Monthly Archives: május 2017

Mikor érdemes összehasonlítanunk magunkat másokkal?

Szerző: | 2017-05-30

Nagyon sokszor halljuk, hogy ne méregessük , ne akarjuk mindig másokhoz hasonlítani magunkat. A kollégánk mindig többet teljesít, mint mi? Valaki szerencsésebb, mert őt léptették elő? Nem mindig célszerű másokhoz mérni magunkat. De nézzünk meg most 4 esetet, amikor igen!

  1. Amikor meg kell valamit tanulni. Valaki, akit ismerünk elért egy nagy sikert. Mondjuk az egyik kollégánkat előléptették egy pozícióba, amire mi is pályáztunk. Ez valószínűleg nem fog kellemes érzéseket kiváltani bennünk, és nyilván azon fogunk töprengeni, hogy mi mivel vagyunk kevesebbek, mint ő, ergo máris összehasonlítjuk magunkat vele. Akármennyire kemény ez a helyzet, arra mégis jó, hogy tanuljunk belőle valamit. Van egy olyan kvalitása, amivel mi nem rendelkezünk? Régebb óta dolgozott ott? Tett valami extra erőfeszítést, hogy jobb helyzetbe pozícionálja magát? Ezekre a kérdésekre válaszolva jó eséllyel állapítunk meg fontos különbségeket, amiken aztán elkezdhetünk dolgozni. Miben kell fejlődnünk, miben kell változtatnunk, stb. Így épül a karrier.
  2. Amikor inspirációt meríthetünk belőle. Az összehasonlítgatás mindig egy kétélű kard. Egyfelől nagyon bántó és kellemetlen is tud lenni. De a másik oldalról nézve nagyon motiváló is! Persze ha a főiskolai szobatársunk, (aki amúgy tök béna volt) beindított egy sikeres céget, az könnyen belehúzhat minket a negatív hangulatba. Azon fogunk töprengeni, hogy nekünk miért van egy uncsi munkánk, ő pedig miért egy menő cégvezető? Amikor ugyanabba a suliba jártunk. Ugyanolyanok voltak a jegyeink. Ugyanaz minden… Nem ugyanaz! De gondoljunk bele. Ha neki ilyen lehetőségek voltak nyitottak, akkor elméletben nekünk is nyitva állnak ezek a kapuk!
  3. Amikor ez szélesíti a látókörünket. Az összehasonlítás nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy megnézzük miben különbözünk a nálunk sikeresebb emberektől (persze mint ahogyan azt korábban leírtuk, a sikeresség is szubjektív). Ha mondjuk egy nálunk kevésbé “sikeres”, vagy ne adj isten borzalmas helyzetben levő emberrel hasonlítjuk össze magunkat, akkor biztosra vehetjük, hogy nem fogjuk annyira sajnálni magunkat. Nyilván ezt sokszor megtettük már mindannyian. Erre most hozhatnánk egy csomó példát, de szerintem fölösleges. Néha muszáj a saját kis buborékunkból kilépni, és más szemszögből vizsgálni a dolgokat ahhoz, hogy megértsük, valójában hol is állunk. (out-of-the-box thinking)
  4. Amikor ettől jobban megértjük magunkat. Mindig azt halljuk, hogy ne hasonlítgassuk össze egymást másokkal állandóan. De tudjátok mit? A versengés (összehasonlítgatás) emberi ösztön, ezért nem lehet ezt elkerülni. Maradjunk egy korábban felhozott maraton-analógiánál. A maratonfutók csodálják azokat, akik olyan gyorsan teljesítik a távot, ahogyan azt ők sohasem tudnák? Szerintem igen. Ez átmegy néha irigységbe? Igen. És ez az irigység eredményezheti azt, hogy tovább akarjunk fejlődni, és ha mást nem is, de legalább önmagunkat felülmúljuk a legközelebbi futóversenyen? Szerintem igen. Szóval a lényeg, hogy az összehasonlítást ne kudarcként éljük meg, hanem inspirációként használjuk fel!

5 tipp, hogy hogyan vívjunk ki tiszteletet a munkahelyen

Szerző: | 2017-05-29

Nem minden kollégánkkal jövünk ki jól. Nem is kell szeretnünk mindenkit. Minket sem fog mindenki szeretni. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell kivívnunk a tiszteletüket. Lássunk 5 egyszerű példát arra, hogy hogyan tehetjük ezt meg könnyedén.

