni, természetesen, egy kitűnő lehetőség a gyermekünk kétnyelvűen való felnevelésére. Használjuk ki, és támogassuk őket ebben.

Alkalmazkodjunk az új munkahelyi környezethez!

A legsikeresebb nemzetközi vállalatok azok, akik ügyelnek arra, hogy összhangban legyenek a helyi szokásokkal. Ez szintén igaz azokra az egyéni vállalkozókra, akik nekik dolgoznak! Itt van néhány kulcs terület, amivel tisztában kell, hogy legyünk.

Időzítés és pontosság!

Néhány kultúra törekszik a pontosságra, amíg másoknak sokkal lazább a megközelítése az időhöz. Néhány mediterrán és ázsiai országban szükségünk lehet a türelmesség művészetét gyakorolni, amikor megbeszélésekre kerül a sor. De Japánban vagy Németországban eszünk ágába se jusson késni!

Feszültség a helyi és nemzetközi személyzet között

Ügyeljünk arra, hogy néhány helyi alkalmazott rossz néven veheti azt a tény, hogy a külföldi kollégáik dollárban keresnek, amíg ők a helyi, gyakran változékonyvalutában. Ha elég szerencsések vagy ahhoz, hogy egy bőkezű nemzetközi csomagban legyünk, próbáljunk meg nem büszkélkedni az előnyökkel a helyi munkások előtt, akik talán rosszabb anyagi körülmények között vannak.

Ha mondjuk keresztényként egy arab céghez megyünk dolgozni, nagyon figyeljünk nem csak a vallási, de az egyéb kulturális különbségekre, mint például az ünnepek, szertartások, öltözködés stb. Mindkét fél tartsa tiszteletben a másik hagyományait, mi ezt valljuk.

Evés, ivás

Lehet, hogy megkínálnak minket egy étellel, amit nagyon nem kedvünkre valónak találunk. Például, ha vegetáriánusok vagyunk olyan kultúrákban, ahol a hús a legfontosabb fogás, akkor gyakran kell majd döntenünk aközött, hogy örömöt okozunk a házigazdának vagy ragaszkodunk a saját elveinkhez. Amennyiben valami olyat kínálnak nekünk, amitől biztos, hogy rosszul lennénk, akkor nagyon udvariasan utasítsuk vissza, és eszünkbe ne jusson fintorogni, vagy megkérdezni, hogy ezt ők hogy bírják megenni. Még mindig jobb illedelmesen elutasítani egy tál sült hernyót Ázsiában, mint magunkba erőltetni, utána pedig, ugyanazon az útvonalon visszajuttatni…

Különösen fontos kérdés az alkohol. Van ahol egyenesen szentségtörés, van ahol elfogadott, de nem jellemző, és valahol a kultúra szerves részét képezi (természetesen nem a munkahelyen). Szintén az alapos tájékozódást ajánljuk!

Szervezeti kultúra

A vállalati struktúra lehet, hogy sokkal hierarchikusabb, mint amilyen nálunk, akár ugyanazon a szervezeten belül is. És azt is megfigyelhetjük, hogy a nőket nem mindenhol egyenrangúan kezelik. Ha itthoni cégünk küld ki, akkor valószínűleg be tudjuk szerezni a megfelelő információkat ezzel kapcsolatban. Ha egy teljese új cégnél vállalunk munkát, akkor az internetes fórumokon tudunk megfelelő információhoz jutni.

Illeszkedjünk be!

A legtöbb nagyvárosban találhatunk egy nagy külföldi közösséget, ami a mi nemzetiségünket tömöríti. Általában nagyon könnyű egy ilyen csoport részévé válni, ami mindig hajlandó lesz elfogadni az új tagokat. Gondoljunk bele a hatalmas londoni magyar közösség, a rengeteg máltai vendéglátós magyar, vagy a németországi magyar ipari munkások esetére. A Facebook-on könnyen megtalálhatjuk ezeket a csoportokat, és érdemes a tagjává válni.

Ha szívesen merülünk bele a helyi kultúrába, akkor vegyük szemügyre, mit csinálnak a helyiek szabadidejükben és gondoljuk át, hogyan csatlakozhatnánk hozzájuk.

