Monthly Archives: július 2017

Mire figyeljünk, és mit tehetünk ha nem érezzük jól magunkat a munkahelyen?

Szerző: | 2017-07-31

Bizonyára mindenkinek van legalább egy olyan sztorija, ami az utálatos főnökével, a fura kollégájával, vagy a borzalmas irodai hangulattal kapcsolatos. Mi számít mérgezőnek, és mi számít csak a munkával járó normális szintű stresszes környezetnek? A mérgező munkahelyi környezetnek vannak tipikus jellemzői, amik általában előfordulnak. Ezekre érdemes odafigyelni!

  1. Komoly kommunikációs problémák

A hatékony működésre képtelen, mérgező munkahely kialakulásának első jele a szignifikáns kommunikációs problémák jelenléte. Beosztottak és vezetők, menedzserek és osztályok, osztályok és osztályok, vagy akár a cég és stratégiai partnerei között is. A problémák a teljesen hiányzó, vagy nagyon lassú, akadozó kommunikációban érhetők tetten. Példák erre az esetre:

  • A menedzsment meghoz egy döntést, és a beosztottak csak a döntés implementálása után szereznek tudomást róla.
  • Indirekt kommunikáció. Másokon keresztül való üzengetés.
  • Információ visszatartása, vagy nem megfelelő információ nyújtása

Miért is olyan fontos ez? Mert kommunikáció nélkül nem tudunk együtt dolgozni. A kommunikáció minőségének romlása végső soron pedig kimutatható a hatékonyság és a profit csökkenésében is.

  1. Nem konzisztens módon követjük a szabályzatokat, előírásokat, politikákat.

Voltunk már olyan helyzetben egy cég ügyfeleként, vásárlójaként, hogy látszólag senki nem tudta mit kéne csinálnia, mindenki mást mondott, ugyanarra a kérdésre mindenki teljesen mást válaszolt nekünk? Ezek az alkalmazottak nincsenek rákényszerítve az utasítások, eljárási rendek, szokások pontos betartására, jóformán azt mondanak és csinálnak, amit akarnak.

Ezeket a szabályzatokat, leírásokat azonban nem véletlenül találták ki. Be nem tartásuk, következetes alkalmazásuk elmulasztása káoszt, zavart, minőség és hatékonyságromlást eredményez, amiből egy pillanat alatt születhet mérgező munkahelyi környezet. Nem beszélve az elégedetlen ügyfelekről, akik utálnak ilyen cégtől vásárolni, vagy együttműködni.

  1. Nárcisztikus vezetők

Az nem teljesen nyilvánvaló, hogy a mérgező vezetők alakítják-e ki a mérgező munkahelyi környezetet, vagy éppen fordítva, tehát a rossz környezet vonzza be a rossz vezetőket. Az azonban szinte biztos, hogy ez a két dolog egymás nélkül nem létezik.

A rossz, mérgező munkahelyi környezetekben általában olyan vezetőket találhatunk, akik a vezető beosztással együtt felsőbbrendűséget tulajdonítanak maguknak. Kategóriákkal jobbnak tartják magukat másoknál, ezért elvárják az ehhez méltó bánásmódot is. Úgy vélik, hogy rájuk nem ugyanúgy vonatkoznak a szabályok. Másokkal lekezelően viselkednek, és ha a csapatuk eredményeket ér el, akkor azt úgy állítják be, mintha egyedül az ő érdemük lenne.

Ezáltal egy ideig sikeresnek tűnhetnek, és bizonyos esetekben elő is segítheti a karrierjük felfelé haladását. Azonban hosszú távon vagy kilökődnek a szervezetből, mint a testünkből egy fertőzött rész, vagy pedig sikeresen megfertőzik az egész szervezetet. Környezetükben a bizalom és az együttműködési képesség is romlani fog. Gyakran idéznek elő magas fluktuációt is. Általában középvezetői szinten jellemző a jelenség. Felsővezetői szintre nem igazán lehet eljutni ilyen mentalitással.

