Monthly Archives: december 2016

Hogyan írjunk személyre szabott motivációs levelet?

Szerző: | 2016-12-28

office-365-business-related-02-jpgMinden évben milliókat költenek el a cégek a vállalati brand-re, image-re. A tulajdonosok azt akarják, hogy az emberek gondolkodás és erőfeszítés nélkül felismerjék cégüket, már egyetlen pillantásból is. Ez a gyakorlatban mindenféle média és sajtóanyag elkészítését, marketing folyamatokat, designer munkát, és hasonlókat jelent. Időben és pénzben is jelentős kiadások, és komoly szakmai hátteret igényelnek. Az álláskeresőknek ehhez hasonló módon kell önmagukat „brandelni” ahhoz, hogy sikeresek legyenek a munkaerő-piacon.

A motivációs levél, vagy kísérő levél az egyik legfontosabb ebben a folyamatban. Ez nyitja ki az ajtót, ez indítja el a társalgást, és ez adja az alapját a rólunk kialakult első benyomásnak. Ezért szerepének fontossága vitathatatlan, még annak ellenére is, hogy sok helyen már nem kérnek ilyet. Véleményem szerint az e-mail rövid üzenete – amiben elküldjük az önéletrajzunkat és leírjuk, hogy melyik állás érdekel minket – is tekinthető motivációs levélnek.

A legtöbb álláskereső tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a jól megírt motivációs levél. Biztosan mindenki görnyedt már órákat a számítógépe fölött, hogy valami nagyon kreatív és szépen, érdekesen megfogalmazott szöveggel rukkoljon elő. Azonban jóval kevesebben fektetnek energiát abba, hogy a motivációs leveleket egyesével, részletesen az álláshoz igazítsák. A nyájas, minden álláshirdetésnek célzott szövegek nem fognak előrébb juttatni minket. Azonban ha minden apró részletet megpróbálunk összekapcsolni a hirdetésben talált információkkal, a cég hátterével, és igyekszünk saját életutunk és az elvégzendő munka között párhuzamokat találni, az már sokkal célravezetőbb!

Kezdjük a releváns dolgokkal!

A cégeknek van egy bizonyos igénye, az álláskeresőnek pedig kvalitásai. Olyan embereket keresnek, akiknek a kvalitásai megfelelnek az igényeknek. Ez tiszta sor. Levelünk tükrözze azokat a készségeket, amikre (kimondva, vagy kimondatlanul, leírva, vagy leíratlanul) a munkáltatónak szüksége van. De kerüljük az önéletrajzunk átmásolását, az ottani információk ismételgetését, valamint az üres, sablonos tartalmakat. Az említésre méltó, releváns dolgokat emeljük ki, ne azt hogy jó csapatjátékosok vagyunk, és kiváló a kommunikációs képességünk.

A nevek számítanak!

Az emberek szeretik a nevüket nyomtatva olvasni. Főleg ha a beosztásuk is szerepel mellette. Ha a hirdetésben van megadva név illetve beosztás, akkor neki címezzük a levelet! Nem tisztelt hölgyem vagy uram, hanem tisztelt XY osztályvezető úr! Járjunk utána a dolgoknak. Nézzünk szét a LinkedIn-en, hívjuk fel a céget, keresgéljünk a weboldalán. Sokkal jobb, ha személyre szólóan címezzük, nem pedig csak általánosságban szólítjuk meg a munkáltatót! Ha többen is foglalkoznak a toborzással, vagy nem tudjuk sehogy sem kideríteni, hogy kinek címezzük, akkor inkább címezzük a cégnek, vagy személyzeti, vagy HR osztálynak.

Mondjuk el, hogy akarjuk a munkát, és azt is, hogy miért!

Legtöbbünk a saját eredményeinkre és kvalitásainkra fókuszálunk, de gyakran megfeledkezünk róla, hogy a kiválasztási folyamat nem rólunk szól! A munkáltató nem nekünk akar szívességet tenni, nem az érdekli, hogy egy idegennek megadhassa álmai munkáját. Csak az érdekli, hogy a problémája meg legyen oldva. Olyan embert keresnek, akinek az alkalmazása megéri a cégnek. Nézzük meg a weboldalakon a „Rólunk” menüpontokat, és saját céljainkat állítsuk párhuzamba a cég céljaival, küldetésével, stb.

Beszéljünk a nyelvükön

Használjunk megfelelő nyelvezetet. Nagyon nem mindegy, hogy milyen céghez jelentkezünk, és az sem, hogy milyen munkakörbe. Az alapvető illemtani szabályokat tartsuk be nyilván, de igyekezzünk az adott munkakörben általánosan elfogadott, mégis professzionális nyelvezetet használni. Ez nem jelenti azt, hogy egy gépkezelőnek akadémiai szinten kellene fogalmazni. Ha az segít, mondjuk fel diktafonra először amit szeretnénk leírni, majd ezt javítgassuk.

A bemutatkozó rész

Az elején röviden és tömören tisztázzuk, hogy hova szeretnénk jelentkezni. Ezzel ne húzzunk sok időt, inkább koncentráljunk arra, hogy egy rövid, tömör, frappáns bemutatkozást írjunk magunkról, ami megmarad az olvasó emlékezetében. Ha ezen a ponton megragadjuk a figyelmét, akkor a további részekre is nagyobb eséllyel fog odafigyelni a HR-es.

Legyen egy sablonunk

A motivációs levél pozíciókhoz igazítása nem jelenti azt, hogy mindig teljesen újat kellene gyártanunk. Legyen egy alap sablonunk, és ezt formálgassuk. Így időt takarítunk meg. Készítsünk egy átfogó alap design-t. A fejléc szinte mindenhol azonos lesz, illetve az első pár sor is. Megírhatjuk a vázát is a levélnek, és csak tartalommal kell majd feltölteni.

Szerző: | 2016-12-27

questions-1014060_960_720Sokszor kedvezőtlen, kellemetlen körülmények között hagyjuk el a munkahelyünket. Kirúgtak, mert hibáztunk?  Nézeteltérésünk volt a főnökünkkel?  Borzalmasak voltak a munkahelyi körülmények? Egyszerűen csak kiégtünk? Hogyan nyilatkozzunk egy állásinterjún, ha előző munkahelyünk csúnya véget ért? Örökre el lettünk átkozva egy ilyen eset miatt? Mit tehetünk? Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ adni most!

Különítsük el a személyeset a szakmaitól!

Ha valamilyen személyes jellegű probléma miatt hagytuk ott az előző munkahelyünket, például egy nézeteltérés miatt, akkor ezt ne hozzuk fel az állásinterjún. A munka az munka, és az interjúztató arra kíváncsi, hogy el tudjuk-e végezni. Nem akarja azt hallani, hogy „Hát igen, sokat veszekedtem a főnökömmel, mert nem igazán értettük meg egymást.” Győzzük meg professzionalizmusunkról, és arra fókuszáljunk, hogy hogyan tudjuk a céget segíteni céljai elérésében!

Ne kritizáljuk előző főnökünket!