Mit tegyünk, ha az előléptetés nem opció

Szerző: | 2017-07-11

Mindenki szeretne feljebb/előrébb jutni a ranglétrán. Ha nem is vezető beosztás felé, de több bérért mindenképp. Mit tehetünk akkor, ha az előléptetés mondjuk nem opció. Valamilyen oknál fogva egyszerűen nem megoldható. (tételezzük fel) Lássunk most erre 4 példát.

  1. Ne várjuk, hogy a feladatok maguktól jöjjenek hozzánk. Járjunk nyitott szemmel, és ha tudunk valahol, akkor segítsünk be. Azt már tudjuk, hogy a nők ugyanolyan arányban kérnek fizetésemelést, mint a férfiak, azonban sokkal ritkábban kapják meg (üvegplafon, nemi diszkrimináció, nevezzük ahogy akarjuk). Azonban azt fontos megjegyeznünk, hogy ők nehezebben is állnak ki az igazukért, mint a férfiak (akinek nem inge…). Így emiatt ilyen tekintetben ők hátrányban vannak. A lényeg, hogy ha nem kérünk nem is fognak emelést adni, ezért ha megérdemeljük, akkor álljunk ki érte.
  2. Beszéljünk olyan emberekkel, akik azt csinálják, mint amit mi is szeretnénk. A szimpla kíváncsiságban is hatalmas potenciál van. Ha érdeklődők vagyunk, és azt szembetűnőn tesszük, az meg fog maradni az emberek emlékezetében. Beszélgessünk a legnagyobb projekteken dolgozókkal, a legrégebb óta a cégnél levővel, vagy bárkivel, akivel szívesen cserélnénk. Ne irigykedjünk, hanem ismerjük meg a munkáját és a feladatait. Egyfajta belső hálózatépítés. És ha valaha is kétségeink lennének, akkor vessük be a “megiszunk egy kávét?” kérdést.
  3. Vegyük sorra a skill-jeinket. Derítsük ki, hogy miben kell fejlődnünk, mit kell megtanulnunk a célunk eléréséhez. A legkönnyebben házon belül tanulhatunk, ha önként jelentkezünk segítséget nyújtani. Így nem kerülünk plusz pénzbe a cégnek, méltányolni fogja az erőfeszítéseinket is, és nagyon hasznos plusz tudásra tehetünk szert. Ráadásul valódi szakmai tapasztalatra, nem pedig elméletre.
  4. .”Fizessük” meg előre. Legyünk türelmesek. Egy menővezetői állás megszerzése nem annyiból áll, hogy egyszerűen két évente lépünk egyet a cég szervezeti ábrájában. Ezekért a dolgokért meg kell küzdeni, és ki kell várni, mert a semmire nem adnak ám előléptetést.

Három dolog, amit fel kell adnunk a sikerért cserébe

Szerző: | 2017-07-10

Egy dolgot nagyon fontos megjegyeznünk. Bármit szeretnénk is elérni az életben, azért cserébe valamit mindig fel kell majd adni. Van azonban három része ennek, amit nem is baj, ha feladunk.