  1. Elégedetlenség

A mérgező környezetben dolgozók folyamatosan panaszkodni fognak. Sugározzák a negatív energiákat, mindenbe bele fognak kötni, és nemtetszésüknek hangot fognak adni. Elterjed a cinikusság és a szarkazmus. Csökken a vezetőkbe fektetett bizalom. Az alkalmazottak mindenre kifogást fognak keresni, másokat fognak okolni a hibákért vagy az eredménytelenségért. Hosszú távon ez a személyes interakciók további csökkenéséhez, és akár tömeges felmondásokhoz vezethet.

  1. Lelki és egészségügyi problémák

Nem véletlenül nevezik „mérgezőnek” az ilyen munkahelyi környezeteket. Konkrétan az egészségünket is képesek „mérgezni” mind lelki, mind biológiai értelemben. Minél hosszabb távon vagyunk kitéve ilyen hatásoknak, annál nagyobb a valószínűsége a problémák kialakulásának.

Alvászavar, testsúlyingadozás, gyakoribb megbetegedés, gyengébb immunrendszer lehetnek a tünetek. Lelki szempontból a bátortalanság, ingerlékenység, érzékenység, szorongás, félelem a gyakori érzelmek. Ezen tünetek összessége sokszor vezethet alkoholizmusoz vagy drogok használatához is.

Ha a barátaink és családtagjaink azt hajtogatják, hogy mennyire megváltoztunk, stresszesnek tűnünk, vagy beszélnünk kéne valakivel, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy váltunk, vagy megpróbáljuk jobbá tenni azt!

Mit tehetünk?

  • Mérjük fel a helyzetet, és magunkkal kezdjük! Vizsgáljuk meg, mi az, amiben mi magunk is hibásak vagyunk. Ne hazudjunk magunknak erről, nem érdemes. Ha észreveszünk magunkon olyan viselkedésformákat, ami nekünk sem tetszene, azokon igyekezzünk változtatni. (a jó példa általában ragadós)
  • Vonuljunk ki a negatív helyzetekből, interakciókból. Egyszerűen ne menjünk bele vitákba, pletykákba, stb.
  • Kezdjünk el pozitívan közeledni mások felé. Szokjunk rá, hogy megköszönünk dolgokat, kezet fogunk reggel, dicsérjük meg a másikat, ha valamit elért, vagy csak egyszerűen jól végezte a feladatát. Azonban ne feledjük, hogy nem mindenki ugyanúgy fogadja ezeket a megnyilvánulásokat, és nem is egyforma módon igénylik az emberek. Ehhez jobban meg kell ismernünk azokat, akikkel együtt dolgozunk.
  • Egyszerűen ne törődjünk bele. Mindig tehetünk valamit, hogy jobbá tegyük munkahelyünket. Főleg akkor érvényes ez, ha nem tudunk egyszerűen váltani. Igyekezzünk a legtöbbet kihozni a helyzetből!

Szerző: | 2017-07-30

Egy vezető dolga az, hogy rámutasson, hol lehet még fejlődni, hogyan lehet “növekedni” szakmailag. És ha véletlenül a rossz vágányon lennénk, vagy nem hozzuk az elvárásoknak megfelelő szintet, akkor azért is ő fog szólni. De a konstruktív kritika csak egy a visszajelzések sora közül. Miből állapíthatjuk meg, hogy jól végezzük a munkánkat azon kívül, hogy megdicsérnek minket?

  1. Több felelősséget kapunk. Egy jó menedzser nem fog még több munkát és feladatot rátolni arra, aki szerinte a jelenlegi feladataival is csak szenved. Persze tök jó lenne azt hallani, hogy “Azért bízlak meg ezzel a feladattal, mert a többi dolgodat is olyan ügyesen csinálod, és megbízom benned.” Ez a jobbik eset. De van az az eset, amikor egy leterhelt főnök csak ránk akar tolni némi munkát. Ennek eldöntésére, tegyük fel ezt a pár kérdést magunknak.
    1. Ha elvállalom, azzal ténylegesen tanulni, fejlődni fogok, és a későbbiekben értékes tudásra teszek szert?
    2. Ezzel valóban a csapat/osztály/cég/vállalat céljait szolgálom?
    3. Az érdeklődésemnek, saját céljaimnak megfelel?

Ha legalább egyre igen volt a válsz, akkor valószínűleg a főnökünk azt szeretné, hogy szakmailag épüljünk, és ki legyen elégítve a tanulásvágyunk.