Persze jól esik panaszkodni, de nem egy állásinterjún. Még ha gyűlöltük is, beszéljünk róla tisztelettel, és próbáljuk megragadni azokat a dolgokat, amiket jól csinált, vagy amiket tanultunk tőle. Ahogy már több bejegyzésünkben is szóba került, az interjúztató nem akar majd egy olyan embert felvenni, aki távozása után erről a főnökéről és a cégről is nagy eséllyel fog rosszakat mondani. Ne sugározzunk semmilyen negativitást.

Uralkodjunk az érzelmeinken!                        

Sokszor érezhetjük, hogy igazságtalanul rúgtak ki minket, vagy csak egyszerűen mérgesek vagyunk valakire. Egy állás elvesztése az esetek egy részében inkább érzelmileg megterhelő, mint felszabadító érzés. Helyzete válogatja. Azonban ha rossz élmények után keresünk újra állást, akkor gyakoroljuk barátainkkal, családtagjainkkal az erről történő beszélgetést. Ne hagyjuk, hogy érzelmeink eluralkodjanak rajtunk. Maradjunk nyugodtak és professzionálisak!

Tereljük a beszélgetést pozitív irányba!

Ha ilyen jellegű dolgokra kérdeznek rá, ne csámcsogjunk sokáig a negatív részleteken. Emeljük ki a jó élményeket, igyekezzünk pozitív dolgokat párhuzamba állítani korábbi élményeinkkel, a rosszaknak is a jó oldalát próbáljuk megragadni. Ezzel kimutathatjuk, hogy még nehéz időkben is pozitívan tudunk viselkedni. Ez pedig kétségtelenül előny egy állásinterjún!

Megjelöljük-e referenciaként ilyen esetben a korábbi munkáltatónkat?

Nem, nem javaslom. Legalábbis azt a személyt semmiképpen sem, aki a konfliktus forrását képezi. Azonban ha kollégánkkal jóban vagyunk, és tudjuk, hogy ő az erősségeinket fogja hangsúlyozni, azt megtehetjük.

Elmondjuk-e konkrétan, hogy kirúgtak?

Léteznek diplomatikus válaszok erre a kérdésre. Nagyon jól gondoljuk meg, hogy mit és hogyan válaszolunk. Könnyebb a helyzet, ha mondjuk létszámleépítés áldozatai lettünk. Erről nyilván nem tehetünk, így nem is fogják negatívumként értékelni. Ha azonban tényleg kirúgtak, mondhatjuk például azt, hogy: „Nem én voltam a legmegfelelőbb alkalmazott abban a pozícióban. Ezért is próbálkozom itt, mert ez a munkakör sokkal megfelelőbb lenne számomra, és itt eredményesebben tudnám végezni a munkámat!”  Ezzel máris visszatereltük pozitív irányba a beszélgetést.

Mit mondjunk, ha mi mondtunk fel előző munkahelyünkön?

Ha tényleg minden okunk megvolt rá, hogy lelépjünk akkor is igyekezzünk minél diplomatikusabb választ adni arra a kérdésre, hogy miért hagytuk ott előző munkáltatónkat. Példák:

  • Sajnos nem volt előrelépési lehetőség az előző munkahelyemen, de úgy érzem, többet tudok kihozni magamból, szeretnék többet nyújtani, ehhez pedig váltanom kellett.
  • Úgy éreztem, hogy olyan céget kell keresnem, aminek a céljaival jobban tudok azonosulni. Ez sokkal jobban motivál, mint az, hogy jobban keressek.

Külföldi munka? Hogyan készüljünk fel a kultúrális sokkra?

Szerző: | 2016-12-23

international-1751293_960_720A globalizációs jelenségek ellenére, a vállalati kultúra korántsem egységes világszerte. Bangladestől a Bermudákig, a kulturális identitás erős marad, és kiváltja az emberekből, hogyan dolgozzanak és hassanak egymásra. Ha arra készülünk, hogy külföldön vállalunk munkát, tanácsos alaposan felkészülni a kulturális sokkra.

A vállalatok előnyt látnak abban, hogy embereket küldenek külföldre meghatározott munkafeladatok elvégzésére. Lehet, hogy különösen sikeresek voltunk a területünkön, és a vállalatunk azt szeretné, hogy az egyik nemzetközi ágazatban is bizonyítsunk. Esetleg a szervezet úgy látja, hogy a személyzetének időről időre új perspektívát kell kapnia. Vagy lehet, hogy áthelyezést kértünk, szívesen megismernénk új kultúrákat és megtapasztalnánk különböző életmódokat, vagy egyszerűen csak menekülnénk az otthoni időjárástól!

Bármi is legyen az oka az elköltözésnek, az országok vagy kontinensek változtatása kihívást jelent. Ebben a cikkben kiemeljük a fő problémákat, amiken szükséges elgondolkodnunk, ha külföldre szeretnénk menni, és felajánlunk néhány praktikus tanácsot, amik segítenek elsimítani az utunkat, mind az itthoni munkahelyen és odakint.

Az itt felsorolt tanácsok különösen érvényesek, ha hosszú távra tervezzük a külföldi munkavégzést.

Mi vár ránk?

Néhányan úgy vélik, hogy elköltözni egy új országba, különböző kultúrával és anyanyelvvel, nem is olyan nehéz, azonban általában 3-6 hónapba telik, hogy otthon érezzük magunkat egy új helyen. A tartózkodás elején nem szokatlan megtapasztalni a csalódottság, zűrzavar és a magány érzését, és kételkedni abban, hogy vajon jó döntést hoztunk-e. Lehet, gyakran fogunk nosztalgiázni az otthoni dolgokról. Még ha utáltunk is otthon élni, akkor is nagy valószínűséggel honvágy fog gyötörni minket.

Mielőtt elmegyünk, végezzünk kutatást!

Csökkenthetjük a lehetséges stresszt, fejfájást és zavarodottságot, (amik egy új kultúrába költözés velejárói), azzal, hogy a hagyományok és normák kutatásával töltünk egy kis időt, mielőtt elmegyünk. Egymás kultúrájának megértése a kulcs!

Ha egy nagyobb városba vagy, fővárosba költözünk, az internet az információk legjobb forrása. Ha valaki a vállalatunktól már elhelyezkedett ott korábban, lépjünk kapcsolatba vele. Különösen, ha nem egyedül utazunk, hanem a családunk is, akkor tudni kell a helyi egészségügyi létesítményekről, iskolákról, és egyéb lényeges infrastrukturális lehetőségektől. Ha a munkáltatónk nem biztosít számunkra gépjárművet, akkor valószínűleg kutatnunk kell a helyi autóvásárlás lehetőségeiről, pro és kontra érveiről.

És ne felejtsünk el elolvasni néhány általános útikönyvet sem! Apróságnak tűnhet, de érdemes felkészülni arra, hogy nem mindenhol ugyanolyanok a konnektorok. Nem kellemes úgy kiutazni Japánba, hogy nem tudjuk bedugni a telefonunkat vagy a laptopunkat tölteni, mert sehol nem kapunk megfelelő átalakítót.

