Monthly Archives: május 2017

3 tipp, hogy hogyan kezeljük azt a főnököt, akivel sosem értünk egyet

Szerző: | 2017-05-23

Jó ha az ember megteheti a munkahelyén, hogy felszólal, ötleteket ad, és ezeket még komolyan is veszik. De mindig lesz egy olyan főnök, aki sorra lövi le a jó ötleteket, sose tetszik neki, amit csinálunk, és ő mindent másképp akar látni, hallani. Ez főleg érvényes akkor, ha nem csak, hogy nem értünk egyet, de egyenesen rossznak tartjuk, amit a főnök csinálni akar. Ilyenkor drasztikus következtetésekre juthatunk sajnos. Vajon bele kell törődnöm, hogy utálom emiatt a munkámat? Vajon mindig vitatkozni kell majd a főnökömmel? Vajon inkább új munkahelyet kell keresnem ezért?

Mielőtt eljutunk idáig, nézzünk önmagunkba, és tegyük fel a kérdést, hogy miért is ellenkezünk mindig? Ezután pedig nézzük meg ezt a három tippet, amit ilyen esetben tehetünk!

  1. Sokan vallják, hogy ami nem romlott el azt nem is kell megjavítani. Ha ebben a csónakban evezünk, akkor valószínűleg nehezen kezeljük a változásokat. A menedzsment azonban nem mindig látja így, mindig hatékonyabb, gyorsabb és profitálóbb módszerekkel akar majd dolgozni. Ha jön egy új főnök, lehet hogy teljesen máshogy fogja irányítani a csapatot, mint az eddigi. Mit tehetünk? Jó stratégia lehet először engedni ennek. Nézzük meg, hogy milyen, lehet hogy jó is kisül abból, amit csinál. Ismerjük meg a gondolatvilágát, ezáltal pedig tudni fogjuk, hogy mikor kell erőteljesebben ellentmondani, és mikor nem. Ha mindig csak ellentmondunk minden újnak akkor begyepesedett és régimódi képet festünk magunkról, nem pedig olyat, mint aki progresszíven szeretné egyre jobban és jobban végezni a munkáját. Nem kell feltétlenül minden újtól elzárkózni. Így lesz tapasztalatunk és összehasonlítási alapunk, ami nélkül nem lehet vitatkozni. Ha minden kötél szakad, és tényleg rosszak az új irányok, és nem érdekel senkit a véleményünk, akkor kevesebb okunk lesz a lelkiismeretfurdalásra ha új munkát nézünk.
  2. Ha azt gondoljuk, hogy nincs esély a sikerre, az is visszatartó lehet. Az előző ponthoz kapcsolódva, itt nem arról van szó, hogy nem tetszenek a főnökünk új ötletei vagy módszerei, hanem egyszerűen félünk attól, hogy kudarcba fulladunk miattuk. Egy szervezetben mindig vannak célok és feladatok. Ezek persze változnak, de a hatékony működésnek alap feltétele az, hogy ezek egyezzenek. Mindenkinek ugyanazért a célért kell dolgoznia éppen aktuálisan, mert másképp nem megy. Ez a témakör sokszor szülhet konfliktust a főnök és beosztott között. Mert ha úgy érezzük, hogy lehetetlen célokat tűz elénk, vagy nem érezzük a magunkénak az ő céljait, akkor bizony nehéz lesz az együttműködés. Azt viszont sose fogadjuk el, hogy minden nap csodákat és nem reális eredményeket várnak tőlünk.
  3. Lehet, hogy azért ellenkezünk mindig a főnök véleményével, mert sosem hagyja, hogy kiteljesedjünk a munkánkban. Nem adja meg a kellő szabadságot nekünk ahhoz, hogy önállóan végezzük a munkánkat, nem kapunk elég felelősségteljes feladatokat. Mindent ránk erőltet, és úgy akarja csináltatni a dolgokat, ahogy neki tetszik. Így viszont sosem fogunk tudni kiteljesedni és teljes potenciálunkat megmutatni. Ez extrém esetben kudarcélményt is okozhat, és nagyon hamar kiéghet így az ember. Ezt esetleg próbáljuk megbeszélni vele, hogy  szeretnénk többet hozzáadni a működéshez, de így nem tudunk teljes gőzzel dolgozni. A reakciójából ki fog derülni, hogy mi a teendőnk.
  4. Illetve az etikailag, szakmailag megkérdőjelezhető feladatok elvégzésére való felszólítás szokott még gondot okozni. Ha a főnökkel ezt nem tudjuk megbeszélni, kérjük a HR segítségét az ügyben.

10 dolog amit az állásinterjú előtti nap megtehetünk

Szerző: | 2017-05-21

Mindenki izgul az állásinterjú előtti estén. Főleg ha tele van a fejünk “mi van ha?” gondolatokkal. Ezzel az egész napunk is elmehet. Csak agyalunk és agyalunk, ahelyett, hogy hasznos dolgokkal kötnénk le magunkat. Nézzünk most 10 jó példát ezekre!