2. Nagyobb önállóságot kapunk. A főnökök gyakran azért mikromenedzselik a beosztottjaikat, mert úgy érzik, hogy azok nem felelnek meg az elvárásoknak. És ha ezt a logikát követjük, akkor a főnök ott fog állni felettünk, és mindig idegeskedve ellenőrzi majd, hogy jól csináljuk-e a dolgunkat. Viszont ha meggyőzzük, hogy jól csináljuk a dolgunkat, akkor nem érzi majd szükségesnek. Később pedig meg fogja mondani, hogy “csináld úgy ahogy neked a legjobb!” Meg fog bízni a döntéseinkben, képességeinkben, ezért hagyja, hogy csináljuk magunktól. Ez pedig azt jelenti, hogy jól végezzük a munkánkat.

3. Nagyobb láthatóságot kapunk. A főnök tudni fogja, hogy mikor kit kell “mutogatni.” Ha jók vagyunk, minket fog a legnagyobb klienshez küldeni. Ha jók vagyunk, mindenkinek el fog velünk dicsekedni. Minket fog küldeni a konferenciára, hogy képviseljük a céget. Ha ilyen dolgokat tapasztalatunk, akkor biztos megvan már a kellő bizalom. A kellő bizalom pedig csak akkor van meg, ha jól végezzük a munkánkat.

Szakmai alázat az álláskereséskor?

Szerző: | 2017-07-28

A szakmai alázat egy nagyon fontos tényező az álláskeresés során. Manapság sok fiatal pályakezdővel vagy maximum egykét év tapasztalattal rendelkezővel találkozunk, akik egyből mg akarják váltani a világot. Sajnos tapasztalataim szerint ez egy egyre gyakrabban előforduló jelenség. Természetesen nem kívánok általánosítani, és akinek nem inge ne vegye magára. De mit is értek ez alatt pontosan?

Alapvetően a probléma az, hogy a mai fiatal generáció már nagyon türelmetlen. Mindent egyből akarnak. Egyből akarnak sok pénzt, egyből akarnak vezetők vagy szakértők lenni. Nem akarják megjárni a hadak útját.

Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, de nagyon sok az olyan ember, aki egyszerűen nem is áll a realitás talaján. Kijönnek az egyetemről vagy a szakiskolából, és egyből csoportvezetők szeretnének lenni.

Vagy pedig a bérigényeik annyira irreálisak, hogy arról fogalom sincs. Nem egy és nem kettő fiatalt interjúztattam már különböző pályakezdő programra (pl. vegyiparban vagy bankszektorban pénzügyi területen) Sokuk abba a hibába esik, hogy a diplomával azonosítják a szakemberséget. Amikor egy pályakezdő összesen egy három hetes szakmai gyakorlattal a háta mögött közli, hogy bruttó 400.000 forint alatti fizetésért ő nem hajlandó felkelni, csak mert mondjuk Miskolcon végzett gépészmérnökként, akkor azért meg tud állni az ütő az emberben.

Az álláskeresésnél ez egy elég erős visszatartó erő. Valószínűleg az a vezető, aki fel akar venni egy új kollégát, az is végigmászta a ranglétrát (nyilván vannak olyan „szerencsés” esetek, amikor valakinek minden könnyen összejön) Szóval a szakmai alázatra szükség van. Ez szinte minden álláskeresőtől elvárt. Tisztelje a szakmát, akarja az elejétől elsajátítani, stb.

Az nem is lesz jó vezető, aki nem tudja milyen beosztottnak lenni. De eddig nem sokan jutnak el sajnos…

 

Szóval türelem, szakmai alázat és legfőképp tisztelet a seniorabb kollégák / vezetők felé!

Hogyan készüljön álláskeresésre az, aki zárkózottabb személyiségű?

Szerző: | 2017-07-26

Kezdjük azzal, hogy mit is jelent introvertáltnak és extrovertáltnak lenni. Nagyon sok pszichológiai definícióval dobálózhatnánk, de ettől most eltekintünk. A különbség a két típus között abban keresendő, hogy honnan merítik az energiát. Az extrovertáltak a más emberekkel történő interakciókból, az introvertáltak pedig inkább a magukban töltött időből. Ez nem azt jelenti, hogy az introvertáltak utálják az embereket és a társaságot, vagy félénkek lennének. Ezek súlyosan félreértelmezett sztereotípiák. De kétségtelen, hogy az introvertált emberek másképp alakítanak ki új kapcsolatokat, mint az extrovertáltak.