Elköltözésünk ideje

Ha az elköltözés idejét mi választjuk meg, alaposan fontoljuk meg, mikor akarunk menni. El szeretnénk kerülni, hogy egy esős időszak elején érkezzünk meg Indiába, vagy amikor a hőmérséklet a legmagasabb a Közel-Keleten? Apróságnak tűnhetnek, de érdemes átgondolni.

Tanuljuk meg a nyelvet!

Még akkor is, ha az anyanyelveden dolgozol majd és honfitársakkal leszünk napi kapcsolatban, a kint tartózkodásunk sokkal eredményesebb, ha a helyi nyelv tanulásába fektetünk némi időt. Próbáljunk meg akár egy nyelvtanfolyamot is elvégezni mielőtt elmegyünk, ha másért nem, csak az alapvető, egyszerű, hétköznapi dolgok miatt, mint a köszönés vagy a bevásárlás.

Ragadjuk meg az új nyelvet, amint megérkeztünk és használjunk ki minden lehetőséget a gyakorlására, az első taxis utazástól a reptértől, vagy az első találkozásnál az iroda recepcióssal. Le kell győzni a kezdeti feszengést. Ez egy másik nyelven való megszólalásnak a kulcsa.  Gyorsabban fogunk fejlődni, ha a mélyvízbe dobjuk magunkat (teher alatt nő a pálma). Meg fogjuk tapasztalni, hogy ha anyanyelvükön szólítjuk az embereket, akkor szinte biztosan tiszteletet vívunk ki, és így a beilleszkedés is könnyebb lesz. Talán még olcsóbban is hozzájuthatunk a gyümölcsökhöz a helyi piacon!

Ha nem több évre, esetleg örökre költözünk ki, akkor is érdemes a nyelvvel foglalkozni. Egy év alatt egy kis energiaráfordítással szinte bármelyik nyelvet megtanulhatjuk, és adott a lehetőség a gyakorlásra is. Később, ha újra itthon vállalunk munkát hatalmas előnyökhöz juttathat egy idegen nyelv ismerete, főleg ha egy ritkábban beszélt nyelvről van szó, és nem az angolról vagy németről.

Külföldön élni, természetesen, egy kitűnő lehetőség a gyermekünk kétnyelvűen való felnevelésére. Használjuk ki, és támogassuk őket ebben.

Alkalmazkodjunk az új munkahelyi környezethez!

A legsikeresebb nemzetközi vállalatok azok, akik ügyelnek arra, hogy összhangban legyenek a helyi szokásokkal. Ez szintén igaz azokra az egyéni vállalkozókra, akik nekik dolgoznak! Itt van néhány kulcs terület, amivel tisztában kell, hogy legyünk.

Időzítés és pontosság!

Néhány kultúra törekszik a pontosságra, amíg másoknak sokkal lazább a megközelítése az időhöz. Néhány mediterrán és ázsiai országban szükségünk lehet a türelmesség művészetét gyakorolni, amikor megbeszélésekre kerül a sor. De Japánban vagy Németországban eszünk ágába se jusson késni!

Feszültség a helyi és nemzetközi személyzet között

Ügyeljünk arra, hogy néhány helyi alkalmazott rossz néven veheti azt a tény, hogy a külföldi kollégáik dollárban keresnek, amíg ők a helyi, gyakran változékonyvalutában. Ha elég szerencsések vagy ahhoz, hogy egy bőkezű nemzetközi csomagban legyünk, próbáljunk meg nem büszkélkedni az előnyökkel a helyi munkások előtt, akik talán rosszabb anyagi körülmények között vannak.

Ha mondjuk keresztényként egy arab céghez megyünk dolgozni, nagyon figyeljünk nem csak a vallási, de az egyéb kulturális különbségekre, mint például az ünnepek, szertartások, öltözködés stb. Mindkét fél tartsa tiszteletben a másik hagyományait, mi ezt valljuk.

Evés, ivás

Lehet, hogy megkínálnak minket egy étellel, amit nagyon nem kedvünkre valónak találunk. Például, ha vegetáriánusok vagyunk olyan kultúrákban, ahol a hús a legfontosabb fogás, akkor gyakran kell majd döntenünk aközött, hogy örömöt okozunk a házigazdának vagy ragaszkodunk a saját elveinkhez. Amennyiben valami olyat kínálnak nekünk, amitől biztos, hogy rosszul lennénk, akkor nagyon udvariasan utasítsuk vissza, és eszünkbe ne jusson fintorogni, vagy megkérdezni, hogy ezt ők hogy bírják megenni. Még mindig jobb illedelmesen elutasítani egy tál sült hernyót Ázsiában, mint magunkba erőltetni, utána pedig, ugyanazon az útvonalon visszajuttatni…

Különösen fontos kérdés az alkohol. Van ahol egyenesen szentségtörés, van ahol elfogadott, de nem jellemző, és valahol a kultúra szerves részét képezi (természetesen nem a munkahelyen). Szintén az alapos tájékozódást ajánljuk!

Szervezeti kultúra

A vállalati struktúra lehet, hogy sokkal hierarchikusabb, mint amilyen nálunk, akár ugyanazon a szervezeten belül is. És azt is megfigyelhetjük, hogy a nőket nem mindenhol egyenrangúan kezelik. Ha itthoni cégünk küld ki, akkor valószínűleg be tudjuk szerezni a megfelelő információkat ezzel kapcsolatban. Ha egy teljese új cégnél vállalunk munkát, akkor az internetes fórumokon tudunk megfelelő információhoz jutni.

Illeszkedjünk be!

A legtöbb nagyvárosban találhatunk egy nagy külföldi közösséget, ami a mi nemzetiségünket tömöríti. Általában nagyon könnyű egy ilyen csoport részévé válni, ami mindig hajlandó lesz elfogadni az új tagokat. Gondoljunk bele a hatalmas londoni magyar közösség, a rengeteg máltai vendéglátós magyar, vagy a németországi magyar ipari munkások esetére. A Facebook-on könnyen megtalálhatjuk ezeket a csoportokat, és érdemes a tagjává válni.

Ha szívesen merülünk bele a helyi kultúrába, akkor vegyük szemügyre, mit csinálnak a helyiek szabadidejükben és gondoljuk át, hogyan csatlakozhatnánk hozzájuk.

Három eset, amikor a gyakornoki munka nem túl jó a karrierünk szempontjából

Szerző: | 2016-12-22

internshipBiztosan sokszor hallottuk már, hogy manapság gyakornoki tapasztalat nélkül nagyon nehéz lesz elhelyezkedni. Ebben van némi igazság, mert nagyon értékes tapasztalatokkal tudunk gazdagodni egy ilyen pozícióban. Azonban sajnos vannak esetek, amikor a valóságban túl sokra nem megyünk pár hónap irat-tologatással.

  1. A gyakornoki állás nem jelent kihívást

A gyakornokság általában azzal jár, hogy az összes apró-cseprő, unalmas munkát ránk bízzák. Ez elkerülhetetlen, és tulajdonképpen nincs is baj vele, egy bizonyos szintig. Kicsit olyan ez, mint a kovácsmester inasa… De természetesen nem azért megyünk gyakornoknak egy nagy céghez, hogy a papírokat tegyük betűrendbe, és kávét főzzünk a kollégáknak. Ennél azért több felelősségre van szükségünk!