  1. Készítsük össze a ruhánkat: Még ha normál esetben nem is szoktuk ezt megtenni, ilyenkor azért érdemes előre összeválogatni és kikészíteni a ruhánkat. Így elkerülhetjük a reggeli kapkodást, és azt, hogy valami borzalmasan összeválogatott szerelésben menjünk az interjúra. Intézzük el a vasalást is!
  2. Rakjuk össze a táskánkat: Akár férfi, akár női táskáról van szó, jó ha előző nap összerakunk mindent. Zsebkendő, egy fél literes víz, esetleg egy smink készlet, egy példány az önéletrajzunkból, és ha szükséges, akkor valamilyen portfólió is! A többi ránk van bízva.
  3. Tervezzük meg az utat: Legalább a térképen nézzük meg, hogy hova kell menni. Ha nem a világ végére megyünk, akkor akár előző nap vagy azon a héten ki is mehetünk a helyszínre szétnézni, hogy ne az interjú előtt kelljen bénázni. Ha másik városba megyünk vagy nagyon távolra kell utazni, akkor használjuk a Google utca-kép alkalmazását. Számoljuk bele a forgalmat és esetleg a biztonsági ellenőrzés is.
  4. Fussunk át általános interjúkérdéseket: Nem tudunk mindenre felkészülni, és nem tudjuk, hogy mit fognak kérdezni tőlünk. De azért vannak gyakran előforduló dolgok, amikre fel tudunk készülni. Akár ezen a blogon is találhattok ilyeneket!
  5. Nézzünk utána az interjúztatónak: Ma már a LinkedIn-en vagy akár a Facebookon, esetleg a cég weboldalán is találhatunk infókat arról, hogy kivel fogunk beszélgetni. Ha már csak egy képet látunk azzal is előrébb vagyunk. Nem kémkedésről van szó, csak jó ha van valami input, és fel tudunk készülni kicsit.
  6. Nyomtassunk több CV-t: Az interjúztató is elfelejtheti, de akár idő közben többen is bejöhetnek mégis csak az interjúra. Ők is szívesen megnéznék, jó ha tudunk adni nekik is 1-1 példányt. Felkészült ember képét adjuk ezzel magunkról.
  7. Találjuk ki a reggelinket: Van aki nem is szokott enni reggel. Van aki nem bír az izgalomtól. Nem baj, ezeket most tegyük félre. Előző nap vegyünk valami könnyű reggelit, ha tényleg nem bírunk enni, akkor egy kis édesség vagy keksz vagy valami nagyon könnyed reggeli lesz a megoldás.
  8. Készüljünk fel a legrosszabbra: Murphy törvénye. Ha valami közbejöhet, az közbe is fog. Nyilván a semmiből fog elkezdeni szakadni az eső, ha gyalog megyünk, azon az úton lesz dugó ahol sose jár senki, és az ingünkről is lerepülhet a gomb menet közben. Vannak elkerülhetetlen, kivédhetetlen dolgok, de van amire, tudunk készülni! Ha attól félünk, hogy elkésünk, akkor tényleg adjunk inkább több időt magunknak. Vagy ha nagyon félünk egy kérdéstől, akkor tanuljunk meg illedelmesen időt kérni.
  9. Csináljunk puskát: Vágjunk zsebre egy kis cetlit, amire felírjuk a menedzser nevét és titulusát, akivel beszélgetni fogunk, írjunk fel néhány szakmai eredményt, amit meg akarunk említeni, illetve kérdéseket, amiket az interjú végén feltennénk. Ezt a cetlit az utolsó 5 percben még átnézhetjük gyorsan, amíg várakozunk.
  10. Ébresztő: Ne felejtünk el ébresztőt állítani 🙂

Ti mit szoktatok csinálni állásinterjú előtt? Írjátok meg nekünk kommentben?

15 tipp, hogy hogyan lehetünk igazán profik a munkánkban!