  1. Más emberek véleménye, definíciója a sikerrel kapcsolatban. Általában mindenki egyet ért abban, hogy hogyan is néz ki a siker. Nem biztos, hogy egzakt módon meg van fogalmazva, de az emberek beszélgetéseiből, cselekvéseiből, döntéseiből tudunk rá következtetni. Ezzel csak az a baj, hogy eszerint a definíció szerint nagyon nagy többségünk egy katasztrófa. Nincs presztízzsel bíró munkánk? Nincs rengeteg pénzünk? Száz diplománk? De vajon tényleg ezt akarjuk? Hogy elvárásainak, standardjainak feleljünk meg? Ettől nagyon nehéz elvonatkoztatni, mert olyan mélyen a kultúránkba, szocializálódásunkba van épülve már… De ha sikerül, akkor nagyon felszabadító érzés tud lenni. Ehhez el kell jutnunk arra a szintre, hogy tudjuk kik is vagyunk és mit is jelent számunkra a siker (lásd korábbi cikkünket) Más emberek nem fognak a mi döntéseink következményeivel élni, mi miért élnénk akkor az ő értékeik szerint?
  2. Félelem az ítélkezéstől. Én hobbi szinten zenélek, de vegyünk most példának okáért egy olyan zenészt, akinek tényleg ez a hivatása. Valószínűleg mindig kérdezgetik a rokonai meg a haverjai, hogy “na, még mindig zenélsz?” Szegénynek biztosan mindig nehéz lehet elmagyarázni, hogy ez is munka. Főleg anélkül, hogy mindig csak furán néznének rá, azt gondolva, hogy: “miért nem csinál valami értelmeset…” Ez egy nagyon erős visszatartó erő, ami sokunkat gátol meg abban, hogy belevágjunk abba, ami tényleg érdekel minket, és tényleg szívesen csinálnánk. A lényeg, hogy nekünk senkit nem kell meggyőznünk arról, hogy amit csinálunk az fontos és érdekes. Az csakis ránk tartozik 🙂
  3. A múlt. Mindenkinek van múltja. Voltak benne jó dolgok is, meg rosszak is. Biztos szívesen emlékszünk vissza, amikor befejeztünk a sulit. De biztos volt már egy borzalmas főnökünk, vagy valami nagyon rossz döntésünk. Ezeket a rossz dolgokat azonban el kell engedni, mert ha túl sokat koncentrálunk erre, akkor a jövőnk kísértetiesen fog hasonlítani a múltunkra. Képzeljük el, hogy cipelünk már nagyon rég óta egy csomó fölösleges holmit magunkkal. Nincs rá szükségünk, de a múltunk hozzánk köti őket. Aztán egyszer csak megunjuk, és rájövünk hogy ez nekünk nem kell, és ledobjuk a földre. Ott hagyjuk, aztán megyünk tovább. Mennyivel könnyebb, hogy nem kell vele foglalkozni ugye? Ne rágódjunk sokat a rossz emlékeken 🙂

A legfélelmetesebb állásinterjúk

Szerző: | 2017-07-07

Bizonyos munkakörök betöltéséhez elengedhetetlen a stressz-kezelési képesség. Ügyfélkapcsolati, beszerzési, és hasonló pozíciók esetében gyakran kell elégedetlen, ideges, ingerült ügyfelekkel dolgoznunk, ahol muszáj megőriznünk a nyugalmunkat. Mielőtt jelentkezünk egy ilyen állásra, mindenképp tisztázzuk magunkban: „Képesek vagyunk kezelni ezt hosszú távon is?”

Készüljünk fel arra, hogy egy ilyen pozícióhoz kapcsolódó állásinterjún találkozhatunk a stresszinterjú-módszerrel. Ennek lényege, hogy már az interjún meg akarnak győződni arról, hogy a kellemetlen, feszült, agresszív helyzeteket megfelelően tudjuk-e kezelni.

Hogyan kezeljük a helyzetet?

Számítsunk arra, hogy az interjúztató bele fog vágni a szavunkba, kellemetlen kérdéseket tesz fel, akár agresszívan is viselkedhet, szándékosan zavarba akar hozni. Nagyon fontos elvonatkoztatnunk ettől. Ne gondoljuk, hogy ő a való életben is ilyen. Minden bizonnyal ő is egy kedves, tisztelettudó ember, de az a feladata, hogy leellenőrizze stressz-kezelési képességünket. Ezért őrizzük meg a nyugalmunkat, és ne vegyük fel az agresszív stílust. Ő nem az ellenségünk, ezért ne kezeljük úgy. Hidegvér! Jelöltként a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk a tényt, hogy a cég ezt a kiválasztási módszert alkalmazza, és nem vesszük magunkra. Nem ellenünk irányul az egész, egyszerűen csak essünk túl rajta legjobb tudásunk szerint, azután felejtsük is el. Minden bizonnyal a munkatársak, vezetők, a HR-es a mindennapi munkánk során nem így fog viselkedni velünk.

Etikus-e a módszer alkalmazása?

Sokat vitatott kérdés, hogy szükséges, illetve etikus módszer-e a stressz-interjú. Véleményünk szerint a kiválasztási folyamat hatékony eszköze lehet, de nagyon sok múlik a jelentkező illetve a HR-es személyes stílusán is.

HR-esként hatalmas a felelősség a módszer alkalmazásánál. Benne van a pakliban, hogy az egyébként alkalmas jelöltet eltántoríthatjuk a cégtől. Ezért nagyon okosan kell meghúzni a határt annak tekintetében, hogy meddig „kínozzuk” az alanyt, mi az, amit még megengedünk magunknak. Kifejezetten rossz HR-esnek számít az, aki ebben örömét leli, vagy így vezeti le a feszültségeit, rejtett agresszióit. Tegyük hozzá, hogy nagyon vékony a határ a megengedhető módszertani „kegyetlenkedés” és a személyiségi jogokat sértő dolgok között. A módszer „szépsége” ebben rejlik, ezért csak megfelelően felkészült és tapasztalt HR-essel érdemes végeztetni.