Fontos, hogy tanuljunk olyan hasznos dolgokat, amiket teljes állásban is tudunk majd alkalmazni a későbbiekben, és kézzel fogható, értékes tudást szerezzünk. Nem baj, ha mellette el kell végezni az unalmas munkát is, de ha csak arról szól gyakornokságunk, akkor inkább keressünk egy másik pozíciót magunknak!

  1. A gyakornoki pozíció nem releváns a karrierünk szempontjából

Amikor gyakornokok vagyunk, akkor még nem biztos, hogy pontosan tudjuk, milyen irányba tereljük a karrierünket. Nem ritka, hogy a főiskola, egyetem évei alatt még hezitálunk, próbálkozunk, ismerkedünk, nem annyira tudjuk, hogy melyik irány lenne a legjobb nekünk. Sokan keverednek olyan gyakornoki pozícióba ezért, ami nem illik annyira a később választott munkájukhoz. Ha már körvonalazódni látszik, hogy mi az, amivel tényleg foglalkozni kívánunk, akkor mindenképp igyekezzünk abba beleillő gyakornoki állást találni. Sokan vannak úgy, hogy nem fogadják őket, de muszáj valakinek igazolni a kötelező gyakorlatot, és kétségbeesésükben bármit elvállalnak, csak legyen meg az aláírás… Ezt igyekezzük elkerülni! Legyünk rugalmasak, ha kell, akkor ingázzunk egy kicsit. Higgyük el, még a fizetés nélküli gyakornokság is megtérül hosszú távon, ha jó helyet választunk!

  1. Nem a legújabb dolgokat tanuljuk

Lehet, hogy viszonylag régimódi módszerekkel operáló céghez kerülünk gyakornokként. Magyarországon sajnos nem engedheti meg magának sok cég a legújabb technológiák, módszerek alkalmazását. Ez nem jelenti azt, hogy ottlétünk haszontalan lenne, de érdemes tisztában lenni a szakterületünk újdonságaival, az iparág trendjeivel, piaci helyzettel stb. Az internetről egyszerűen begyűjthetők ezek az információk. Sőt, ha az ismerőseink között van hasonló szakember, velük is érdemes beszélgetni a dologról!

Ha olyan dolgot tanulunk, ami teljes mértékig csak erre az adott cégre jellemző, és senki más nem használja, akkor azt nem biztos, hogy olyan könnyen fogjuk tudni más cégeknél hasznosítani. Azonban akár ez a helyzet, akár elavult technológiákkal dolgozunk, a szabadidőnkben mindig fejleszthetjük magunkat!

3 kérdés, amit ne tegyünk fel az állásinterjún

Szerző: | 2016-12-21

interview-1018333_960_720Vannak dolgok, amikre nagyon kíváncsiak vagyunk. Főleg, ha a leendő munkahelyünkről van szó. Van azonban néhány, amivel óvatosnak kell lennünk. Szeretnénk most tippeket adni a „Van valamilyen kérdése még az állással kapcsolatban?” helyzethez. Mit ne kérdezzünk, és mit kérdezzünk ezek helyett inkább?

  1. Milyen gyakran cserélődik a munkaerő a cégnél?

Persze, hogy szeretnénk tudni, hogy milyen a cégnél a munkaerő fluktuációja. Azonban erre így konkrétan rákérdezni nem biztos, hogy szerencsés. Helyette inkább arra kérdezzünk rá, hogy a csapat tagjai, akikkel együtt fogunk dolgozni, mióta vannak a cégnél. Az talán szerencsésebb megfogalmazás, és így is hozzájuthatunk a szükséges információhoz.

  1. Milyen gyakran léptetik elő az embereket?

Legtöbbünk számára fontos szempont, hogy milyenek az előrelépési lehetőségek a cégnél. De itt sem mindegy, hogy milyen módon tesszük fel a kérdést. Ha azt a képet sugalljuk, hogy mi csak a ranglétrán akarunk előrelépkedni, hogy több pénzünk legyen. Ehelyett inkább fogalmazzunk úgy, hogy milyen lehetőségek van a szakmai fejlődésre. A válaszból valószínűleg hamar ki fog derülni, hogy milyen módon invesztál a cég a munkavállalóiba. Ha a belső munkaerőt szeretnék fejleszteni, az jó jel, mert akkor nem annyira valószínű, hogy egy külsős szakértőt vesznek fel később, hanem inkább „kinevelik” ezt a réteget maguknak. (pro tipp: A LinkedIn profilokból könnyen kideríthetjük, hogy ki hogyan fejlődött a cégnél. Általában jól nyomon követhetőek a betöltött pozíciók és időtartamok.)

  1. Mennyit kell dolgozni, mennyi a munkaidő?

A legtöbb álláshirdetésből már tudni fogjuk, hogy mennyit kell dolgozni majd.

  • „Elvárás a három műszak vállalása”
  • „Két műszakos munkarend”
  • „Munkavégzés heti 40 órában”

Valamilyen utalás általában van már a hirdetésben is. Ha még sincs, akkor valószínűleg egy irodai munkakörben 8:00 – 16:00, vagy 9:00 – 17:00. Ha pedig rugalmas a munkaidő, azt is jelezni fogják. Ha semmilyen információnk nincs, és nem vagyunk biztosak benne, akkor se úgy tegyük fel a kérdést, hogy mennyit kell dolgozni egy nap, vagy hányra kell jönni és meddig kell maradni? Ebből arra fognak következtetni, hogy folyton csak az órát fogjuk bámulni, és alig várjuk, hogy leteljen a munkaidő. Szerencsésebb inkább arra rákérdezni, hogy hogyan néz ki egy átlagos munkanap a leendő csoportunkban. Erre általában válaszként megkapjuk azokat a normákat, szokásokat, amelyeket követni kell. Lehet, hogy papíron nyolctól négyig tart a munkaidő, de sok helyen ez azt jelenti, hogy reggel hét és este 6 között kell ledolgozni azt. Ezt érdemes már az elején kideríteni.

Ez csak három példa. Ha hallottál, vagy tettél már fel hasonló kérdést, aminek megfogalmazása nem volt túl szerencsés, oszd meg velünk, hogy más is tanulhasson belőlük!

Hogyan építsünk erős munkahelyi kapcsolatokat?

Szerző: | 2016-12-20

hug-621x414Milyen a viszonyunk a kollégáiddal? Akiknek az egyik kollégájuk egyben legjobb barátjuk is, azoknál sokkal nagyobb az esély arra, hogy elkötelezetten fogják végezni a munkájukat, és elégedettek lesznek vele. Ebben a bejegyzésben tippeket adunk az erős munkahelyi kapcsolatok kialakításához! Ez nem csak a barátkozást jelenti. Azokkal is jó kapcsolatot kell ápolnunk, akikkel egyébként nehezen jövünk ki.

Miért fontos ez?