Szerző: | 2017-05-19
  1. Ne csak végezd a munkád! Nagy a különbség a feladat sima elvégzése, és a jól elvégzése között! Végezd el lelkesen a feladatod, legyél büszke magadra, ha elérted a darabszámot és még ráhúztál egy párat. Vagy megírtad még azt a jelentést is, amit ráértél volna holnap! Igenis légy igényes a munkádra! Hidd el, a vezetőség felfigyel ezekre az apró részletekre!
  2. Dolgozz keményen! Néha nehéz lehet, és fárasztó. Azonban ha nap közben nem lazsálsz, nem csetelsz az ismerőseiddel, időben érkezel, és nem lépsz le hamarabb, mindenképp kivívod vezetőid (és kollégáid) megbecsülését.
  3. Légy professzionális! Bármi is legyen a munkád, mindig viselkedj profihoz méltóan. Vedd komolyan, amit csinálsz, ne lazáskodj. Megvan a viccelődésnek, tréfáknak is a helye, de az nem a munkahelyed. Tartsd be a szabályokat. Legyél mindig tisztelettudó, udvarias, öltözz a munkádnak megfelelően, és fókuszálj a feladatodra.
  4. Pozitív hozzáállás! Még ha rossz napod is van, akkor is igyekezz pozitív maradni. A főnökeid és a kollégáid is szívesebben dolgoznak olyan emberrel, aki jó kedélyű, nem panaszkodik, és nem sugározza magából a negativitást. Persze nem szabad átesni a ló túloldalára sem, a túlzott lelkesedés is visszataszító lehet!
  5. Kezdeményezz! Ötleted van, hogy hogyan végezhetnéd jobban a munkádat? Vagy esetleg más, építő szándékú meglátásod van, ami akár egész munkahelyed hatékonyságát javíthatja? Oszd meg a vezetőiddel! Nagyra értékelik, ha ezt a fajta konstruktív viselkedést látják benned. Azonban vigyázz! Ne fáraszd őket buta ötletekkel, és a jó ötleteiddel se áraszd el őket túl gyakran. De ami tényleg a munkahelyed előnyére válhat, azt ne tartsd magadban!
  6. Legyél csapatjátékos! Nagyon ritka, hogy egyedül kell dolgoznia valakinek. Igyekezz jól kijönni kollégáiddal, még akkor is, ha nem feltétlenül szimpatikusak. Kerüld a konfliktust, próbálj együttműködni velük. Ilyen helyzetben a feladat elvégzése a fontos, nem a saját érdekeid. Ezt tartsd észben! Amennyiben valakivel mégis meg kell beszélned egy problémát, próbáld azt a legdiplomatikusabban elintézni. Így népszerű lehetsz vezetőid és kollégáid szemében is!
  7. Ismerd a főnököd! Nem kell, hogy barátok legyetek. Sőt az sem kell, hogy kedveld (bár az az ideális eset). De ami nagyon fontos az az, hogy ISMERD! Ha ismered a stílusát, gondolkodásmódját, beállítottságát, akkor könnyebben tudsz megfelelni az elvárásainak és igényeinek, könnyebben tudsz jó alkalmazottá válni a szemében!
  8. Ismerd a céget! Ez alatt a cég céljainak, küldetésének, kultúrájának megismerését kell érteni. Ne dolgozzunk le éveket egy cégnél úgy, hogy nem tudjuk ezeket. Ha ismerjük a munkafolyamatokat, stratégiákat, termékeket, kapcsolatrendszert, akkor mi is jobban el tudjuk magunkat helyezni az egész rendszerben. Ez fontos ahhoz, hogy megértsük, mi is a szerepünk, milyen értéket adunk hozzá a céghez.
  9. Fogadjuk megfelelően a kritikát! Vannak olyan főnökök, akik mindenbe bele fognak kötni, és mindent úgy akarnak, ahogy ők gondolják. De a legtöbb főnök csak visszajelzést ad a munkádról. Ezt ne vedd sértésnek, ő is csak azt szeretné, hogy hatékonyabb dolgozó legyél, ami végső soron neked is érdeked! Ha olyan kritikát kapsz, ami az épülésed szolgálja, fogadd azt konfliktus nélkül!
  10. Alakíts ki jó kapcsolatokat! A 6. pont hasonló. Keresd azoknak az embereknek a társaságát, barátságát, akik szintén igyekeznek kiváló munkát nyújtani. Több ember egy környezetben egymás lelkesedését, szorgalmát fogja erősíteni, még magasabb szintre emelve így a teljesítményt!
  11. Éljünk a képzési lehetőségekkel! Valljuk be, hosszú évek után a legjobb munkába is hajalmosak lehetünk beleunni. Ha a vezetőnk felajánl egy tréninget nekünk, egy oktatást, tanfolyamot, esetleg egy másik végzettség megszerzését, ne szalasszuk el a lehetőséget! Később jól jöhet, ha máshoz is értünk J
  12. Légy a megoldás részese! Sose légy az az ember, aki minden hibát meglát, de megoldást nem kínál hozzá. Míg az előbbi viselkedés nagyon negatív hatású tud lenni, addig az utóbbi (az 5-ös ponthoz szorosan kapcsolódó) kifejezetten kedvező is lehet a munkahelyi megítélésünkre. Itt is fontos megjegyezni, hogy ne tűnjünk se túlságosan okoskodónak, se túlságosan kritikusnak, mert a munkáltató azt hiheti, hogy leminősítjük a cégét!
  13. Kerüld a pletykákat! Ez nem szorul különösebb magyarázatra. Könnyű belekeveredni, és egy munkahelyen még a falnak is füle van. Jobb nem belegabalyodni ebbe a hálóba.
  14. Jelentkezz önként! Új feladat van? Bejött egy projekt? Vállald el! Amennyiben van rá mód, érdemes önként jelentkezni ilyen feladatokra. Biztos, hogy jó pont a főnöködnél. Ha bírod, és belefér a munkakörödbe, akkor ne habozz!
  15. Segítsd az újakat! Nem csak az új kollégák, de a főnököd szemében is jó színben tűnsz fel, ha segíted a kezdőket. Szükség van a tapasztaltodra, az eddigi tudásodra, és ilyen módon ezt jól a tudtára lehet adni a vezetőségnek. És a fiatal kolléga is hálás lesz neked!