  1. Érvényesítsük mások véleményét! Ugyanúgy, mint mikor örülünk neki, hogy van valaki, aki támogatja a csodás ötletünket, az emberek meg fognak becsülni minket, ha mi is kiállunk mellettük. Főleg akkor, ha senki más nem teszi meg ezt. “Tetszik a Feri ötlete, szerintem így kéne csinálni mert…”
  2. Segítsünk ott, ahol tudunk! Persze tudom, ez nagyon nyilvánvaló. De csapatjátékosnak lenni instant győzelmet jelent ilyen tekintetben! Szóval ha valakit kínlódni látunk, ajánljuk fel a segítségünket. Ha tudjuk, hogy egy feladat nagyon akadozik (még akkor is, ha egy teljesen más csapathoz tartozik) kérdezzük meg, hogy tudunk-e valamit segíteni. Ha rajtunk kívül mindig mindenki tovább marad egy fél órával, mert nem érik utol magukat, akkor megtehetjük egyszer-egyszer, hogy maradjunk mi is, és segítsünk nekik. Jó tett helyébe…
  3. Beszéljünk határozottan, ne öntelten! Ha határozottan kiállunk a mondanivalónk tartalma mellett, akkor sokkal hitelesebbek vagyunk. Nem azért mert mindig igazunk van, hanem azért, mert még ha tévedünk is, akkor is a csapat és a cég épülése a szándékunk. És ez a fontos. Mindenki hibázik és téved néha. Ne hanyagoljuk el mások véleményét, és ha jó érveket hoznak, akkor mi is változtassunk a sajátunkon. Ha pedig olyan verzióra jutunk, ami mindenkinek, vagy a többségnek jó, akkor amellett határozottan álljunk ki. Saját ötleteinket pedig ne adjuk elő öntelten. Persze legyünk büszkék a sikereinkre, de nem leszünk nyerők, ha mindig egyedül fürdünk a reflektorfényben.
  4. Ne panaszkodjunk! Senki nem szereti a panaszkodást hallani (általában). Ne tiltakozzunk, ne lázadjunk ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan mi szeretnénk, vagy a főnökünk túl sokat kér tőlünk, vagy túl nehéz a feladatunk. Az állhatatosság erény, azt mutatja, hogy nem szeretjük feladni a dolgokat, és állunk elébe a kihívásoknak. Ez nem azt jelenti, hogy nem adhatunk visszajelzést, vagy ne lehetnénk őszinték, ha a helyzet megkívánja. De tudnunk kell, hogy mikor és hogyan!
  5. Egyszerűen csak végezzük jól a munkánkat! Akármi is legyen az. Ha igényesen, professzionálisan, a tőlünk elvárható legjobb minőségben végezzük, akkor még azok is meg fognak bízni bennünk, akik nem szimpatizálnak velünk egyébként. Keményen melózni, határidőre elkészülni, betartani, amit ígértünk, néha túlmenni a munkaköri leírásunkon is, stb…

Persze ezeket leírni könnyű… 🙂

11 gondolat, ami átfut az agyunkon, ha nem válaszolnak a pályázatra

Szerző: | 2017-05-28

Az emberek elfoglaltak, én értem… De nincs is idegesítőbb érzés annál, mint amikor egy kellemes e-mail-váltásba keveredünk egy cég hiring manager-ével, aztán egyszer csak puff, eltűnt, mint a kámfor. Ilyenkor a következő listán szereplő agyrémek biztos, hogy eszünkbe fognak jutni 🙂

  1. Biztos valami rosszat mondtam, vagy elírtam a nevét? Na most nézhetem át az egész levelezést újra, annyira aprólékosan, amennyire csak lehet.
  2. Rossz a mail rendszerem? Már egy csomószor frissítettem, de nem kapok semmit. Mármint persze reklámokat kaptam, de semmi fontosat. Biztos elromlott a bejövő listám.
  3. Biztosan csak szabin van. Tuti csak 1-2 hétre nyaralni ment, és elfelejtette beállítani az “out of office” üzenetet. Jó tudni hogy a menedzserek is követnek el hibákat.
  4. Biztos a referenciáim rontották el az egészet. Pedig direkt olyan embert adtam meg, akiben megbíztam. Ennyi, kész. Nem beszélek senkivel soha többet az előző cégemtől. Biztos ez a bosszújuk a folyamatos termosztát-harc miatt az irodában….
  5. Az a baj, hogy nagyon várom. Attól nem forr fel hamarabb a lábasban a víz, ha állunk felette. Addig csinálhatnék valami mást is simán. Visszatérek két nap múlva, addig nem gondolok rá, és ott fog várni az új e-mail a cégtől!
  6. Most ez komoly? Legalább ÖT perce várok és nem történt semmi ?!?!?!
  7. Meg kell nézni a telefont is. Igen, tuti a levelezőrendszer omlott össze. Meg kell néznem a mobilomon, ott biztos működik!
  8. A spam mappába került. Hallottam már ilyen horror-sztorikat. Állítólag a legfontosabb levelek a spam mappában landolnak, azt pedig nem nézi senki. Biztos ezért nem válaszolnak! Szegény menedzser… Pedig biztosan nagyon várja a visszajelzésemet!
  9. Szóljunk a haveroknak. Pedig már 25 ismerősünk küldött nekünk, és mi is küldtünk nekik. Biztos a másik oldalon van a hiba…
  10. Mi van ha…? Mi van, ha szegénnyel valami borzasztó dolog történt? Lehet, hogy a kórházban fekszik? Vagy még rosszabb?

Ti mivel szoktátok nyugtatni/hitegetni magatokat? írjátok meg nekünk kommentben!

Siker vagy kiteljesedés a karrierünk során?

Szerző: | 2017-05-26

Fizetésemelést kapni, előlépni, kitüntetést átvenni, bekerülni egy új céghez. A legtöbbünk ezeket azonosítja a sikerrel. Bár ezek megünneplendő események, mégsem feltétlenül csak ezek határozzák meg a karrierünk sikerességét. Hosszútávon a sikeresség érzését akkor éljük át, ha tudjuk, hogy mi az ami tényleg teljesé tesz minket a munkánk során, és ezek mentén hozzuk meg a karrierrel kapcsolatos döntéseinket. Ezek nem egyszerű témák, de az alábbi három kérdés megválaszolása segíthet abban, hogy elinduljunk a helyes irányba.