Néha nehéznek tűnhet introvertáltként „versenybe szállni” az állásokért a mai világban, ahol a hálózatépítés, kapcsolati tőke, és önmagunk határozott eladása hatalmas előny.

Szerencsére az introvertáltság nem jelent feltétlenül hátrányt! Egy német kutatás megállapította, hogy az introvertáltság nincs összefüggésben a munkanélküliség, illetve az álláskeresés hosszával.

Keress személyiségednek megfelelő állásokat!

Sok olyan állás van, ami kifejezetten kedvező. De a cég tevékenysége is fontos tényező. Egy tele-marketinges cég nem biztos, hogy a legmegfelelőbb hely számodra. Viszont egy csendes kutatólaborral más a helyzet (csak hogy két példát említsünk). Nagyon sok helyen szinte társadalmi elvárás az extrovertált viselkedés. Ezért nem célszerű olyan céget keresni, ahol ezt rád akarják erőltetni. Inkább az egyéni munkákat részesítsd előnyben. Egy összenyitott irodás cég, vagy egy team-jellegű munka valószínűleg nem lesz nyerő.

Te is építs hálózatot!

Introvertáltként nehezebben küzdünk meg ezzel. Lassabb a folyamat, hamarabb kimerülünk társaságban. De egy kicsit meg kell erőltetni magunkat, mert elvégre munkára van szükségünk. De ne terheld túl magad. Vegyél részt néha közösségi eseményeken, esetleg konferenciákon, stb. Viszont itt jön a lényeg! Online is bővítheted szakmai hálózatod, ami nem igényel személyes interakciót. A LinkedIn nagyon jó lehetőségeket rejthet számodra.

Hogyan készülj az interjúkra?

Gyakorold a magabiztosságot. Olvasd el „10 testbeszéd-hiba, amelyet állásinterjún követhetünk el” című bejegyzésünket! Ha ezekre odafigyelsz, az interjún sem lesz problémád!

Hangsúlyozd erősségeidet. Emeld ki, hogy mibe vagy jó, és bizonyítsd is be. Mindenki jó valamiben. Keresd meg ezeket önmagadban és hasznosítsd az interjún!

Tervezz! Az introvertáltak szeretnek először gondolkodni és utána cselekedni. Tedd ezt az állásinterjú előtt is, és ott is. Gondold át, milyen kérdéseket kaphatsz. A feltett kérdésekre se válaszolj kapkodva!

4 munkahelyi hazugság, amit mindenki elkövet, de nem kéne

Szerző: | 2017-07-24

Tegye fel a kezét az, aki még nem csinált ilyen dolgokat. De őszintén ám! Ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetbe biztosan került már mindannyiunk a munkahelyén. Nézzünk pár p