Hasznosnak találtad bejegyzésünket? Oszd meg ismerőseiddel! Ha észrevételed van, vagy szívesen kiegészítenéd a listát, írd meg nekünk kommentben!

Három gondolat, amivel a saját karrierünket gátoljuk

Szerző: | 2017-05-17

Van egy nagy karriercélunk, ami már régóta foglalkoztat minket. Akár egy oldalirányú váltás, pályaelhagyás, vagy bepróbálni azt a csoportvezetői állást… Sokat gondolunk rá, de igazi lépéseket mégsem tettünk eddig. Nem azért, mert nem érdekel minket, hanem azért, mert a legnagyobb célok szoktak néha a legfélelmetesebbek lenni. Vagy annyira akarjuk őket, hogy félünk a kudarctól. Nézzük meg azt a három esetet, amik ugyan rövid távon megnyugtatnak minket, de hosszú távon csak visszatartanak.

  1. Túl kockázatos:

A nagy változások mindig idegességgel, aggodalommal töltik el az embert. Leggyakrabban a félelmet a kudarc, mások véleménye, és a rossz döntés meghozásának esélye adja. Ezek általában mindig kötődnek az anyagi vonzatokhoz is. Tegyük fel ezt a három kérdést magunknak ilyenkor:

  • Mi lehet a legrosszabb dolog, ami történik velünk, és mennyire valós az esélye annak, hogy ez bekövetkezik?
  • Mit tehetek azért, hogy ennek az esélyét csökkentsem?
  • Mit tehet akkor, ha ez a helyez mégis bekövetkezne?

A legtöbbször a legrosszabb eset, ami történhet, hogy “keresnem kell még egy sima melót magamnak.” De ha belegondolunk, ez azért mégsem a világvége, még ha nem is a legkellemesebb dolog. És elővigyázatossági lépéseket is tehetünk, például elkezdünk félrerakni a nehezebb időkre, amikor állást keresünk, vagy úgy hagyjuk el az előző munkahelyünket, hogy nem égetünk fel minden hidat magunk mögött.

2. Túlságosan felelőtlen lenne

Az alább felsoroltak közül meggyőződve hiszel valamelyikben?:

  • Ha azt csinálom, amit szeretek, azzal nem fogok annyit keresni
  • Egy nagy cégnek dolgozni mindig biztosabb, mint magamnak
  • 65 éves korig dolgozni kell aztán nyugdíjba menni

Ha a válasz igen, akkor nem vagyunk egyedül. De nem is feltétlenül van igazunk. Igenis csinálhatjuk azt, amit szeretünk. A nagy cégeknél is vannak tömeges elbocsátások, és hamarabb és később is lehet nyugdíjas az ember, mint a nyugdíjkorhatár. Itt is feltehetünk három kérdést:

  • Mi a bizonyíték arra, hogy a fenti állítások igazak?
  • A fenti állításokban való hit elősegíti, vagy gátolja a karriercéljaimat?
  • Hogyan változtathatnám ezeket sokkal konstruktívabbá?

Ezeket a dolgokat leggyakrabban a szülőktől, vagy egyéb szocializálódási közegekből tanuljuk. Akár annyira mélyen is gyökerezhetnek, hogy nem is tudunk a létezésükről. Azonban ha szélesítjük a horizontunkat és más szemszögből közelítjük meg a dolgokat, akkor könnyebben tudjuk lebontani ezeket a falakat magunk körül. Ez pedig néha elengedhetetlen a céljaink elérése érdekében.

3. Sosem fog összejönni

Az emberek gyakran csak feketében és fehérben tudnak gondolkodni. Van egy tök jó karriercél, ami ott van jóóóó messze, ők pedig itt vannak, és az a “messze” az nagyon elérhetetlennek tűnik. De mi van a két “helyszín” közötti lépésekkel? Nézzünk egy példát. Lehet, hogy az az álmunk, hogy best-seller írók leszünk, aki a tengerparton él a villájában. Persze ez nagyon messzi célnak tűnik a gép mellett ülve/állva… De megtehetjük akár ma is az első lépést. Írjunk valamit! Aztán később csatlakozzunk egy író társasághoz. Aztán írjunk még egyet. Meg is tettük az első lépéseket a publikáláshoz. Most jön a három kérdés:

  • Mik azok a lépések, amiket már ma megtehetek a cél elérése érdekében?
  • Ennek az álomnak milyen elemeit tudom már most megvalósítani?
  • Hogyan tudnám lebontani apróbb részcélokra az egész folyamatot, amelyek könnyebben elérhetők?