  1. Mik a munkával kapcsolatos értékeink?

A napok, hetek, hónapok könnyen elszállnak úgy, hogy közben folyamatosan nyomást érzünk a munkánk miatt. Az emberek sokszor töltenek el ilyen állapotban hosszú éveket is, miközben nem igazán tudják, hogy ez az-e, ami tényleg a saját útjuk. Néha muszáj időt szánnunk arra, hogy azon gondolkodjunk, hogy most hol vagyunk, hova szeretnénk eljutni, és mi az, amiben tényleg ki tudnánk teljesedni. A munkánk kihívásokkal teli? Szeretünk kockázatot vállalni? Szeretnénk kreatívabb feladatokat kapni? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nagyon erős önismeretet igényel. Azonban ahhoz, hogy meghatározzuk mi a siker számunkra, fontos, hogy megtaláljuk rájuk a választ.

2. Kinek a karrierjét csodálom a legjobban?

A válasz lehet egy családtag, egy barát, egy volt kolléga, akárki. Nem kell, hogy közvetlenül kapcsolatunk legyen az illetővel, és az sem kell, hogy ugyanolyan területen dolgozzunk. Gondoljunk olyan valakire, aki inspirál minket, és kérdezzük meg magunktól, hogy miért is gondoljuk sikeresnek azt a valakit. Azért, mert olyan területen dolgozik, ahol mi is szeretnénk? Azért, mert a munkája miatt ő sokat utazik? Vagy mert akkora hatással van mások életére akár? Valaki, aki mindig pörög, újít, kockázatot vállal, de emiatt minden jó lehetőségben benne van? Ha meg tudjuk állapítani konkrétan, hogy miért csodáljuk őt, akkor ezeket az elemeket átültethetjük a mi karrierépítésünkbe is. Ne féljünk tanácsot kérni tőlük. Sokat segíthet, ha megosztják a tapasztalataikat velünk. Írjunk egy levelet nekik a LinkedIn-en, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem válaszolnak.

3. Milyen hatást szeretnék elérni másokra nézve?

Sokan szeretnénk felelősség- és jelentőségteljes munkát végezni. Gyakran ezt a kérdéskört eléggé egydimenziósan látjuk. Nem csak a civil szervezetek tudnak szegény emberek életén javítani sokat. Akkor is sok emberre lehetünk hatással, ha tervezünk egy új terméket, vezetünk/motiválunk egy csapatot, vagy személyesen dolgozunk együtt ügyfelekkel, vásárlókkal. Ha azt szeretnék érezni, hogy van hatása és eredménye annak, amit csináljunk, akkor állapítsuk meg, hogy a szervezet amiben dolgozunk az hol tudja ezt a leginkább elérni. Min lehetne hosszú és rövid távon változtatni? Mivel lehetne kiemelkedőt alkotni?

 

A változások nem jönnek egyik napról a másikra, de step-by-step, kis részekre bontva az utat, és jól meghatározni a sikeresség fogalmát magunkban segít az elérésben.

Öt karriertényező, amikről túl könnyű megfeledkezni

Szerző: | 2017-05-24

Minél többet dolgozunk, annál többet tanulunk. Mit ne csináljunk egy állásinterjún, hogy jöjjünk ki egy nehéz eset főnökkel, mikor alkalmas fizetésemelést kérni, stb. De vannak olyan fontos dolgok a karrierünkkel kapcsolatban, amik könnyen elvesznek a nagy tudás- és tapasztalathalmazban, amit felépítünk. Néha olyan alapvető dolgokról feledkezünk meg, amik szinte magától értetődők. Lássunk most erre 5 példát.