  1. Azt állítani, hogy temetésre megyünk. Éppen aktív álláskeresésben vagyunk, és ki kell vennünk egy fél vagy egész napot egy interjú miatt. De amikor a főnök rákérdez, hogy mi a tervünk, miért kérünk szabit, akkor az nyilván egy kicsit para. Ilyenkor sokszor ahelyett, hogy valami kis apróságot kitalálnánk, egyből pánikszerűen azt akarjuk, hogy valami nagyon grandiózus, és megértésre szoruló sztorink legyen. Ilyenkor szoktak az emberek előjönni a nagymama vagy akárki temetésével. Annak ellenére, hogy a nagyi él és virul, vagy pedig egy fiktív személyt találtunk ki. Ezzel csak az a gond, hogy hosszú távon nehéz ehhez a sztorihoz tartani magunkat. HA pár hónap múlva megkérdezik, hogy honnan van az a fincsi süti, amit bevittünk az irodába, akkor bizony hajlamosak vagyunk elszólni magunkat, hogy hát a nagyi csinálta… Ha mindenképp diszkréten kell kezelnünk az álláskeresésünket, akkor inkább ne is mondjunk semmit. Nem vagyunk kötelesek.
  2. Egy hibánkat egy nem létező betegségre akarjuk kenni. Sikerül késve beérnünk. Mondjuk két órával. Amikor a kollégák kérdezik, hogy hol jártunk, akkor megfáradt arcot vágva mondjuk, hogy nem igazán érezzük jól magunkat. Így nem kell bevallanunk, hogy simán csak nem keltünk fel az ébresztőre. Ez nem csak hazugság, de több problémát is szülhet. Ha csak hirtelen rávágjuk, hogy mi a bajunk, és nem vagyunk tisztában a tünetekkel, és egyéb fontos dolgokkal, akkor bizony hamar kiderülhet a mellébeszélés.
  3. Olyan skill-eket akarunk előadni, amikkel nem igazán rendelkezünk. Annak érdekében, hogy nagyobb elismerésre tegyünk szert a munkahelyünkön. Példa. Halljuk, hogy valaki az Excel-ről beszél. Bekapcsolódunk mi is a beszélgetésbe, és elmondjuk, hogy mennyire kenjünk-vágjuk. Aztán amikor a főnöknek kell csinálnia valami kimutatást Excelben, akkor az egész feladatot a nyakunkba varrja, mert hát nekünk az úgyis annyira megy. Aztán kellemetlen, amikor kiderül, hogy nem. Az őszinteség itt a legjobb megoldás. Ne akarjunk jónak tűnni olyanban, amiben nem vagyunk, mert úgyis ki fog derülni.
  4. Informatikai problémára fogni a be nem fejezett munkát. Tegyük fel, hogy van egy határidőnk, ami teljesen kiment a fejünkből. A legjobbakkal is megesik, hogy hibáznak, persze. Ekkora azonban jön a duma, hogy már majdnem kész volt, de pont akkor lefagyott a gép, kikapcsolt, nem volt elmentve, stb. Ez olyan, mint amikor az iskolában azt mondjuk, hogy a kutyánk megette a házi feladatot. De még ha a főnök el is hiszi, akkor majd szól az IT-nak, hogy jöjjenek le megnézni mi a baj. ŐK meg egyből megmondják, hogy nem volt semmi baj.

Hogyan győzzük meg a toborzókat, ha nagy lyukak vannak az önéletrajzunkban?

Szerző: | 2017-07-24

Többünkkel is előfordulhat, hogy ilyen-olyan okokból akár 1-2 évre is kiesünk a munkaerő-piacról. Ennek a legnyilvánvalóbb esete a nőnél a szülési szabadság/GYES. De bármi más is lehet, akár betegség, akár családi okok, bármi közbe jöhet.

Az pedig nagyon izgalmas tud lenni, hogy az ember hogyan fogja magát visszavergődni a munkaerőpiacra ismét. Ez ijesztő is lehet, de a megfelelő felkészültséggel hamar vissza lehet rázódni a munka világába. Jó ha van már koncepciónk, és nem csak annyi a cél, hogy legyen valami melónk. Attól függően, hogy mennyi időre estünk ki, érdemes újra végig néznünk azt a szektort, amiben el kívánunk helyezkedni. Mi történt az elmúlt két évben? Változtak-e a politikák, a törvényi szabályozások, a piaci trendek, a technológiák?

A fő célunk az, hogy meggyőzzük a toborzót, hogy képesek vagyunk eredményesen visszatérni a munkába annak ellenére, hogy egy ideje már nem voltunk foglalkoztatva. Ilyenkor kemény önkritikával mérjük végig magunkat. Milyenek a képességeink, milyen a felkészültségünk, stb. mielőtt még belevágunk az álláskeresésbe, és elvállalunk állásinterjúkat. Minél magabiztosabbak vagyunk a tudásunkban, annál könnyebb lesz eladni magunkat.

Vicces, vagy sem, akár egy fél évnyi gyakornoki pozíció is segíthet bekerülni egy jó céghez.

Aztán nézzük meg, hogy milyen pozíció lenne számunkra reális és releváns. Vázoljuk a mi igényeinket, aztán vessük össze a piacon elérhető álláshirdetésekkel. Legyünk készek kompromisszumokra, mert ilyenkor nehezebb helyzetben vagyunk… Természetesen mehet a network-ölés is ezerrel. Felkereshetünk régi kollégákat vagy vezetőket (ha olyan a helyzet), vagy Linkedin, stb.