Többféle kérdéstípust illetve módszert is láthatunk

Direkt kérdések: Konkrétan kérdeznek a stressz-kezelési képességünkről, példákat kérnek stb.

Konfliktus-teremtés: Direkt kellemetlen helyzetbe hoznak, pl.: azt mondják, hogy ez a válasz elég béna volt, stb.

Nyomásgyakorlás: Olyan kérdéseket tesznek fel, amire olyan választ kell adnunk, ami a munkáltatóra nézve kellemetlen. pl.: megkérnek, hogy mondjuk három negatív történetet vagy tapasztalatot, amit a cégről hallottunk, vagy, hogy mi az őszinte véleményünk az interjúztató személyéről, külsejéről stb.

Végül néhány hajmeresztő példa melyek a való életben is előfordultak már.

  • Az interjúztató kiabál, csapkod, káromkodik.
  • Megkérdezi, hogy homoszexuálisok vagyunk-e?
  • Nem várja meg, míg befejezzük a válaszunkat, folyamatosan sürget, belevág szavunkba.
  • „Milyen kérdéseket tenne fel nekem, hogyha most Ön interjúztatna engem?”

Reméljük, hogy sikerült segítséget nyújtanunk egy esetleges stressz-interjú sikeres „túlélésében”

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg ismerőseiddel! Ha véleményed, észrevételed van, írd meg nekünk kommentben!

10 megfogadni való tanács pályakezdőknek

Szerző: | 2017-07-06

Pályakezdőként elég kétségbeejtő tud lenni, amikor kikerülünk a munka világába, és életünk első igazi munkahelyét kell megtalálnunk. Adunk néhány tippet, vagy inkább megszívlelendő gondolatot erre a helyzetre.

  1. Emlékezz erre a három P betűs szóra: Pozitív, produktív, Pro-aktív
  2. Ismerd meg magad: Az álláskeresést és a munka világát egy tanulási folyamatnak fogd fel, aminek során megismered magad. Az ember alapvető célja a fejlődés. Ehhez pedig sok mindent meg kell tapasztalni, hogy mit szeretünk, és mit nem.
  3. Légy nyitott a váltásra: Ne keseredj el, ha az első munkahelyed nem a legkirályabb. Mindenkinek volt rossz munkahelye. De egy rossz munkahely is kinyithatja a kapukat a jó munkahely felé.
  4. Ne bújjunk ki a hibák alól: Nem megy valami? Kérdezzünk! Elrontottunk valamit? Vállaljuk fel!
  5. Mindig csak előre: Hallgassuk meg a visszajelzéseket, és tanuljunk belőlük. Ragadjunk meg ami felhasználható és hasznos, aztán irány tovább!
  6. Mindenből tanuljunk: Mindenkire figyeljünk oda. Nem csak a vezetőnktől tanulhatunk. Sőt a vezetők is nagyon sokat tanulnak a beosztottaktól. A kollégáktól. Mindenkitől leshetünk el hasznos szakmai vagy egyéb dolgokat, hogy hogyan reagálnak, hogy oldanak meg helyzeteket, stb.
  7. Építs hálózatot: Hidd el, a legnagyobb érték a szakmai kapcsolat. És ehhez nem kell valakinek a valakijének lenni. Ma már könnyebb szakemberekkel megismerkedni, mint hinnénk!
  8. Légy türelmes: Rómát sem két nap alatt építették fel. Valahol neked is el kell kezdened, és utána a jó dolgok majd jönnek maguktól.
  9. Ne félj az új emberektől: Persze az első munkahelyén mindenki meg van szeppenve. De a főnökünk meg a szenior kollégáink is voltak egyszer zöldfülűek. Ők is kezdték valahol.
  10. Tisztelet mindenkinek: Bár ez alapvető, de sok fiatal nem veszi ezt komolyan. Még a takarítóval is kedvesnek és illedelmesnek kell lenni, nem csak a felettünk állókkal. Kezeljünk emberségesen mindenkit.