  1. A következő hibánk nem az utolsó lesz. Persze, mostantól minden más lesz. De azért mindig közbe jöhet egy baki, még a legnagyobb profiknál is. Nem azért, mert bénák lennénk. Hanem mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A legjobb amit tehetünk, hogy nem hisszük azt, hogy tökéletesek vagyunk, hanem elfogadjuk, hogy mindig közbe jöhet valami, és mindig hibázhatunk (mivel emberből vagyunk.) Ezeket nem lehet kivédeni.  Elég, ha fel vagyunk készülve a nehéz helyzetekre
  2. Néha kérni kell azt, amit akarunk. Tök jó lenne, ha a főnökünk magától felajánlaná a fizetésemelést. Vagy csak úgy előléptetne minket. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. A fizetésemelést kérni kell, és meg kell indokolni. Az előrelépést jelentő pozíciót meg kell pályázni. A legtöbb esetben ezek a dolgok nem hullanak az ölünkbe, hanem nekünk kell igényelni őket, és bizonyítani a rátermettségünket. Más nem találhatja ki a gondolatainkat azzal kapcsolatban, hogy mit akarunk. A legjobb amit tehetünk, hogy megtesszük.
  3. A szakmai boldogságért tenni kell. Sokszor irigykedünk azokra, akik mindig mosolyogva mennek el a munkahelyükről. Nem értjük, hogy vajon mi lehet a titkuk. Vajon ők tényleg sokkal tehetségesebbek, mint mi? Tényleg ennyivel szerencsésebbek? Vagy csak a kapcsolataik jobbak? Néhány ritka esetet kivéve a legtöbbször az, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön, az kemény munkába kerül. Sokat kell ám tenni azért, hogy olyan pozícióba kerüljünk, amit tényleg szeretünk. Nekik minden bizonnyal sok rossz munkahelyük volt, sokat túlóráztak, sok plusz feladatot vállaltak, sokat tanultak a munka mellett is a szabadidőjükben, és még mellékállásuk is volt. Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen attól, amivel foglalkozik. De ezért tenni is kell.
  4. A siker időbe kerül. Egy csettintés alatt nem leszünk sikeresek. És a boldogság sem jön csak úgy magától egyik pillanatról a másikra. Ennek az elfogadása pedig nagyon nagy türelmet igényel. Mindenki szeretne azonnal gazdag lenni, főleg mi, magyarok. Nagyon ritka az, hogy egy nagy toronyugrás miatt eljönne a várt siker a karrierünkben. Gyakran hanyagoljuk el az apró, ám de annál fontosabb lépéseket, amik a sikerességhez vezetnek. Lehet, hogy ezek a kis apró dolgok most idegesítőnek, uncsinak és fölöslegesnek tűnnek, de sosem tudhatjuk, hogy később mennyire kifizetődő lesz. A legfölöslegesebbnek tűnő munkatapasztalat lehet az, ami később eljuttat minket a sikerhez.  (“Rómát sem egy nap alatt építették fel…”)
  5. A munka és a magánélet nem két külön, exkluzív dolog.  Tök jól hangzik, hogy a munkát a munkahelyen tartjuk, elméletben. Viszont azt tudjuk, hogy nem így megy ez sokszor (okolhatjuk ezért a technológiát.) És ha a magánéletben problémák vannak, akkor az kihatással van a munkánkra is. De fordított helyzetben is igaz. Nehéz néha élvezni a szabadidőnket ha a munkahelyen gázos a helyzet, és sok a stressz. Nem tudjuk nem hazavinni a melót néha. De az nagyon fontos, hogy ezt a két dolgot egyforma súllyal kezeljük, bármi is legyen a munka. A munkában töltött idő ugyanolyan fontos, mint a családdal töltött idő. Életünk nagy részét ez a két dolog teszi ki, (hiába akarunk, vagy nem akarunk dolgozni) Emiatt a munkában lelt boldogság ugyanannyira fontos, mint a szabadidőben, családban, barátokban szerzett örömforrások. Mindkét esetben törekednünk kell a lehető legjobbra, hiszen életünk szerves részeit képezi mindkét terület.

3 tipp, hogy hogyan kezeljük azt a főnököt, akivel sosem értünk egyet

Szerző: | 2017-05-23

Jó ha az ember megteheti a munkahelyén, hogy felszólal, ötleteket ad, és ezeket még komolyan is veszik. De mindig lesz egy olyan főnök, aki sorra lövi le a jó ötleteket, sose tetszik neki, amit csinálunk, és ő mindent másképp akar látni, hallani. Ez főleg érvényes akkor, ha nem csak, hogy nem értünk egyet, de egyenesen rossznak tartjuk, amit a főnök csinálni akar. Ilyenkor drasztikus következtetésekre juthatunk sajnos. Vajon bele kell törődnöm, hogy utálom emiatt a munkámat? Vajon mindig vitatkozni kell majd a főnökömmel? Vajon inkább új munkahelyet kell keresnem ezért?

Mielőtt eljutunk idáig, nézzünk önmagunkba, és tegyük fel a kérdést, hogy miért is ellenkezünk mindig? Ezután pedig nézzük meg ezt a három tippet, amit ilyen esetben tehetünk!

  1. Sokan vallják, hogy ami nem romlott el azt nem is kell megjavítani. Ha ebben a csónakban evezünk, akkor valószínűleg nehezen kezeljük a változásokat. A menedzsment azonban nem mindig látja így, mindig hatékonyabb, gyorsabb és profitálóbb módszerekkel akar majd dolgozni. Ha jön egy új főnök, lehet hogy teljesen máshogy fogja irányítani a csapatot, mint az eddigi. Mit tehetünk? Jó stratégia lehet először engedni ennek. Nézzük meg, hogy milyen, lehet hogy jó is kisül abból, amit csinál. Ismerjük meg a gondolatvilágát, ezáltal pedig tudni fogjuk, hogy mikor kell erőteljesebben ellentmondani, és mikor nem. Ha mindig csak ellentmondunk minden újnak akkor begyepesedett és régimódi képet festünk magunkról, nem pedig olyat, mint aki progresszíven szeretné egyre jobban és jobban végezni a munkáját. Nem kell feltétlenül minden újtól elzárkózni. Így lesz tapasztalatunk és összehasonlítási alapunk, ami nélkül nem lehet vitatkozni. Ha minden kötél szakad, és tényleg rosszak az új irányok, és nem érdekel senkit a véleményünk, akkor kevesebb okunk lesz a lelkiismeretfurdalásra ha új munkát nézünk.
  2. Ha azt gondoljuk, hogy nincs esély a sikerre, az is visszatartó lehet. Az előző ponthoz kapcsolódva, itt nem arról van szó, hogy nem tetszenek a főnökünk új ötletei vagy módszerei, hanem egyszerűen félünk attól, hogy kudarcba fulladunk miattuk. Egy szervezetben mindig vannak célok és feladatok. Ezek persze változnak, de a hatékony működésnek alap feltétele az, hogy ezek egyezzenek. Mindenkinek ugyanazért a célért kell dolgoznia éppen aktuálisan, mert másképp nem megy. Ez a témakör sokszor szülhet konfliktust a főnök és beosztott között. Mert ha úgy érezzük, hogy lehetetlen célokat tűz elénk, vagy nem érezzük a magunkénak az ő céljait, akkor bizony nehéz lesz az együttműködés. Azt viszont sose fogadjuk el, hogy minden nap csodákat és nem reális eredményeket várnak tőlünk.
  3. Lehet, hogy azért ellenkezünk mindig a főnök véleményével, mert sosem hagyja, hogy kiteljesedjünk a munkánkban. Nem adja meg a kellő szabadságot nekünk ahhoz, hogy önállóan végezzük a munkánkat, nem kapunk elég felelősségteljes feladatokat. Mindent ránk erőltet, és úgy akarja csináltatni a dolgokat, ahogy neki tetszik. Így viszont sosem fogunk tudni kiteljesedni és teljes potenciálunkat megmutatni. Ez extrém esetben kudarcélményt is okozhat, és nagyon hamar kiéghet így az ember. Ezt esetleg próbáljuk megbeszélni vele, hogy  szeretnénk többet hozzáadni a működéshez, de így nem tudunk teljes gőzzel dolgozni. A reakciójából ki fog derülni, hogy mi a teendőnk.
  4. Illetve az etikailag, szakmailag megkérdőjelezhető feladatok elvégzésére való felszólítás szokott még gondot okozni. Ha a főnökkel ezt nem tudjuk megbeszélni, kérjük a HR segítségét az ügyben.