Az önéletrajzot ilyenkor célszerű egy kicsit másképp struktúrálni. Ha nagyobb lyukak vannak benne, akkor célszerű azt “elnyomni” egy kicsit több vagy részletesebb információval, és még több releváns tapasztalattal. Ebben az esetben a kísérőlevélnek is nagyobb a szerepe. Ebben kell meggyőznünk őket arról, hogy tényleg képesek és alkalmasak vagyunk a visszaállásra.

A lényeg, hogy álljon össze a kép, legyen koncepciónk, és lássuk reálisan a helyzetünket.

Szerző: | 2017-07-20

Szerintem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ha lenne módunk visszapörgetni az idő kerekét akkor bizony néhány dolgot másképp csinálnánk. Nyilván ez lehetetlen, de értékes dolgokat tanulhatunk meg ezekből az élményekből, amit később eredményesen tudunk felhasználni. Az alábbi tippek nem kötelező érvényűek, inkább tanácsok, amik bizonyos helyzetben jól jöhetnek.

  1. Kevesebb anyagi, több szellemi invesztálás. Karrierünk elején, amikor végre lesz erre és arra pénzünk, könnyű elcsábulni. Drágább étterem, ruházat felújítása, később egy szükségtelenül nagy lakás, 3 helyett 7 milliós autó? Ezek alapvetően nem rossz dolgok, sőt néha megérdemeljük, hogy kényeztessük magunkat egy kicsit. De lehet, hogy hosszú távon egy kis plusz tanulásba, vagy tanfolyamra költhetjük a félretett pénzünket. Nem csak hogy a legjobban megtérülő befektetés általában, de azt a tudást már senki nem veheti el tőlünk.
  2. Az egészség az elsődleges. Az egészség az első, ami hajtja a karrierünket. Nyilván betegen, gyengén semmi sem megy úgy. Emeli az energiaszintet, produktivitást, kreativitást, csökkenti a stresszt stb.  Ezt mind a fizikai mind a szellemi egészségre értem. Nem lenne szabad elhanyagolni. Érdemes a naptárunkba iktatni az edzést, az egészséges táplálkozást, és elhagyni a rossz szokásokat. Később kifizetődik.
  3. Jobban be kellett volna osztani az időnket. Alapvetően határozza meg a sikerünket az, hogy hogyan tudjuk az időnket felhasználni. Ha munka közben beszippant egy kis Facebook-ozás minket, vagy egyel többet cigizünk, mint kellene, az még nem tűnik soknak. De hosszú távon összeadódik. Számoljuk ki. Nap egy plusz cigiszünet az 5 perc. Akkor az heti 25 perc. Az pedig havi 500 perc, ami kb 8,5 óra. Havonta egy munkanapot napot elvesz az életünkből, ha csak egyel több cigit szívunk el…
  4. Minden kapcsolatot örökké valóként kell kezelni. Az ember akit ma megismersz lehet, hogy az lesz, akivel 2-5-10 év múlva együtt fogsz dolgozni. Nem tudhatod, főleg Magyarországon nem. Nagyon kicsi ez az ország, szakmai körökben mindenki ismer mindenkit. Ezért (is, meg amúgy is) legyünk mindenkivel tisztelettudók, fölöslegesen ne vesszünk össze senkivel, mert lehet hogy a következő főnökünk lesz az a valaki, de az is lehet, hogy ő tudna majd hozzásegíteni álmaink munkájához.
  5. Nagyobban kellett volna gondolkodni. Ez gyakori panasz. Azok a jó dolgok, amiket mi szeretnénk elérni általában el is jönnek (persze a realitás talaján maradva), ha megengedjük magunknak azt, hogy megkapjuk. Ez furán hangzik, tudom. De azért valljuk be, a legtöbbünknek van valami olyan dolga, amiről 5-10 éve még csak álmodni sem mert. Legyen ez tárgyi dolog, vagy egy új munka, egy kinevezés, stb. Emeljük meg a saját mércénket 🙂

Hogyan legyünk határozott munkavállalók?

Szerző: | 2017-07-19

Ebben a bejegyzésben 6 olyan gyakran előforduló mondatot írunk le nektek, amit nem csak az álláskeresés, de a munkavégzés során is célszerű elkerülni. Oké, hogy csak illedelmesek szeretnénk lenni, de az esetek nagy részében a határozott emberek lesznek az eredményesebbek. Ezért ezeket a mondatokat/mondatfoszlányokat kerüljük!