Az emberek alapvetően szociális lények. Szükségünk van barátságokra, pozitív interakciókra. Ugyanúgy nélkülözhetetlen számunkra, mint az élelem vagy a víz. Minél pozitívabbak a kapcsolataink, annál pozitívabbak vagyunk mi magunk is, ami természetesen a munkavégzésünkre is hatással van.

Jó társaságban a munkaidő is hamarabb letelik, jobban tudjuk élvezni azt.  Ezen kívül kreativitásunk és innovációs törekvéseink is erősebbek, valamint a változásokat is sokkal jobban tudjuk kezelni, könnyebben fogjuk elfogadni azokat. Az sem mellékes, hogy erős és pozitív kapcsolatok nélkül a karrierünk fejlődését sem nagyon remélhetjük.

Nem csak a kollégáinkkal, de többi partnerünkkel is törekednünk kell a jó viszonyra. A vevőink, beszállítóink, a befektetők, és mindenki, akivel kapcsolatba kerülhetünk a munkavégzés során (a szakmai hálózatunk)

Mit jelent az erős kapcsolat?

  • Bizalom: Ez minden kapcsolat alapja. Ha megbízunk egymásban kollégáinkkal, vezetőinkkel, akkor sokkal hatékonyabban tudtok együtt dolgozni és kommunikálni minden tekintetben. Nem lesz szükség fölösleges ellenőrzésekre, és nem kell a hátunk mögé sem nézegetni állandóan.
  • Kölcsönös tisztelet: Amennyiben megvan a kölcsönös tisztelet, akkor értékelni fogjuk a másik véleményét és ötleteit, és fordítva. „Több szem többet lát.” Együtt többre megyünk, és ha jól együtt tudunk működni, akkor az eredmény is látványosabb lesz!
  • Következetesség: Vállaljuk a felelősséget tettinkért és szavainkért. Legyünk hitelesek, megbízhatóak.
  • Változatosság: A jó kapcsolatokkal rendelkező emberek nyitottak az új dolgokra, a változatosságra. Fogadjuk el másnak a véleményét is, gondoljuk át, értékeljük azt. Próbáljuk megérteni, mi járhat a fejében, és az agresszív elutasítás helyett inkább próbáljunk közös nevezőre jutni az illetővel. Legyünk nyitottak más véleményére is.
  • Nyitott kommunikáció: Minden nap kommunikálunk. E-mailben, személyesen, telefonon, video-konferencián. A hatékony együttműködés alapja. Legyünk nyíltak, őszinték, és megértők.

Hol építsük az erős kapcsolatokat?

Alapvetően célszerű a munkahelyünkön mindenkivel jóban lenni (már amennyire ez lehetséges). Azonban vannak esetek, ahol különösen fontos a jó viszony kialakítása. Ilyen emberek például a befektetők, vagy egyéb kiemelt partnerek. Nem kell részletezni, hogy miért fontos egy cég számára, hogy jóban legyünk velük.  A kliensek, ügyfelek és vevők szintén ilyen csoportot alkotnak. A cég sikere tőlük függ, ezért kiemelten fontos, hogy nagyon jó kapcsolatot alakítsunk ki velük. Ha nem jó a kapcsolatunk velük, az profitvesztéssel jár. Senki nem szeretne profitot veszíteni, ezért elégedetlen ügyfeleket sem. Ez teljesen természetes, úgyhogy tartsuk mindig szem előtt!

Hogyan építsünk erős kapcsolatokat?

  • Szociális készségek: Ezek a képességek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyan, sikeresen tudjunk közvetlen kapcsolatokat kialakítani. Mint minden készség, ezek is fejleszthetők. (pl. együttműködés, problémamegoldás, konfliktus-kezelés)
  • Szükségletek: Ismerjük fel, hogy mire van szükségünk másoktól, és másoknak mire lehet szüksége tőlünk. Nagyon fontos, hogy ezeket a tényezőket tisztán lássuk.
  • Idő: Egyszerűen csak szakítsunk rá egy kis időt a mindennapjainkból. Igyunk egy kávét a kollégánkkal, reagáljunk a bejegyzésére a neten, kérdezzünk tőle valamit, vagy valami hasonló. Persze ne fárasszuk az embereket minden órában, de érezzék, hogy törődünk velük.
  • Érzelmi intelligencia: Fontos tudnunk megérteni és kezelni nem csak a saját, de mások érzelmi megnyilvánulásait is. Legyünk tisztában azzal, hogy melyik érzelmünk mit jelent, és másokét is próbáljuk felismerni az apró jelekből. Nagyon hasznos lehet!
  • Értékeljük mások ötleteit, erőfeszítéseit: Ha valakinek van egy jó ötlete, nyugodtan dicsérjük meg. Ha rajtunk segít, fejezzük ki hálánkat.
  • Legyünk pozitívak: A pozitivitás mindig vonzó, és fertőző is! Az egész csapat hozzáállásán sokat lendíthet egyetlen ember pozitív viselkedése!
  • Határok: Tudjuk, hol vannak a határok. Egy nagyon erős barátság a munkavégzés rovására mehet, mert túl sokat lógunk együtt például. Ne hagyjuk, hogy valaki monopolizálja az időnket. Ezen kívül a túlzott közvetlenséggel is vigyázzunk. Ne tekintsük a haverunknak a főnököt. Nem ilyen fajta pozitivitásról van szó ebben az esetben.
  • Ne pletykáljunk: A pletykásokat előbb, vagy utóbb valaki meg fogja utálni. A pletykálás „klikkesedéshez” vezet, rombolja a közösséget, és

Mi a helyzet a nehéz esetekkel?

Néha elkerülhetetlen, hogy olyannal dolgozzunk együtt, akit nem szeretünk, vagy csak egyszerűen nem találjuk vele a közös nevezőt. Azonban a munka elvégzésnek érdekében muszáj egy professzionális kapcsolatot ápolnunk vele. Valószínűleg mindenki tudja, hogy nem vagyunk jóban az illetővel. Nem is kell, hogy a barátunk legyen.

Először is, tegyük félre nézeteltéréseinket. Koncentráljunk a munkára, és felejtsük el, hogy nem vagyunk jóban. Ez most nem fontos. Csak az fontos, hogy a munka el legyen végezve tisztességgel.

Kezdeményezzünk általános beszélgetést. Valami egyszerű témáról, vagy akár magáról a feladatról. Valószínűleg az illető venni fogja az adást, hogy neki is könnyebb lesz velünk dolgozni, ha félre teszi az ellenségeskedést. Ha mégis ellenségesen próbál viselkedni velünk, ne vegyük magunkra, és kerüljük a konfliktust. Ha látja, hogy nem ér el semmit vele, valószínűleg fel fogja adni a próbálkozást.

Ha szerencsénk van, egy közös projekt, vagy egy közösen eltöltött munkanap akár még a rossz viszony megszűnését is eredményezheti.

Hogyan tegyük biztonságossá az internetes álláskeresést?