10 dolog amit az állásinterjú előtti nap megtehetünk

Szerző: | 2017-05-21

Mindenki izgul az állásinterjú előtti estén. Főleg ha tele van a fejünk “mi van ha?” gondolatokkal. Ezzel az egész napunk is elmehet. Csak agyalunk és agyalunk, ahelyett, hogy hasznos dolgokkal kötnénk le magunkat. Nézzünk most 10 jó példát ezekre!

  1. Készítsük össze a ruhánkat: Még ha normál esetben nem is szoktuk ezt megtenni, ilyenkor azért érdemes előre összeválogatni és kikészíteni a ruhánkat. Így elkerülhetjük a reggeli kapkodást, és azt, hogy valami borzalmasan összeválogatott szerelésben menjünk az interjúra. Intézzük el a vasalást is!
  2. Rakjuk össze a táskánkat: Akár férfi, akár női táskáról van szó, jó ha előző nap összerakunk mindent. Zsebkendő, egy fél literes víz, esetleg egy smink készlet, egy példány az önéletrajzunkból, és ha szükséges, akkor valamilyen portfólió is! A többi ránk van bízva.
  3. Tervezzük meg az utat: Legalább a térképen nézzük meg, hogy hova kell menni. Ha nem a világ végére megyünk, akkor akár előző nap vagy azon a héten ki is mehetünk a helyszínre szétnézni, hogy ne az interjú előtt kelljen bénázni. Ha másik városba megyünk vagy nagyon távolra kell utazni, akkor használjuk a Google utca-kép alkalmazását. Számoljuk bele a forgalmat és esetleg a biztonsági ellenőrzés is.
  4. Fussunk át általános interjúkérdéseket: Nem tudunk mindenre felkészülni, és nem tudjuk, hogy mit fognak kérdezni tőlünk. De azért vannak gyakran előforduló dolgok, amikre fel tudunk készülni. Akár ezen a blogon is találhattok ilyeneket!
  5. Nézzünk utána az interjúztatónak: Ma már a LinkedIn-en vagy akár a Facebookon, esetleg a cég weboldalán is találhatunk infókat arról, hogy kivel fogunk beszélgetni. Ha már csak egy képet látunk azzal is előrébb vagyunk. Nem kémkedésről van szó, csak jó ha van valami input, és fel tudunk készülni kicsit.
  6. Nyomtassunk több CV-t: Az interjúztató is elfelejtheti, de akár idő közben többen is bejöhetnek mégis csak az interjúra. Ők is szívesen megnéznék, jó ha tudunk adni nekik is 1-1 példányt. Felkészült ember képét adjuk ezzel magunkról.
  7. Találjuk ki a reggelinket: Van aki nem is szokott enni reggel. Van aki nem bír az izgalomtól. Nem baj, ezeket most tegyük félre. Előző nap vegyünk valami könnyű reggelit, ha tényleg nem bírunk enni, akkor egy kis édesség vagy keksz vagy valami nagyon könnyed reggeli lesz a megoldás.
  8. Készüljünk fel a legrosszabbra: Murphy törvénye. Ha valami közbejöhet, az közbe is fog. Nyilván a semmiből fog elkezdeni szakadni az eső, ha gyalog megyünk, azon az úton lesz dugó ahol sose jár senki, és az ingünkről is lerepülhet a gomb menet közben. Vannak elkerülhetetlen, kivédhetetlen dolgok, de van amire, tudunk készülni! Ha attól félünk, hogy elkésünk, akkor tényleg adjunk inkább több időt magunknak. Vagy ha nagyon félünk egy kérdéstől, akkor tanuljunk meg illedelmesen időt kérni.
  9. Csináljunk puskát: Vágjunk zsebre egy kis cetlit, amire felírjuk a menedzser nevét és titulusát, akivel beszélgetni fogunk, írjunk fel néhány szakmai eredményt, amit meg akarunk említeni, illetve kérdéseket, amiket az interjú végén feltennénk. Ezt a cetlit az utolsó 5 percben még átnézhetjük gyorsan, amíg várakozunk.
  10. Ébresztő: Ne felejtünk el ébresztőt állítani 🙂

Ti mit szoktatok csinálni állásinterjú előtt? Írjátok meg nekünk kommentben?