  1. .”Nem szeretnék zavarni, de…” Igazából nem azt nem szeretjük, hogy valakit zavarni kell olyan dologgal, ami nem várhat. Valójában azt utáljuk, hogy más hangsúllyal kell közelíteni az illetőhöz, illetve a visszajelzés milyenségétől félünk, amit kapni fogunk. Ez a mondat totális kontroll-szerepbe helyezi az illetőt, akit célzunk vele. Ehelyett inkább mondjuk ezt: “Ha lesz majd egy perced szeretnék veled valamit megbeszélni, ami fontos!”
  2. .”Elnézést” Az erős jellemű és magabiztos emberek elismerik ha valamit rosszul csinálnak, illetve tudják, hogy mikor szükséges tényleg elnézést kérni. A gyengébb jellemű, határozatlan emberek nagyon gyakran használják az “elnézést” kifejezést, mert eredendően alsóbbrendűnek érzik magukat. Számoljuk meg, hogy egy nap hányszor kérünk bármiért bocsánatot. Tényleg úgy érezzük, hogy bocsánatot kell kérni ezekért? Valószínűleg már abban a pillanatban elfelejtettük, ahogy megtörtént. Döntsük el, hogy tényleg szükséges-e!
  3. “Aggódom, hogy…” A nem magabiztos emberek túl sokat aggódnak, ezért gyakran kezdenek így mondatokat is. Az aggódás kifejezi, hogy nagyon félünk tetteink negatív kimenetelétől. Ezzel csak azt érjük el, hogy túlgondoljuk a dolgot, túl sok lehetséges kimenetelt mérlegelünk, és nem fókuszálunk a probléma megoldására. Az aggódást tartsuk meg a valós magánéleti problémákra. Mondjuk inkább azt, hogy: “nekem ezzel az a fenntartásom, hogy…”
  4. .”Persze, megteszem…” A határozott emberek kiállnak magukért. Néha persze hasznos elvállalni plusz feladatot, önként jelentkezni valamire. De ne vessük alá magunkat minden egyes kérésnek, ami nem a mi feladatunk, csak azért, hogy “jobb a békesség.” Csak szívességből nem kell mindig kávét főzni vagy borítékot nyalni másnak.
  5. .”Én csak…” Ez a kitöltő szó eltereli a figyelmet a lényegről. Vagy elhomályosítja azt, amit tényleg mondani akarunk, vagy gondolunk. Néhány példa: “Nekem csak egy perc kéne az idődből…”, “Én igazából csak arra gondoltam…” “Ez csak egy ötlet, de…” Ha van egy ötletünk, aggodalmunk, fenntartásunk, bármink, mondjuk el azt határozottan és lényegre törően.
  6. .”Ha ez így oké, akkor nem bánnád ha…?” Ezzel már eleve magára az engedélykérésre kérünk engedélyt. Azért ez már önmagában is elég megalázkodó –> nem magabiztos. Így megnyitjuk a kaput, arra, hogy azt válaszolják, hogy: “Nem, ez így nem oké”, vagy “De, bánnám!” Ha van egy kérésünk, adjuk elő azt magabiztosan. Ha gyengécske hangon adjuk elő, akkor nem is lesz annyira eredményes a kérés. Tényleg könyörögni szeretnénk egy kis segítségért vagy egy véleményért?

Miért ilyen nehéz munkát választani?

Szerző: | 2017-07-18

Amikor gyerekek voltunk, tuti mondta valaki, hogy ha nagyok leszünk, bármik lehetünk. Na azért ez nagy lódítás 🙂 Tény, hogy sok irányban elindulhatunk, de a lehetőségek sosem lesznek végtelenek. Ha nem fókuszáljuk a figyelmünket egy irányba, akkor nem fogjuk megélni a várt sikert.

Az első számú probléma nem a lehetőségek hiánya (akármennyire is ezt hajtogatják sokan), hanem az, hogy nem tudják az emberek a figyelmüket egy dologra fókuszálni azért, hogy a legmegfelelőbb lehetőséget lássák meg. Néha annyira struktúrálatlan az álláskeresésünk, hogy vagy az első szembejövő lehetőséget elfogadjuk, vagy vakon dobálózunk csak úgy.