A fokozatosság elve itt nagyon fontos. Kis lépésekben haladva kell felépíteni minden dolgot, egy ház sem rakódik le magától egyből. Legyünk magunkkal őszinték, és ne akarjunk egyszerre túl sokat. viszont a kis lépések sok-sok sikerélményt hoznak, amelyek végül elvezethetnek a célhoz, ha nagyon akarjuk.

5 téma, amit sose hozzunk szóba szakmai körökben

Szerző: | 2017-05-16

Szakmai körökben, munkahelyi helyzetekben néha egy kis társalgás is körülményes lehet. Nagyon nem mindegy, hogy mikor, hogyan és mit mondunk. Legyen szó akár egy sima beszélgetésről a kollégákkal, egy szakmai találkozóról, egy meetingről, vagy egy kávészünetről.

  1. Vallási, faji, politikai kérdésekben polarizálódni: Ahogy ezeket a sorokat írom az az érzés jár a fejemben, hogy kell-e egyáltalán emlékeztetnem erre akárkit is. Sajnos kell. Nagyon sok kényelmetlen és feszült helyzetet tud szülni, ha ilyen témákat hozunk szóba. Főleg akkor, ha még nem ismerjük a kollégáinkat eléggé. Mindenkinek van véleménye általában ezekben a témákban. Ami nem is baj, emberek vagyunk, jogunk van bármilyen véleményt alkotni. És igen, szólásszabadság is van (elvileg…), de ettől függetlenül munkahelyen kerüljük inkább ezeket a témákat, ha egy mód van rá. Sosem tudhatjuk, hogy kit bántunk meg.
  2. Személyes problémáink kivetítése másokra: Mindenkinek vannak gondjai. Az nem is baj alapvetően, ha a kollégákkal meg lehet beszélni szünetben bizonyos dolgokat. Jól esik néha panaszkodni valljuk be, megkönnyebbülünk tőle picit. Csak ne csapjon át a ló túloldalára, és ne vetítsünk ki mindent másokra. Az nem baj ha elmondjuk, de ettől ne viselkedjünk velük kellemetlenül, ellenségesen, barátságtalanul. A kollégák nem ezért vannak. Ők is nyugodt körülmények között, kellemes hangulatban szeretnének dolgozni. Főleg érvényes ez akkor, ha előrébb szeretnénk jutni a cégen belül. A panaszkodókat sosem szeretik 🙂
  3. Rossz szokásokat emlegetni: Egy állásinterjún elsütni azt vicceskedve, hogy néha az üzleti ügyfelekkel elmegyünk sörözni, és annak jó szokott lenni a vége, na az nem szerencsés. De még ezer meg egy ilyen példát említhetnénk. Kifejezetten jó példa az alkoholfogyasztás erre. Az emberke nagy része iszik valamilyen formában, amivel nincs is gond. Azzal viszont van, ha az első dolog ami beugrik személyünkről másoknak, az a szesz. Ez nem professzionális hozzáállás. De ide sorolhatjuk azt is, hogy “hobbink a facebookozás vagy a tévézés,” vagy “nem bírunk ki egy órát cigiszünet nélkül” vagy “hát igen elég sokat szoktam pókerezni a szabadidőmben”
  4. Hazugságok amikkel lenyűgözni akarunk, de visszafelé sülnek el: Biztosan volt mindenkinek olyan esete már, amikor csak egy apró kis füllentést vagy szépítést akart mondani, aztán hónapok vagy évek múlva kiderült a turpisság, és utána örökre kísérteni fog a dolog. Egy korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy bizonyos füllentések akkor sem gázak, ha kiderülnek. De azért diplomát ne hazudjunk magunknak. Persze mindig a legjobb oldalunkat mutassuk, legyünk megnyerők, de ne essünk túlzásokba
  5. Pletykálni másokról a szakmában: Hát ez is egy olyan dolog, amit mindenki csinál, de igazából nem szerencsés. Főleg ha olyan szakmában dolgozunk, ami egy zártabb közösség, kevesen foglalkoznak vele. Ezekben a körökben, vagy egy cégen belül nagyon el tud menni a híre mindennek. ÉN bankoknak toborzok, és higgyük el, mindenki ismer mindenkit. Tapasztalatból mondhatom, hogy emiatt nem kapnak nagyon sokan állást rajtam keresztül. Úgyhogy vigyázzunk kiről mit mondunk 🙂

Ti mivel egészítenétek ki a felsorolást? írjátok meg nekünk kommentben!

A rólunk és a munkáltatóról kialakult első kép fontossága

Szerző: | 2017-05-16

Biztosan találkoztál már olyan esettel, amikor valami egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt állították neked. Ez bármikor előfordulhat egy új munkahelyen is. Az új munkahely is kialakít bennünk egy bizonyos képet, benyomást az első napon, de a munkahelyünknek is meglesz az első benyomása rólunk. Vizsgáljunk meg most néhány ide kapcsolódó kérdést, a munkavállaló szemszögéből.