15 tipp, hogy hogyan lehetünk igazán profik a munkánkban!

Szerző: | 2017-05-19
  1. Ne csak végezd a munkád! Nagy a különbség a feladat sima elvégzése, és a jól elvégzése között! Végezd el lelkesen a feladatod, legyél büszke magadra, ha elérted a darabszámot és még ráhúztál egy párat. Vagy megírtad még azt a jelentést is, amit ráértél volna holnap! Igenis légy igényes a munkádra! Hidd el, a vezetőség felfigyel ezekre az apró részletekre!
  2. Dolgozz keményen! Néha nehéz lehet, és fárasztó. Azonban ha nap közben nem lazsálsz, nem csetelsz az ismerőseiddel, időben érkezel, és nem lépsz le hamarabb, mindenképp kivívod vezetőid (és kollégáid) megbecsülését.
  3. Légy professzionális! Bármi is legyen a munkád, mindig viselkedj profihoz méltóan. Vedd komolyan, amit csinálsz, ne lazáskodj. Megvan a viccelődésnek, tréfáknak is a helye, de az nem a munkahelyed. Tartsd be a szabályokat. Legyél mindig tisztelettudó, udvarias, öltözz a munkádnak megfelelően, és fókuszálj a feladatodra.
  4. Pozitív hozzáállás! Még ha rossz napod is van, akkor is igyekezz pozitív maradni. A főnökeid és a kollégáid is szívesebben dolgoznak olyan emberrel, aki jó kedélyű, nem panaszkodik, és nem sugározza magából a negativitást. Persze nem szabad átesni a ló túloldalára sem, a túlzott lelkesedés is visszataszító lehet!
  5. Kezdeményezz! Ötleted van, hogy hogyan végezhetnéd jobban a munkádat? Vagy esetleg más, építő szándékú meglátásod van, ami akár egész munkahelyed hatékonyságát javíthatja? Oszd meg a vezetőiddel! Nagyra értékelik, ha ezt a fajta konstruktív viselkedést látják benned. Azonban vigyázz! Ne fáraszd őket buta ötletekkel, és a jó ötleteiddel se áraszd el őket túl gyakran. De ami tényleg a munkahelyed előnyére válhat, azt ne tartsd magadban!
  6. Legyél csapatjátékos! Nagyon ritka, hogy egyedül kell dolgoznia valakinek. Igyekezz jól kijönni kollégáiddal, még akkor is, ha nem feltétlenül szimpatikusak. Kerüld a konfliktust, próbálj együttműködni velük. Ilyen helyzetben a feladat elvégzése a fontos, nem a saját érdekeid. Ezt tartsd észben! Amennyiben valakivel mégis meg kell beszélned egy problémát, próbáld azt a legdiplomatikusabban elintézni. Így népszerű lehetsz vezetőid és kollégáid szemében is!
  7. Ismerd a főnököd! Nem kell, hogy barátok legyetek. Sőt az sem kell, hogy kedveld (bár az az ideális eset). De ami nagyon fontos az az, hogy ISMERD! Ha ismered a stílusát, gondolkodásmódját, beállítottságát, akkor könnyebben tudsz megfelelni az elvárásainak és igényeinek, könnyebben tudsz jó alkalmazottá válni a szemében!
  8. Ismerd a céget! Ez alatt a cég céljainak, küldetésének, kultúrájának megismerését kell érteni. Ne dolgozzunk le éveket egy cégnél úgy, hogy nem tudjuk ezeket. Ha ismerjük a munkafolyamatokat, stratégiákat, termékeket, kapcsolatrendszert, akkor mi is jobban el tudjuk magunkat helyezni az egész rendszerben. Ez fontos ahhoz, hogy megértsük, mi is a szerepünk, milyen értéket adunk hozzá a céghez.
  9. Fogadjuk megfelelően a kritikát! Vannak olyan főnökök, akik mindenbe bele fognak kötni, és mindent úgy akarnak, ahogy ők gondolják. De a legtöbb főnök csak visszajelzést ad a munkádról. Ezt ne vedd sértésnek, ő is csak azt szeretné, hogy hatékonyabb dolgozó legyél, ami végső soron neked is érdeked! Ha olyan kritikát kapsz, ami az épülésed szolgálja, fogadd azt konfliktus nélkül!
  10. Alakíts ki jó kapcsolatokat! A 6. pont hasonló. Keresd azoknak az embereknek a társaságát, barátságát, akik szintén igyekeznek kiváló munkát nyújtani. Több ember egy környezetben egymás lelkesedését, szorgalmát fogja erősíteni, még magasabb szintre emelve így a teljesítményt!
  11. Éljünk a képzési lehetőségekkel! Valljuk be, hosszú évek után a legjobb munkába is hajalmosak lehetünk beleunni. Ha a vezetőnk felajánl egy tréninget nekünk, egy oktatást, tanfolyamot, esetleg egy másik végzettség megszerzését, ne szalasszuk el a lehetőséget! Később jól jöhet, ha máshoz is értünk J
  12. Légy a megoldás részese! Sose légy az az ember, aki minden hibát meglát, de megoldást nem kínál hozzá. Míg az előbbi viselkedés nagyon negatív hatású tud lenni, addig az utóbbi (az 5-ös ponthoz szorosan kapcsolódó) kifejezetten kedvező is lehet a munkahelyi megítélésünkre. Itt is fontos megjegyezni, hogy ne tűnjünk se túlságosan okoskodónak, se túlságosan kritikusnak, mert a munkáltató azt hiheti, hogy leminősítjük a cégét!
  13. Kerüld a pletykákat! Ez nem szorul különösebb magyarázatra. Könnyű belekeveredni, és egy munkahelyen még a falnak is füle van. Jobb nem belegabalyodni ebbe a hálóba.
  14. Jelentkezz önként! Új feladat van? Bejött egy projekt? Vállald el! Amennyiben van rá mód, érdemes önként jelentkezni ilyen feladatokra. Biztos, hogy jó pont a főnöködnél. Ha bírod, és belefér a munkakörödbe, akkor ne habozz!
  15. Segítsd az újakat! Nem csak az új kollégák, de a főnököd szemében is jó színben tűnsz fel, ha segíted a kezdőket. Szükség van a tapasztaltodra, az eddigi tudásodra, és ilyen módon ezt jól a tudtára lehet adni a vezetőségnek. És a fiatal kolléga is hálás lesz neked!