Szerző: | 2016-12-19

hackerAz internet akármilyen hasznos, és mindennapi életünk részévé vált. Ma már az ügyeink nagy részét itt intézzük, itt jelentkezünk az iskolákba, itt bankolunk, itt vásárolunk stb. Azonban közismert, hogy használata sok veszélyt is rejthet, ha nem vagyunk óvatosak, és nem tudjuk, mire kell odafigyelni. Sok a visszaélés, az adathalászat, és az egyéb internetes bűncselekmények. Ám ezek nagy része viszonylag könnyen kivédhető. Nincs ez másképp az internetes álláskereséssel sem. Felsorolunk néhány dolgot, amire érdemes odafigyelni ilyenkor!

Az adathalászat során személyes jellegű adatokat próbálnak megszerezni illetéktelenek oly módon, hogy egy legitim, állást hirdető cégnek tüntetik fel magukat. Ez kétségbeesett álláskeresőt könnyebb átverni, ha egy szépen formázott, professzionálisnak tűnő e-mailt kap, amiben érdeklődnek utána. Úgy tűnhet, hogy egy jó cég HR-ese keres minket, és szeretne rólunk többet megtudni. Az ilyen üzeneteket minden esetben kezeljük fenntartással! A látszat csalhat, ne dőljünk be egyből egy ilyen üzenetnek. Minden esetben nézzünk utána a cégnek! Ha van elérhetőség, telefonáljunk!

Az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem is keresünk állást, mégis valaki arra hivatkozik, hogy az interneten talált meg minket és szeretné, ha jelentkeznénk. Manapság már jellemző az is, főleg az MLM, pénzügyi tanácsadó és hasonló munkák esetében, hogy a Facebook profilunkra hivatkozva ajánlanak nekünk jobbnál jobb menedzseri pozíciókat…

Ezek általában spam jellegű üzenetek, egyszerre akár több ezer embernek is elküldik, hátha valaki bedől… A legtöbb levelező rendszer rendelkezik ugyan spam-szűrővel, de nem nagy erőfeszítés ezeket kijátszani egy jól felkészült csalónak.

Ha linket tartalmaz az e-mail (például egy álláshoz tartozó jelentkezési űrlapnak álcázva) eszünkbe ne jusson egyből rákattintani. Akár vírus is lehet, akár valami olyanhoz adjuk a hozzájárulásunkat, amihez nagyon nem szeretnénk.

Ne adjunk meg semmilyen személyes adatot. Ne adjuk ki senkinek ilyen esetben a TAJ, vagy bankszámlaszámunkat. Nem tudhatjuk, hogy mire akarják felhasználni az illetéktelenek. Olyan szövegekkel találkozhatunk, hogy „szükséges az adatbázisunk frissítéséhez ez meg az az adat, és így tudunk a leggyorsabban önnek megfelelő munkát biztosítani” vagy hasonló. Egy magára valamit is adó cég nem fog tőlünk ilyen információkat kérni, mert tudják, hogy a helytelen illetve illetéktelen adatkezelés komoly jogi következményekkel járhat.

Ha esetleg olyan fizetős szolgáltatást veszünk igénybe, ami önéletrajzot készít nekünk, vagy önéletrajzunkat továbbítja, győződjünk meg róla, hogy az adatainkat bizalmasan kezelik, és megbízható a szolgáltatás. Ezek általában bejelentett cégek, amik lekövethetők és ellenőrizhetők. (Bár mi inkább a saját önéletrajz készítését javasoljuk)

Akár álláskereséssel, akár bármilyen vásárlással vagy szolgáltatással foglalkozó weboldalt keresünk fel, mindig nézzük meg, hogy van-e adatvédelmi nyilatkozata (vagy hasonló), amiből megbizonyosodhatunk arról, hogy adataink biztonságban vannak, hogyan, és mire lesznek felhasználva.

Kutatások bizonyítják, hogy az internetes csalások és visszaélések 80%-a jelentetlenül marad. Vagy azért, mert nem is tudunk róla, vagy azért mert azt gondoljuk, hogy jelentéktelen, és nem lehet bajunk belőle. Ha mégis tudomásunkra jut, hogy adatainkkal visszaéltek, forduljunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságához (NAIH).

Ha egy általunk ismert cég nevében keresnek minket, de kiderül, hogy nem az igazi cég áll a dolog hátterében, vegyük fel velük a kapcsolatot. Jelezzük nekik, hogy valaki a nevükben „zaklat” minket. Hálásak lesznek az információért.

A lényeg, hogy mindig legyünk elővigyázatosak, és ne adjuk ingyen az adatainkat. Jogunkban áll bármilyen adatunkat nem megadni egy munkáltatónak, ha nem szándékozzuk azt megosztani.

Hasznosnak találod bejegyzésünket? Oszd meg ismerőseiddel is! Kérdésed, véleményed van? Írd meg nekünk kommentben!

Mérgező munkahelyi környezet?

Szerző: | 2016-12-15

toxic-146436_960_720Bizonyára mindenkinek van legalább egy olyan sztorija, ami az utálatos főnökével, a fura kollégájával, vagy a borzalmas irodai hangulattal kapcsolatos. Mi számít mérgezőnek, és mi számít csak a munkával járó normális szintű stresszes környezetnek? A mérgező munkahelyi környezetnek vannak tipikus jellemzői, amik általában előfordulnak. Ezekre érdemes odafigyelni!

  1. Komoly kommunikációs problémák

A hatékony működésre képtelen, mérgező munkahely kialakulásának első jele a szignifikáns kommunikációs problémák jelenléte. Beosztottak és vezetők, menedzserek és osztályok, osztályok és osztályok, vagy akár a cég és stratégiai partnerei között is. A problémák a teljesen hiányzó, vagy nagyon lassú, akadozó kommunikációban érhetők tetten. Példák erre az esetre:

  • A menedzsment meghoz egy döntést, és a beosztottak csak a döntés implementálása után szereznek tudomást róla.
  • Indirekt kommunikáció. Másokon keresztül való üzengetés.
  • Információ visszatartása, vagy nem megfelelő információ nyújtása

Miért is olyan fontos ez? Mert kommunikáció nélkül nem tudunk együtt dolgozni. A kommunikáció minőségének romlása végső soron pedig kimutatható a hatékonyság és a profit csökkenésében is.

  1. Nem konzisztens módon követjük a szabályzatokat, előírásokat, politikákat.

Voltunk már olyan helyzetben egy cég ügyfeleként, vásárlójaként, hogy látszólag senki nem tudta mit kéne csinálnia, mindenki mást mondott, ugyanarra a kérdésre mindenki teljesen mást válaszolt nekünk? Ezek az alkalmazottak nincsenek rákényszerítve az utasítások, eljárási rendek, szokások pontos betartására, jóformán azt mondanak és csinálnak, amit akarnak.

Ezeket a szabályzatokat, leírásokat azonban nem véletlenül találták ki. Be nem tartásuk, következetes alkalmazásuk elmulasztása káoszt, zavart, minőség és hatékonyságromlást eredményez, amiből egy pillanat alatt születhet mérgező munkahelyi környezet. Nem beszélve az elégedetlen ügyfelekről, akik utálnak ilyen cégtől vásárolni, vagy együttműködni.