Példa:

Lehet, hogy felajánlanak nekünk egy tök jónak tűnő munkát, és el is fogadjuk. De ha papíron jónak és tűnik, a későbbiekben lehet, hogy kiderül, hogy nem passzol az értékrendünkhöz a cég kultúrája. Aztán elkezdünk agyalni, hogy váltani kéne. De ott az a sok lehetőség, melyik lenne a legjobb?

  • Maradjak és próbáljam a legtöbbet kihozni a dologból?
  • Menjek el és keressek egy jobb helyet?
  • Menjek el és toljam önállóan szólóban az ipart?
  • Maradjak, és mellette toljam önállóan az ipart?
  • Ha megyek, akkor milyen ipar/üzletágban próbálkozzak?
  • Milyen pozíciókat keressek magamnak?
  • Mennyit akarok keresni?

És a lista csak folytatódik.

Gondoljunk csak bele, hogy ha egy nyamvadt fogkefét kell venni, akkor is meddig bírjuk nézegetni őket a bolton a polcon, hogy melyiket válasszuk?

Na ekkor szokott az ember megadni magának bizonyos paramétereket, amikkel leszűkíti a kört.

  • Ne legyen túl drága
  • Ne legyen rózsaszín
  • Ne legyen elektromos
  • Ne legyen XY márkájú

Tény, hogy minél több az opció, annál nehezebb a választás. Ez magától értetődik. (a választás paradoxonja) Ilyenkor kell eldöntendő kérdéseket megfogalmazni magunkban. Igen, vagy nem. Ha már egy kis hezitálásunk is van egy opciónál, azt azonnal töröljük a listánkból.

  • Olyan anyagi helyzetben vagyunk, hogy egyből kiléphetünk?
  • Önállóan szeretnénk dolgozni?
  • Szeret (pl.) a vegyiparban dolgozni?

Nehéz néha lesöpörni az asztalról egy csomó jó és akár valid megoldást. De muszáj kevesebb dologra koncentrálnunk, ha előre akarunk jutni. Pörgessük ezeket végig az agyunkban, ha szeretnénk egyről a kettőre lépni 🙂

 

Frappáns/gyors válaszok az interjún?

Szerző: | 2017-07-17

Nagyjából azért lehet számítani bizonyos kérdésekre az állásinterjún. Azonban nehéz ezekre kapásból válaszolni néha. Nézzünk most néhány klasszikus példát!

  1. Hogyan tudná saját magát jellemezni három szóval? Itt aztán tényleg gyors reakció kell a jó válaszhoz. Jól át kell gondolnunk, hogy milyen tulajdonságok kellenek az adott munkához, és hogyan tudjuk ezt hitelesen előadni.
  2. Ha megkérdezném, mit mondana Önről a volt vezetője? Itt se árt ha viszonylag gyorsan reagálunk, de ez gyakran csak egy fiktív kérdés. Nem mindenhol kérnek referenciát, bár vannak cégek, ahol muszáj megadni referenciaszemélnek legalább egy korábbi vezetőt. Ha felhívják, ha nem, akkor is legyünk felkészülve, és tömören és őszintén mondjuk el, hogy mi lehet a valós képe rólunk. Persze szépen megfogalmazva 🙂
  3. Melyik mesehős lenne szívesen? Ez kapcsolódik az első ponthoz. Az a lényeg, hogy mennyire tudjuk értelmesen megmagyarázni, hogy miért választanánk őt, ezzel reflektálva a saját személyiségünkre, értékrendünkre.
  4. Miért keltette fel az érdeklődését ez a munkalehetőség? Ebből arra próbálnak következtetni, hogy mennyire jártunk utána a cégnek, pozíciónak, kultúrának, stb. Már százszor leírtuk, de ez teljesen alapvető 🙂
  5. Győzzön meg, miért Önt vegyük fel? Erre nincs standard válasz. A lényeg, hogy a ránk legjellemzőbb dolgot mondjuk, vagy azt, hogy hogyan tudnánk többet tenni a cég érdekében, mi az, ami megkülönböztet minket a többi munkavállalótól/keresőtől.