Hasznosnak találtad bejegyzésünket? Oszd meg ismerőseiddel! Ha észrevételed van, vagy szívesen kiegészítenéd a listát, írd meg nekünk kommentben!

Három gondolat, amivel a saját karrierünket gátoljuk

Szerző: | 2017-05-17

Van egy nagy karriercélunk, ami már régóta foglalkoztat minket. Akár egy oldalirányú váltás, pályaelhagyás, vagy bepróbálni azt a csoportvezetői állást… Sokat gondolunk rá, de igazi lépéseket mégsem tettünk eddig. Nem azért, mert nem érdekel minket, hanem azért, mert a legnagyobb célok szoktak néha a legfélelmetesebbek lenni. Vagy annyira akarjuk őket, hogy félünk a kudarctól. Nézzük meg azt a három esetet, amik ugyan rövid távon megnyugtatnak minket, de hosszú távon csak visszatartanak.

  1. Túl kockázatos:

A nagy változások mindig idegességgel, aggodalommal töltik el az embert. Leggyakrabban a félelmet a kudarc, mások véleménye, és a rossz döntés meghozásának esélye adja. Ezek általában mindig kötődnek az anyagi vonzatokhoz is. Tegyük fel ezt a három kérdést magunknak ilyenkor:

  • Mi lehet a legrosszabb dolog, ami történik velünk, és mennyire valós az esélye annak, hogy ez bekövetkezik?
  • Mit tehetek azért, hogy ennek az esélyét csökkentsem?
  • Mit tehet akkor, ha ez a helyez mégis bekövetkezne?

A legtöbbször a legrosszabb eset, ami történhet, hogy “keresnem kell még egy sima melót magamnak.” De ha belegondolunk, ez azért mégsem a világvége, még ha nem is a legkellemesebb dolog. És elővigyázatossági lépéseket is tehetünk, például elkezdünk félrerakni a nehezebb időkre, amikor állást keresünk, vagy úgy hagyjuk el az előző munkahelyünket, hogy nem égetünk fel minden hidat magunk mögött.

2. Túlságosan felelőtlen lenne

Az alább felsoroltak közül meggyőződve hiszel valamelyikben?:

  • Ha azt csinálom, amit szeretek, azzal nem fogok annyit keresni
  • Egy nagy cégnek dolgozni mindig biztosabb, mint magamnak
  • 65 éves korig dolgozni kell aztán nyugdíjba menni

Ha a válasz igen, akkor nem vagyunk egyedül. De nem is feltétlenül van igazunk. Igenis csinálhatjuk azt, amit szeretünk. A nagy cégeknél is vannak tömeges elbocsátások, és hamarabb és később is lehet nyugdíjas az ember, mint a nyugdíjkorhatár. Itt is feltehetünk három kérdést:

  • Mi a bizonyíték arra, hogy a fenti állítások igazak?
  • A fenti állításokban való hit elősegíti, vagy gátolja a karriercéljaimat?
  • Hogyan változtathatnám ezeket sokkal konstruktívabbá?

Ezeket a dolgokat leggyakrabban a szülőktől, vagy egyéb szocializálódási közegekből tanuljuk. Akár annyira mélyen is gyökerezhetnek, hogy nem is tudunk a létezésükről. Azonban ha szélesítjük a horizontunkat és más szemszögből közelítjük meg a dolgokat, akkor könnyebben tudjuk lebontani ezeket a falakat magunk körül. Ez pedig néha elengedhetetlen a céljaink elérése érdekében.