Mennyire egyezik meg az első benyomásunk azzal, mint amire az állásinterjú után számítunk?

Alapvetően háromféle válasz lehetséges.

  1. Megegyezett
  2. Nem egyezett meg, de pozitívan csalódtam
  3. Nem egyezett meg, de negatívan csalódtam

Kutatások szerint az esetek megközelítőleg egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban jelennek meg, ami azt jelenti, hogy ugyanakkora eséllyel fogunk sokkal jobb munkát kapni, mint amekkora eséllyel csalódás érhet bennünket, vagy pontosan olyan lesz, mint amire számítunk.

Megváltozik-e a későbbiekben a munkahelyről kialakított első benyomás a későbbiekben?

Ez egy eldöntendő kérdés, így tehát igennel vagy nemmel válaszolhatunk. A kutatásban résztvevők 87 százaléka azt állítja, hogy nem változott meg az első napon kialakított kép a későbbiekben sem, és 13 százalék mondta azt, hogy megváltozott (akár pozitív, akár negatív irányba).

Miért fontos ez?

Az első kérdés azért fontos, mert minden esetben fenntartásokkal kell kezelnünk egy új munkahelyet. Igyekezzünk minél alaposabban utánajárni mindennek, ne hagyjuk „eladni magunkat”. Kérdezzünk, legyünk érdeklődők, és ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor különösen vigyázzunk. Mindenképp az a cél, hogy az első vagy második kategóriába kerüljünk!

A második kérdés lényege pedig az, hogy a munkáltatóknak nagyon is oda kell figyelnie, hogy mit ígér az új munkavállalónak, és ő mit fog ebből megkapni, érzékelni az első napon. Nagyon könnyen kialakítható a munkavállalóban ezzel egy kissé lázadozó, motiválatlan és végső soron nem hatékony hozzáállás, ami teljesítménycsökkenésben, és akár profitvesztésben realizálódhat a cégnél!

Érdemes tehát odafigyelni ezekre az apró részletekre!

13 egészséggel kapcsolatos dolog, amivel áltatod magad a munkahelyen!

Szerző: | 2017-05-14

Nagyon tetszik az ötlet, hogy egészségesen élj, a munkahelyeden is. De amikor eljön az idő, nehéz ám tenni érte. Nézzünk most 13 esetet, ami ide vág! Ti melyikkel szoktatok szembesülni? 😀

  1. Nincs több kifogás! Reggelfelkelek korábban, elmegyek futni vagy edzeni egyet munka előtt. Tök jó lesz, fel leszek frissülve, elégetek egy vagon kalóriát, és hat évvel meghosszabbítom az életemet. A kollégák meg se fognak ismerni, annyire ki leszek gyúrva.
  2. Ez volt az utolsó, hogy igent mondtam az ingyen sütire/nasira az étkezőben.
  3. Szükségem van reggel arra a kis plusz alvásra, mert amúgy nem fogom kibírni a napot. Oda kell figyelnem a meetingen/a gép mellett/ vezetés közben. Nem tudok korábban felkelni azért, hogy kocogjak. És hétfő helyett amúgy is jobb azt szerdán elkezdeni….
  4. Tudom, lemondtam az ingyen nasiról. De ma rossz napom van és megérdemlem. Törődni kell a boldogságunkkal is, nem? Egy sütike mindig belefér.
  5. Fú már szerda van? Hétfőn kellett volna elkezdenem az új egészséges napi rutinomat. De hát most már szerdán hogy kezdjem el? Elég fura a hét közepén elkezdeni az egészséges életmódot. Majd a jövő héten…
  6. Nem fogok az irodaházban lifttel járni. Mindig lépcsőzni fogok. Legjobb edzés! Vaaaagy, mégsem?
  7. Ma nagyon jó napom van. Sikerek a munkában, mindenki boldog, hát csak megérdemlek egy kávét meg egy sütit nem?
  8. Holnaptól nem iszok kávét, csak teát. Aha…
  9. Ezt a fánkot felvágom négy felé. És csak az egyik negyedét fogom megenni. Vagy maximum a felét. De ha nagyon fincsi akkor a háromnegyedét is. De akkor már ne árválkodjon ott az a kis darab.
  10. Minden órában fel fogok állni az asztalomtól, és körbe megyek az épületen.
  11. Beviszem a munkahelyre az edzős cuccomat. Mert ha már elvittem akkor úgyis lemegyek a kondiba meló után. De azért ha valaki meg akar inni egy sört a műszak végén, akkor nyilván azt fogom elfogadni, mert a csapatépítés a legfontosabb.
  12. Az álló asztalok biztos tök jók.
  13. Egész héten élvezni fogom, hogy csak salátákat eszek. És nem fogok irigykedve nézni a kollégákra, ahogy pizzát és rántott húst zabálnak a menzán. És nem fogom “véletlenül” otthon hagyni a salátámat már csütörtökön, hogy kénytelen legyek venni bent valami rendes kaját.

Miért olyan nehéz rávenni magunkat a munkahelyváltásra?