  1. Nárcisztikus vezetők

Az nem teljesen nyilvánvaló, hogy a mérgező vezetők alakítják-e ki a mérgező munkahelyi környezetet, vagy éppen fordítva, tehát a rossz környezet vonzza be a rossz vezetőket. Az azonban szinte biztos, hogy ez a két dolog egymás nélkül nem létezik.

A rossz, mérgező munkahelyi környezetekben általában olyan vezetőket találhatunk, akik a vezető beosztással együtt felsőbbrendűséget tulajdonítanak maguknak. Kategóriákkal jobbnak tartják magukat másoknál, ezért elvárják az ehhez méltó bánásmódot is. Úgy vélik, hogy rájuk nem ugyanúgy vonatkoznak a szabályok. Másokkal lekezelően viselkednek, és ha a csapatuk eredményeket ér el, akkor azt úgy állítják be, mintha egyedül az ő érdemük lenne.

Ezáltal egy ideig sikeresnek tűnhetnek, és bizonyos esetekben elő is segítheti a karrierjük felfelé haladását. Azonban hosszú távon vagy kilökődnek a szervezetből, mint a testünkből egy fertőzött rész, vagy pedig sikeresen megfertőzik az egész szervezetet. Környezetükben a bizalom és az együttműködési képesség is romlani fog. Gyakran idéznek elő magas fluktuációt is. Általában középvezetői szinten jellemző a jelenség. Felsővezetői szintre nem igazán lehet eljutni ilyen mentalitással.

  1. Elégedetlenség

A mérgező környezetben dolgozók folyamatosan panaszkodni fognak. Sugározzák a negatív energiákat, mindenbe bele fognak kötni, és nemtetszésüknek hangot fognak adni. Elterjed a cinikusság és a szarkazmus. Csökken a vezetőkbe fektetett bizalom. Az alkalmazottak mindenre kifogást fognak keresni, másokat fognak okolni a hibákért vagy az eredménytelenségért. Hosszú távon ez a személyes interakciók további csökkenéséhez, és akár tömeges felmondásokhoz vezethet.

  1. Lelki és egészségügyi problémák

Nem véletlenül nevezik „mérgezőnek” az ilyen munkahelyi környezeteket. Konkrétan az egészségünket is képesek „mérgezni” mind lelki, mind biológiai értelemben. Minél hosszabb távon vagyunk kitéve ilyen hatásoknak, annál nagyobb a valószínűsége a problémák kialakulásának.

Alvászavar, testsúlyingadozás, gyakoribb megbetegedés, gyengébb immunrendszer lehetnek a tünetek. Lelki szempontból a bátortalanság, ingerlékenység, érzékenység, szorongás, félelem a gyakori érzelmek. Ezen tünetek összessége sokszor vezethet alkoholizmusoz vagy drogok használatához is.

Ha a barátaink és családtagjaink azt hajtogatják, hogy mennyire megváltoztunk, stresszesnek tűnünk, vagy beszélnünk kéne valakivel, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy váltunk, vagy megpróbáljuk jobbá tenni azt!

Mit tehetünk?

  • Mérjük fel a helyzetet, és magunkkal kezdjük! Vizsgáljuk meg, mi az, amiben mi magunk is hibásak vagyunk. Ne hazudjunk magunknak erről, nem érdemes. Ha észreveszünk magunkon olyan viselkedésformákat, ami nekünk sem tetszene, azokon igyekezzünk változtatni. (a jó példa általában ragadós)
  • Vonuljunk ki a negatív helyzetekből, interakciókból. Egyszerűen ne menjünk bele vitákba, pletykákba, stb.
  • Kezdjünk el pozitívan közeledni mások felé. Szokjunk rá, hogy megköszönünk dolgokat, kezet fogunk reggel, dicsérjük meg a másikat, ha valamit elért, vagy csak egyszerűen jól végezte a feladatát. Azonban ne feledjük, hogy nem mindenki ugyanúgy fogadja ezeket a megnyilvánulásokat, és nem is egyforma módon igénylik az emberek. Ehhez jobban meg kell ismernünk azokat, akikkel együtt dolgozunk.
  • Egyszerűen ne törődjünk bele. Mindig tehetünk valamit, hogy jobbá tegyük munkahelyünket. Főleg akkor érvényes ez, ha nem tudunk egyszerűen váltani. Igyekezzünk a legtöbbet kihozni a helyzetből!

Három hiba, amit a jelentkezés leadását követően elkövetünk

Szerző: | 2016-12-14

headache-1557806_960_720Nagyon jól megírtuk az önéletrajzunkat már, és annyira személyre szabtuk a motivációs levelünket az adott álláshoz, hogy azt elmondani sem lehet. Utánajártunk a cégnek, mindent megtettünk, ami tőlünk telik. Már csak a „jelentkezés” gombot kell megnyomnunk, és kész is vagyunk. De mi az, amit elronthatunk? Itt van három dolog, amit jó, ha észben tartunk, miután elküldtük a jelentkezést!

  1. Figyelmen kívül hagyjuk a jelentkezés leadását követő utasításokat.

Ha a hirdetésben azt írják, hogy: „Kérjük, ne keressen telefonon!”, akkor tényleg ne tegyük. Valószínűleg nem véletlenül írták oda. Mindig figyelmesen olvassuk el a hirdetés végét is, mert lehetnek hasonló, fontos információk ott. Persze a józan paraszti ész azt diktálja, hogy hívjuk fel a figyelmet magunkra az álláskeresés során. De ebben az esetben a telefonos érdeklődés csak hátráltatni fog minket. Sose ragaszkodjunk sokáig egy jelentkezésünkhöz, ha nem hívnak, akkor haladjunk tovább, és engedjük el azt a lehetőséget. Ha tényleg megöl minket a kíváncsiság afelől, hogy mi a pályázatunk státusza, akkor inkább e-mailt írjunk.

  1. Nem nézzük meg kétszer is, hogy van-e kapcsolatunk a kiszemelt cégnél.

Mindenképp szeretnénk, hogy a cégnek a tudatában legyünk a jelentkezésünk után? A hideg e-mailek nem biztos, hogy célravezetők, azonban például a LinkedIn-en gyorsan végigpörgethetjük a cég dolgozóit. Könnyen bukkanhatunk ismerősre is akár közöttük, ami már egy jó kiindulási pont lehet.

Normál esetben ezt a jelentkezés előtt már érdemes lenne megtenni, de igen, persze értem én a lelkesedést… Meglátunk egy megfelelőnek tűnő hirdetést és azonnal be akarjuk nyújtani rá a pályázatunkat, nehogy lecsússzunk. Jómagam is többször kihagytam már ezt a lépést, és egyszerűen azt mondtam, hogy ez elúszott…

Azonban ne legyünk restek a jelentkezés után is kutakodni, mert nem tudhatjuk, mikor jön szembe egy jó lehetőség egy ajánlásra.