3. Sosem fog összejönni

Az emberek gyakran csak feketében és fehérben tudnak gondolkodni. Van egy tök jó karriercél, ami ott van jóóóó messze, ők pedig itt vannak, és az a “messze” az nagyon elérhetetlennek tűnik. De mi van a két “helyszín” közötti lépésekkel? Nézzünk egy példát. Lehet, hogy az az álmunk, hogy best-seller írók leszünk, aki a tengerparton él a villájában. Persze ez nagyon messzi célnak tűnik a gép mellett ülve/állva… De megtehetjük akár ma is az első lépést. Írjunk valamit! Aztán később csatlakozzunk egy író társasághoz. Aztán írjunk még egyet. Meg is tettük az első lépéseket a publikáláshoz. Most jön a három kérdés:

  • Mik azok a lépések, amiket már ma megtehetek a cél elérése érdekében?
  • Ennek az álomnak milyen elemeit tudom már most megvalósítani?
  • Hogyan tudnám lebontani apróbb részcélokra az egész folyamatot, amelyek könnyebben elérhetők?

A fokozatosság elve itt nagyon fontos. Kis lépésekben haladva kell felépíteni minden dolgot, egy ház sem rakódik le magától egyből. Legyünk magunkkal őszinték, és ne akarjunk egyszerre túl sokat. viszont a kis lépések sok-sok sikerélményt hoznak, amelyek végül elvezethetnek a célhoz, ha nagyon akarjuk.

5 téma, amit sose hozzunk szóba szakmai körökben

Szerző: | 2017-05-16

Szakmai körökben, munkahelyi helyzetekben néha egy kis társalgás is körülményes lehet. Nagyon nem mindegy, hogy mikor, hogyan és mit mondunk. Legyen szó akár egy sima beszélgetésről a kollégákkal, egy szakmai találkozóról, egy meetingről, vagy egy kávészünetről.

  1. Vallási, faji, politikai kérdésekben polarizálódni: Ahogy ezeket a sorokat írom az az érzés jár a fejemben, hogy kell-e egyáltalán emlékeztetnem erre akárkit is. Sajnos kell. Nagyon sok kényelmetlen és feszült helyzetet tud szülni, ha ilyen témákat hozunk szóba. Főleg akkor, ha még nem ismerjük a kollégáinkat eléggé. Mindenkinek van véleménye általában ezekben a témákban. Ami nem is baj, emberek vagyunk, jogunk van bármilyen véleményt alkotni. És igen, szólásszabadság is van (elvileg…), de ettől függetlenül munkahelyen kerüljük inkább ezeket a témákat, ha egy mód van rá. Sosem tudhatjuk, hogy kit bántunk meg.
  2. Személyes problémáink kivetítése másokra: Mindenkinek vannak gondjai. Az nem is baj alapvetően, ha a kollégákkal meg lehet beszélni szünetben bizonyos dolgokat. Jól esik néha panaszkodni valljuk be, megkönnyebbülünk tőle picit. Csak ne csapjon át a ló túloldalára, és ne vetítsünk ki mindent másokra. Az nem baj ha elmondjuk, de ettől ne viselkedjünk velük kellemetlenül, ellenségesen, barátságtalanul. A kollégák nem ezért vannak. Ők is nyugodt körülmények között, kellemes hangulatban szeretnének dolgozni. Főleg érvényes ez akkor, ha előrébb szeretnénk jutni a cégen belül. A panaszkodókat sosem szeretik 🙂
  3. Rossz szokásokat emlegetni: Egy állásinterjún elsütni azt vicceskedve, hogy néha az üzleti ügyfelekkel elmegyünk sörözni, és annak jó szokott lenni a vége, na az nem szerencsés. De még ezer meg egy ilyen példát említhetnénk. Kifejezetten jó példa az alkoholfogyasztás erre. Az emberke nagy része iszik valamilyen formában, amivel nincs is gond. Azzal viszont van, ha az első dolog ami beugrik személyünkről másoknak, az a szesz. Ez nem professzionális hozzáállás. De ide sorolhatjuk azt is, hogy “hobbink a facebookozás vagy a tévézés,” vagy “nem bírunk ki egy órát cigiszünet nélkül” vagy “hát igen elég sokat szoktam pókerezni a szabadidőmben”
  4. Hazugságok amikkel lenyűgözni akarunk, de visszafelé sülnek el: Biztosan volt mindenkinek olyan esete már, amikor csak egy apró kis füllentést vagy szépítést akart mondani, aztán hónapok vagy évek múlva kiderült a turpisság, és utána örökre kísérteni fog a dolog. Egy korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy bizonyos füllentések akkor sem gázak, ha kiderülnek. De azért diplomát ne hazudjunk magunknak. Persze mindig a legjobb oldalunkat mutassuk, legyünk megnyerők, de ne essünk túlzásokba
  5. Pletykálni másokról a szakmában: Hát ez is egy olyan dolog, amit mindenki csinál, de igazából nem szerencsés. Főleg ha olyan szakmában dolgozunk, ami egy zártabb közösség, kevesen foglalkoznak vele. Ezekben a körökben, vagy egy cégen belül nagyon el tud menni a híre mindennek. ÉN bankoknak toborzok, és higgyük el, mindenki ismer mindenkit. Tapasztalatból mondhatom, hogy emiatt nem kapnak nagyon sokan állást rajtam keresztül. Úgyhogy vigyázzunk kiről mit mondunk 🙂

Ti mivel egészítenétek ki a felsorolást? írjátok meg nekünk kommentben!