Szerző: | 2017-05-12

Eldöntöttük, hogy munkahelyet váltunk. De igazából csak eddig jutunk mindig. Minden egyes alkalommal amikor leülünk állásokat böngészni, vagy az önéletrajzunkat javítgatni, csak azt érezzük, hogy „meh…” Szóval, meg is tehetnénk ma azt, hogy jelentkezünk, de mindig van holnap is. ugye…?

De miért olyan nehéz felgyűrni az ingünk ujját, és tényleg nekiállni a dolognak?

Nem vagyunk ezzel egyedül. Azért sokan vannak úgy, hogy szeretik halogatni a dolgokat. Nézzük meg most a négy leggyakoribb esetet, és hogy hogyan juthatunk túl rajtuk!

 

  1. Nem vagyunk benne biztosak, hogy mit akarunk:  Ha úgy döntünk, hogy új munkahely után nézünk, akkor csak egy kritérium létezik. Más legyen, mint ami most van. Ezt tudjuk tovább bontogatni persze. És kell is, mert önmagában ez így nem elég. És ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mit is szeretnénk, akkor az álláskeresés is sokkal hosszabbnak és kínlódósabbnak fog tűnni. Ehelyett mit tehetünk? Agyaljunk azon, hogy mi az amire tényleg szükségünk van a következő pozíciónkban. Tegyük tisztában magunkban ezt. Ehhez azért szükség van egy erős önismeretre, de sok opció van, amivel leszűkíthetjük a kört. Beszélgessünk másokkal, akik olyan pozícióban vannak, csináljunk önismereti teszteket, de a lényeg, hogy határozzuk meg konkrétan az elvárásainkat és igényeinket!
  2. Igazából annyira nem is vagyunk boldogtalanok: Nem vagyunk igazán izgatottak a mostani munkánktól. De azért lehetne sokkal rosszabb is, nem? A munka elmegy, a fizu se gáz, elvagyunk a kollégákkal, elég kényelmes így az élet. Persze azért érezzük, hogy egy kicsit jobb is lehetne máshol, jó lenne kipróbálni magunkat máshol, vagy egy magasabb szinten is, de annyira nem erős a vágy, hogy ez tüzet gyújtson alattunk, és felrepítsen a ranglétra tetejére… Ezen a ponton amit tehetünk az az, hogy eldöntjük, hogy tényleg akarunk-e váltani, vagy nem. Nem mindegy, hogy akarjuk, vagy jó lenne…  Ennek eldöntésében segít ha írunk egy pro és kontra listát a jelenlegi és megpályázni kívánt munka között. Lehet, hogy itt kiderül, hogy nincs is szükségünk új munkára.
  3. Meg vagyunk ijedve: A változás rémisztő tud lenni. Főleg ha a cél nagyon nehezen elérhetőnek vagy szinte lehetetlennek tűnik. Vagy a folyamatos kudarcélmény félelme az, ami meggátol bennünket a karrierünk építésében. Nem baj ha meg vagyunk rémülve kicsit, mindenki fél az álláskereséstől. A bizonytalantól. Ezen semmi szégyellni való nincs. A legjobb módszer erre az, ha belátjuk, hogy le kell küzdeni a parát. Egyszerűen csak tegyük meg, rosszabb biztos nem lesz mint eddig. Félünk, hogy megtudja a mostani főnökünk? Anyagi aggályok? Ismeretlen vizek? Ugyan már… Ha kell, kérjünk mástól is bátorítást. De mindig jegyezzük meg, hogy nem vagyunk egyedül ezzel!
  4. Nem vagyunk elég motiváltak: Persze jó volna egy új melóhely. De senki nem szereti az önéletrajzát csinosítgatni és az unalmas álláshirdetéseket böngészni vasárnap délutánonként. De még annyira azért nem kell az a másik munkahely, hogy tényleg nekiálljunk. Viszont van egy rossz hírem, ebbe bele kell fektetni az időt, könnyen nem megy sajnos. Ehhez írhatunk egy „to-do” listát, ha az segít, és úgy könnyebb haladni a folyamattal J

 

Ti mivel egészítenétek ki a listát? Írjátok meg nekünk kommentben!

Mit tegyünk, ha elmúlasztunk egy határidőt a munkahelyünkön?

Szerző: | 2017-05-10

business men phonecall

Pánik üzemmód: ON!