  1. Nem keresünk tovább

Tegyük fel, hogy találunk egy olyan álláshirdetést, amiben leírják, hogy az a két végzettség kell, amivel mi rendelkezünk, annyi és pont olyan szakmai tapasztalat, ami nekünk van, és minden egyéb elvárás is klappol. Hát erre mi vagyunk a legjobb jelöltek. Biztos, hogy felhívnak, ezt a munkát nekünk találták ki. Nincs is értelme tovább keresni, csak várni kell, hogy csörögjön a telefon, ugye? Nem. Nagyon nem…

Én azt szoktam javasolni, hogy amíg nem írtuk alá a munkaszerződést, addig ne álljunk le a kereséssel. Velem is fordult már elő, hogy közölték, hogy ki vagyok választva, enyém az állás, aztán hoppá, mégiscsak meggondolták magukat az utolsó pillanatban. Amíg nincs szerződés, nincs munka!

Éppen ezért folyamatosan érdemes tovább kutakodni, és talonban tartani több lehetőséget is. Hiába tűnik valami az állom-melónak, lehet, hogy nem az. De az is lehet, hogy vár ránk egy sokkal jobb, csak még nem találtuk meg!

Mit ne csináljunk, ha kirúgnak minket?

Szerző: | 2016-12-13

firedBorzalmas élmény tud lenni, ha kirúgnak minket. Persze van, hogy ezért imádkozunk, de az esetek nagy részében ez nem egy örömteli esemény. Érzelmi állapotunkra gyakran jellemző a harag, szomorúság, aggódás, félelem, bizonytalanság, stb. Ilyen helyzetben könnyű meggondolatlanul cselekedni, főleg akkor, ha nem a mi hibánkból rúgtak ki. Szeretnénk most 10 tippet írni nektek, amire érdemes odafigyelnetek!

  1. A személyes szakmai dokumentumainkat mindig mentsük el! Fájlok, listák, táblázatok, saját munkáink, stb. Néhanapján küldjük el magunknak e-mailben vagy mentsünk le egy pendrive-ra a saját dolgainkat, amik később értékesek lehetnek számunkra. Sokszor a kirúgás után, amikor utoljára bemegyünk kipakolni, akkor valaki kísérni fog minket. Ezt azért teszik a cégek, mert ilyenkor az ember esetleg mérgében bosszút akarna állni, és szándékosan valami kárt okozna. Letörölne fontos adatokat a gépről, vagy valami hasonló. Ezért ilyenkor nincs módunk elküldeni a dolgainkat már. Azokat az adatokat, amik hasznosak lehetnek, mentsük gyakran!
  2. Ne kezdjünk tárgyalni azonnal! Kérjünk a dolog megbeszéléséhez 1-2 nap haladékot. Szükségünk van egy kis időre, amíg átgondoljuk a dolgokat, és lehiggadunk. Nem jó a felmondás, elbocsátás feltételeiről tárgyalni ideges, ingerült állapotban. Célszerű a munkáltató erre vonatkozó politikáját, valamint a Munka Törvénykönyvének vonatkozó részeit is tanulmányozni, hogy a lehető legtöbbet tudjuk kihozni ebből az egyébként nehéz helyzetből.
  3. Törekedjünk a békés elválásra! Ez persze néha nehéz lehet. De ha a munkáltató korrekt módon kezeli a helyzetet, tegyük mi is ezt. Sőt, még akkor is előnyös lehet, ha egyébként igazságtalannak érezzük, hogy felmondanak nekünk. Azért előnyös, ha együttműködünk és tisztességesen állunk szétváláshoz, mert így fenntarthatjuk a jó munkavállaló képét magunkról, és könnyebben kapunk pozitív referenciákat és ajánlásokat. Ez fontosabb, mint az, hogy jól megmutassuk nekik…
  4. Ajánlások! Ne féljünk kérni a munkáltatói igazolás mellé ajánlólevelet sem. Nem biztos, hogy kapunk, de érdemes megpróbálni. Sokat lendíthet a további álláskeresésünkön, ha kapunk pozitív ajánlást, vagy megjelölhetünk valakit referenciaszemélyként. Ezért fontos, hogy ne égessünk fel minden hidat magunk mögött. Persze csak akkor kérjünk ilyet, ha van rá esély, hogy kapunk. Ha millió-dolláros kárt sikerült okoznunk a cégnek, akkor ne reménykedjünk.
  5. Ne szidalmazzunk senkit! Se a céget, se a vezetőt, se a kollégákat ne becsméreljük. Velük se vesszünk össze, és a következő munkáltató keresésénél is felejtsük el ezt. Már több bejegyzésünkben is szóba került, mert nagyon fontos. Minél több ellenséget szerzünk a folyamat során, annál nagyobb az esélye annak, hogy negatív visszajelzéseket fognak terjeszteni rólunk, ez pedig természetesen hátráltatni fogja a továbblépést.
  6. Kérjünk indoklást! Néhány esetet leszámítva (pl.: próbaidő alatt, nyugdíjas, stb.) a munkáltatónak kötelező megindokolnia a felmondását. Az indoklásból az oknak teljesen érthetőnek kell lennie, és kizárólag a munkavállaló képességeivel, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, valamint a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A lelkünk is könnyebben nyugszik meg, ha legalább azt tudjuk, hogy miért küldenek el, valamint az épülésünket is szolgálja, hiszen tudni fogjuk, hogy miben kell fejlődnünk.
  7. Ne döntsünk elhamarkodottan! Ha létszámleépítés áldozatai lettünk, vagy tényleg nem a mi hibánkból akarnak elküldeni, akkor mérlegeljük a lehetőségeket! Nézzünk körül, gyűjtsünk információt arról, hogy esetleg más pozícióban tudunk-e maradni a cégnél. Ha egyébként szerettünk ott dolgozni, akkor érdemes lehet megpróbálni. Legalább másba is beletanulunk, és a megszokott vállalati környezet is megmarad. Lehet, hogy automatikusan felajánlják majd nekünk, de lehet, hogy nem. Úgyhogy ne vessük el ezt a lehetőséget sem!
  8. Ne kürtöljük szét a hírt a közösségi médiában! Egyelőre tartsuk titokban a dolgot, és csak azzal osszuk meg, akinek feltétlenül tudnia kell róla, az első pár napban. Nem kell azonnal becsmérlő Facebook bejegyzést közzé tenni arról, hogy kirúgtak. És nem kell a szakmai hálózatunkban sem egyből mindenkivel erről beszélni. A továbbiakban is kezeljük professzionálisan a helyzetet, és úgy a továbblépés is könnyebb lesz.
  9. Ne veszítsük el a hitet magunkban! Igen, ez lehet, hogy nagyon érzelgősen és pátoszosan hangzik, de a legrosszabb, amit tehetünk, hogy magunkat kezdjük el lealacsonyítani. Ne kezdjük el azt hajtogatni, hogy haszontalanak és bénák vagyunk. Emlékezzünk a találó mondásra: „Ahol egy kapu bezárul, ott egy másik kinyílik.” Lehet, hogy ez a kirúgás kellett ahhoz, hogy sokkal jobb munkahelyet találjunk magunknak? Lehet. És találunk is, de csak ha megmarad a lelkesedésünk!

 

Hasznosnak találod bejegyzésünket? Oszd meg ismerőseiddel is! Kérdésed, észrevételed van? Írd meg nekünk kommentben!