Mindent megtettünk, hogy teljesítsük határidőre, amit kértek, de már tudjuk, hogy esélyünk sincs rá, hogy ez bekövetkezzen. A határidő pedig vészesen közeleg! Már éppen arra készülünk, hogy kidobjuk a számítógépet az ablakon, és megpróbálunk előállni valami bődületes hazugsággal. Ám tehetünk valami sokkal jobbat, és professzionálisabbat. Írjunk egy e-mailt, a következő lépések mentén:

  1. Vállaljuk a felelőséget: Ha bevalljuk, hogy hibáztunk, akkor az emberek könnyebben fogják elhinni, hogy a későbbiekben ez nem fog megtörténni, mert mi magunk is rájöttünk a hibára. Ha mellébeszélünk, vagy mást akarunk hibáztatni és okolni a történtek miatt, akkor senki nem fogja azt gondolni, hogy tanultunk is valamit az esetből.
  2. Ajánljunk fel valamit: Mondjuk el az embereknek azt, amit biztosan tudunk. Mondjuk el, hogy meddig jutottunk a feladatban, mit sikerült elkészíteni és mit nem, így legalább nem hagyunk teljesen üres kézzel senkit. Ezzel bizonyítjuk, hogy legalább rajta vagyunk az ügyön, és a jó irányban haladnak a dolgok, csak nem feltétlenül a leggyorsabb ütemben.
  3. Adjunk meg eg új (valós) határidőt: Persze nem mi vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt megszabjuk, de ha már így alakultak a dolgok, akkor a legjobb amit tehetünk, hogy megmondjuk, hogy mikorra leszünk kész ténylegesen. Ha ezt egyszer megtettük, akkor ne engedjünk a csábításnak, és ne kérjünk még egy plusz órácskát… Az már tényleg halál ciki. Ilyen esetben inkább kérjünk több időt, mint amire valójában szükségünk van, és így fényesre polírozottmunkát adhatunk ki a kezünk közül.
  4. Biztosítsunk mindenkit arról, hogy ez nem fordul elő többet: Mindenki hibázik. A legjobbak is. Sőt, aki dolgozik az hibázik. Ha először történik ilyen, azt valószínűleg mindenki meg fogja érteni. Más is átesett ezen, nekünk is meg kell tanulni a dolgokat időre elkészíteni. Egy ilyen kellemetlen helyzet azonban általában elég erős motivációt ad arra, hogy többet ne kövessük el ezt a hibát.

Szedjük össze ezeket a pontokat egy szépen megfogalmazott e-mailbe, vagy ha elég bátrak vagyunk akkor akár szóban is, és így talán jobban meg tudjuk menteni a helyzetet, mint a bevezetőben említett módon 🙂

dolgok, amit csak akkor értünk meg, ha utáljuk a munkánkat

Szerző: | 2017-05-09

Ezt csak annak a klubnak a tagjai értik, akik már rég nem szeretik a munkájukat.

Még mindig jól akarjuk csinálni a munkánkat. Néhány évvel ezelőtt Apa azt mondta, hogy attól még, hogy utálom a munkámat, az nem mentség arra, hogy rosszul végezzem. Mondjuk ő arra következtetett, hogy én csak ücsörgök és panaszkodok állandóan, ahelyett, hogy csinálnám a dolgom. Emiatt a legtöbbször próbáltam magam rákényszeríteni, hogy mégis jól végezzem a munkámat. Ahogy tudjuk, gyakran van kellő motiváció arra, hogy továbbra is rendesen végezzük a munkánkat. Vagy azért, hogy legyen valami állásunk, amíg nem jön jobb, vagy azért, hogy előléptessenek minket, és megszabaduljunk az utált munkakörtől vagy esetleg a főnökünktől. A lényeg, hogy ha ki is mondjuk, hogy nem szeretjük a munkánkat, akkor se adjunk okot arra, hogy emiatt csak az irodában vagy az üzemben lófrálunk. Győzzünk meg másokat is erről. Az nem baj, ha tudják, hogy nem szeretjük a munkánkat. Az viszont baj, ha tudják, hogy nem is csináljuk rendesen

Tudjuk, hogy szerencsések vagyunk, amiért van ez a munkahelyünk. Néha mindenkinek vannak napjai – főleg azoknak, akik vasárnap este sírva fekszenek le aludni, hogy hétfőn már megint be kell menni. – amikor megfeledkezünk arról, hogy azért van egy dolog ami miatt minden hónapban megkapjuk a számlára a pénzt. A legtöbb esetben mindig győz az a gondolat, hogy: “legalább van miből laknom/ennem/vásárolnom/gyereket eltartanom, stb.” Szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán van munkánk. Mindenkinek van egy rossz munkahelye. De gondoljunk azokra, akiknek semmilyen munkahelye nincs. Ez elég komoly gátat szab általában a karrierváltásokban, hiszen a biztosat mindig nehezebb feladni az ismeretlenért. Nagyon nagyon kell gyűlölni a munkát néha, hogy tényleg elszánjuk magunkat.

Azért azt azonban tudjuk, hogy attól még, hogy néha meg tudunk venni valamit, amire nincs is szükségünk, még nem jelenti azt, hogy ez így jól van. Élethelyzet válogatja, de nem szabad elkényelmesedni, csak azért, hogy a következő hónapban is tudjunk venni egy új cipőt magunknak. Többet ér, ha fejest ugrunk egy új kihívásba, és legalább az esélyét megadjuk annak, hogy olyan munkahelyet találjunk, ahova szeretünk, de legalábbis nem gyűlölünk bemenni.